A Vaskapu-szoros misztikus világa: szigetek, végvárak, római kori emlékek tűntek el a kilowattok oltárán

">felavatása a két diktátor, Nicolae Ceauşescu és Joszif Broz Tito jelenlétében.

A vízerőmű technikai adataival nem fárasztanánk az olvasót, az üzemeltetésről úgyis csak szűkszavúan tájékoztattak a múzeum alkalmazottai, nem hiába őrzik olyan szigorúan. Az viszont említésre méltó, hogy a határ két oldalán hat-hat turbina található, melyek szinkronban működnek. A kétoldalt található zsilipek kétlépcsősek. A Vaskapun legfeljebb tíz hajó tud átkelni egyszerre, egy hajó körülbelül egy óra alatt jut át. A gát 441 méter hosszú, 60 méter széles, és a gyűjtőtó felfoghatatlanul sok, 2 milliárd köbméter vizet tartalmaz. Az erőmű 33, legfeljebb 35 méteres duzzasztást okozott.

A Senki szigete: földi paradicsom és modern kori Atlantisz

Ahogy már említettük, a duzzasztó építésekor megemelkedett vízszint teljes egészében elnyelte Ada Kaleh 1,8 kilométer hosszú, alig fél kilométer széles szigetét. Mintegy ötszázan, többségében törökök lakták a területet, amelyet onnan ismerhetünk, hogy Jókai erről mintázta a Senki szigetét.

Ködös kilátás a Dunára a Szent Anna-kolostorból: valahol itt volt Ada Kaleh szigete

A vízerőmű múzeumában bemutatják, hogy nézett ki egy hagyományos szoba Ada Kaleh szigetén

A romantikus leírásokból és az egykoron ott élők nosztalgikus múltidézéséből kiderül, a sziget valóságos földi paradicsom volt. Déligyümölcsöket (főleg fügét), rózsát és dohányt termesztettek a szárazföldön. Fontos megélhetési forrás volt a halászat, de dohány- és ruhaüzem, illetve mozi is működött itt. A bazárok lokumot (rahátot), kávékülönlegességet és ízesített tejitalt kínáltak az ide érkező turistáknak. Épített örökségéhez tartozott egy 17. századi osztrák erődítmény és egy mecset is. 

A sokszor gazdát cserélt sziget mindig is különleges jogokkal rendelkezett, lakói adó- és vámmentességet élveztek, hadkötelezettségük sem volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Krassó-Szörény vármegyéhez csatolták az autonómiáját megőrző szigetet. A duzzasztó megépítése előtt népszerű volt azok körében, akik itt akartak átszökni Romániából Jugoszláviába.

A román állam a szigetlakókat egy közeli lakatlan szigetre, Șimianra akarta telepíteni, de ők inkább Törökországba vagy más országokba emigráltak. Visszaemlékezéseikből tudjuk, hogy azt az idillikus állapotot, amit Ada Kaleh nyújtott számukra, már sehol nem találták meg, otthonérzetük a szigettel együtt végleg elveszett. Ritkán előfordul, hogy a Duna állásának és a gát működésének függvényében láthatóvá válnak a sziget romjai, emlékeztetve az itt élők tragédiájára és az egykori paradicsomi állapotokra.

A Szent Korona orsovai kalandjai

A Cserna folyó torkolatától délre található, fontos forgalmat lebonyolító Orsova sem úszta meg a vízözönt. Kiváltképpen sajnálatos, hogy az óváros mellett víz alá került az a kápolna is, melyet 1855-ben, a magyar Szent Korona elásásának helyén építettek. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején az emigrációba készülő Szemere Bertalanék ide ásták el a magyar uralmi jelvényeket a Habsburgok elől. Négy év után, 1853. szeptember 8-án, az Allion-hegy lábánál találtak rá a koronát tartalmazó ládára, amit Pestre, majd Bécsbe szállítottak, elásási helyén pedig kápolnát építettek Szűz Mária tiszteletére.

A régi Orsova, a „Zuhatag fővárosa” gazdag történelmi örökségét, római Dierna erődjének maradványait, az oszmán seregekkel dacoló királyi végvárat, az osztrák sáncokat, és a régészeti leletekben gazdag földeket hezitálás nélkül veszni hagyták a kilowattok érdekében. Az 1970-es években az Almás hegység oldalába építették újjá a várost. Egyetlen nyoma maradt a Szent Korona Orsovához fűződő kalandjának: egy 2004-ben, a Szent Korona Szövetség által állított emléktábla, mely a helyi római katolikus templomban tekinthető meg.

A féktelen Duna erőfitogtatása: a Kazán-szoros

Aki vízközelből szeretné megcsodálni a Duna áttörését a Kárpátok Balkán-hegységbe hajló vonulatán, az általában Orsován száll hajóra. Kisebb társaságok motorcsónakot, turistacsoportok nagyobb méretű, kényelmes hajót bérelhetnek itt. Ezekkel egy 2-3 órás hajókázás keretében a Vaskapu-szoros valamennyi nevezetessége megtekinthető, köztük a Kis- és Nagy-Kazán-szoros, Decebal kőbe vésett portréja, a Széchenyi-kőtábla helyén idén májusban emelt emléktábla, vagy Traianus táblája, mely a sziklába vájt római hadiút építésének állít emléket.

Különleges élmény, hogy mivel a part egyik oldalán Románia, másik oldalán Szerbia található, megfigyelhető, melyik ország hogyan hasznosítja a Duna beépíthető partszakaszait. Míg a szerbiai  oldalon a természet érintetlensége a lenyűgöző, addig a romániai partszakaszon – a többek között üzemanyag- és dohánycsempészetből meggazdagodott – elit csilivili házai sorakoznak, a jachtjaik parkolására alkalmas úszógarázzsal. De ez csak utunk kezdetén kelthet furcsa benyomást, ami gyorsan elmúlik a féktelenül szétáradó Duna látványának köszönhetően.

Decebal nézi a Dunát

Hajósok integetnek vissza nekünk és Decebalnak

A hajó orrára senki sem koppintott rá, nyugodt a Duna 

Nem kérdéses: éppen a román partszakasz felé nézünk
 

A Mrakónia-öbölben látható a Vaskapu-szoros egyik legismertebb, Európában egyedülálló látványossága, Decebal sziklába vésett arcképe. A dákoromán kontinuitás elméletének egyik legnagyobb híve, a legionárius mozgalommal nyíltan szimpatizáló és a Szekuritátéval együttműködő Iosif Constantin Drăgan faragtatta ki az 55 méter magas, 25 méter széles domborművet. Bár nem ilyen monumentális, magyar szempontból mégiscsak fontosabb az egykori Széchenyi-tábla helyén elhelyezett emléktábla.

Széchenyi és az Al-Duna szabályozása

A Duna ezen szakaszának szabályozására, ahogy a fennmaradt római kori maradványok és a kőbe vésett táblák is mutatják, a rómaiak tettek először kísérletet. Kr. u. 33-34 körül Tiberius császár építtette a sziklába vájt, hajóvontató utat a Duna mentén, amit Traianus császár Dacia meghódítása után Kr. u. 100 körül erősített meg. A Római Birodalom számára stratégiai fontosságú volt, hogy a kereskedelem miatt római kézbe kerüljenek és hajózásra alkalmassá tegyék az európai nagy folyókat, melyek közül több nem az általuk felügyelt Földközi-tengerbe, hanem például a Fekete-tengerbe torkollottak.

Vásárhelyi Pál vízépítő mérnök többek között a Traianus császár által emelt római híd maradványait is tanulmányozta, amikor a reformkor idején előkészítette az Al-Duna szabályozásának terveit. A nemzetközi hajózásban is grandiózus tervnek számított, hogy Széchenyi elképzeléseihez híven, a Dunát Pesttől a Fekete-tengerig hajózhatóvá tegyék. Akkoriban a Duna ezen szakasza csak magas vízállás esetén volt hajózható, olykor sziklától szikláig haladhatott egy-egy utazó. Maga Széchenyi is mélyre szántóan kutatta a hajózás lehetőségeit, Desdemona nevű hajójával maga is végigjárta a folyamot.

Az egykori Széchenyi-tábla és -út mára víz alá került

Az idén májusban állított tábla

Az eredeti Baross-tábla Lászlóvára felé tekinthető meg, közvetlenül a közút mellett

A Kazán-szoros napjainkban

Fennmaradt írásaiból kiderül, hogy Széchenyi Magyarország fölemelésének egyik fontos eszközét látta a vízi közlekedésben és a nemzetközi kereskedelemben. Vásárhelyi Pál tervei alapján négy év leforgása alatt elkészültek a kivitelezéssel, az áruszállítás könnyebb lebonyolítása érdekében külön utat építettek a sziklák és a Duna szorításában. A Széchenyi-útból Lászlóvára térségében maradt fenn egy szakasz, a többi a Duna vízszintjének megemelésekor odaveszett.

A szabályozás 1890–1898 között történt, emlékére Széchenyinek és az akkori közlekedési miniszternek, Baross Gábornak is táblát emeltek a Duna mentén. Előbbi a Vaskapu erőmű felépítése után vízszint alá került, de utóbbi Lászlóvára közelében ma is megtekinthető. Idén májusban, a Nagy Kazán-szoros 973. folyamkilométerénél, az egykori sziklába vésett emlékjel helyszínén, Dubovától pár kilométerre a Magyar Hajózásért Egyesület helyezett el egy 600 kilogrammos, rozsdamentes acélból készült táblát, így továbbra sem feledhető Széchenyi szerepe abban, hogy ma is hajózható a Vaskapu-szoros.

A magyar szakemberek érdemeiről nem csak az utókor feledkezett meg. Már 1896-ban, a millennium évében is kevés szó esett erről, amikor a  I. Ferenc József osztrák császár, I. Károly román király és I. Sándor szerb király először áthaladtak hajóval a Vaskapu csatornáján. A korabeli magyar sajtó is beszámolt a felavatás ceremóniájáról nehezményezve, hogy Ferenc József beszédében Magyarország nevét nem is említette, és a dekorációból is hiányzott a magyar zászló.

Középkori végvárak tornyai a Dunában

A Vaskapu-szoros legfelsőbb szakaszán, a Kazánok bejáratánál érdemes még megtekinteni a középkori Magyarország történelmi emlékeit, amelyek a törökökkel való viaskodás fontos helyszínei voltak. Szinicéhez közel az egykori magyar határvédelmi rendszer maradványa látható: a Háromtorony, azaz Trikule, amiből többnyire csak két torony látszik ki a vízből.

A szerb oldalon található, így mi csak a Duna bal partjáról csodálhattuk meg Galambóc várát, mely a legfestőibb és legépebben megmaradt várrom az Al-Dunán. A római időkből fennmaradt erődöt a szerbek építették újra, és hosszú évekig folyt körülötte a hercehurca: hol török kézen, hol magyar kézen volt. Kilenc tornya hármas csoportokat alkotott, és Mikszáth leírásából tudjuk, a törökök közt az a rege járta, hogy „kilenc eleven ördög építette a magyaroknak remekbe”.

Arany János Rozgonyiné című balladájában örökített meg a várért folytatott 1428-as csatát, melyben Rozgonyi István pozsonyi gróf indult a vár visszaszerzésére, akit elkísért felesége, Szentgyörgyi Cecília is. Röpke szellő itt „lebegtette tengerzöld ruháját”.

A Galambóc elleni támadás előkészítésére építette Zsigmond király Lászlóvárát, mely Újmoldvától délre, a Galambóc-várral szemben, tehát a román oldalon, ma már csak romjaiban látható. A horizontot megtöri a Babakáj (Nagyapó) sziklaszirtje, mely intőjelként figyelmeztette a Kazánok felé tartó hajósokat a haragos Duna veszélyeire. Ma már csak 4-5 méter látszik ki a mészkőszikla csúcsából.

A Babakáj-szikla jól szemlélteti, milyen zátonyos lehetett egykoron a Duna 

Átlestünk Szerbiába: ez a Galambóc vára

Rögtönzött irodalomóra a Duna partján, kutyával. Aki felolvas: Szabó Csaba

Berszászka határában, a Drenkova nevű hajóállomásnál egy újabb középkori végvár, a Drankó vára emelkedik ki a vízből. A Zsigmond király uralkodása idején épült vár birtokosai között a német lovagrend, Tallóci Frank szörényi bán és Hunyadi János egyaránt megtalálható. Nem sok maradt belőle.

Az Al-Duna páratlan vidéke rengeteg a látnivalót rejteget: nemcsak a Duna alatt, hanem a mészkősziklák magasságában is. A folyó menti települések többségéből túraútvonalak sokasága vezet a sziklacsúcsokra, ahonnan a magasból is megcsodálhatjuk azt, amit a vízről már megcsodáltunk: a Duna kék szalagjának méltóságteljes tekergését.

A felejthetetlen élményekért ismételten köszönet jár a Mercurius Info Tournak és idegenvezetőnknek, Szabó Csabának.