A Kárpátok Prigozsinjának útja az idegenlégiótól a dubaji letartóztatásig

Javában dübörgött a 2024-es nagy decemberi demokráciamentő hadművelet, amelyről akkor még nem tudtuk, illetve csak sejtettük, hogy a sikere a krónikus beteg állapotának rohamos romlásához vezet. Azokban a fejvesztett időkben pánik és vakrémület lett úrrá a központi döntéshozó és végrehajtó szerveken, amelyek egy dolgot szajkóztak rendületlenül: az orosz digitális Putyin-orgonák éppen most készülnek bedarálni a román állambiztonságot.

Az elnökválasztás második fordulója december 7-re volt kitűzve, de az alkotmánybíróság érvénytelenítette az állampolgári döntéshozatalt, a vasárnap így nem a voksolás és Călin Georgescu valószínűsíthető győzelme miatt vonult be a román annalesekbe,

A román hatóságok 2024. december 7-ről 8-ra virradó éjszaka hét autót állítottak meg Prahova, Dâmboviţa, Ilfov megyékben, illetve Bukarestben. A járművekben 21 ember utazott, akiknél pirotechnikai eszközöket, egy machetét és két zsebkést, egy engedéllyel tartott gumilövedékes pisztolyt találtak, valamint egyenruhák, taktikai és katonai álcázófelszerelések, golyóálló mellények, túlélő- és elsősegélycsomagok, sőt, baltanyelek is előkerültek az autókból.

A sofőrök és az utasok az egykori idegenlégiós és a Congo Protection/Asociația RALF elnevezésű magánkatonai vállalatot irányító Horaţiu Potra köreihez tartoztak, akit Prahova megyében tartóztattak fel a rendőrök. Călin Georgescu biztonsági főnökének G Klasse Mercedesét egy 22 éves férfi vezette.

A hatóságok szerint a Bukarest felé tartó személyek egy jól megszervezett akcióra készültek, amelyet maga Potra koordinált. Egyes források azt is tudni vélték, hogy a zsoldosoknál újságírók és politikusok nevét tartalmazó listát találtak, amelyen olyan személyek szerepeltek, akiket meg kellett volna félemlíteniük. A sajtóban ekkor terjedt el a zsoldosvezér megnevezés, utalva Horaţiu Potra magánkatonai vállalkozására.

A metsző tekintetű, csibész mosolyú 56 éves Potra olyan benyomást keltett, mint akivel bármikor szívesen legurítanánk öt korsó sört, de az első félrement poén után a kedélyes este pillanatok alatt átcsaphat MMA-gálába, ami után már csak abban reménykedhetünk, hogy a nyakunkat szorongató baráti fojtófogás nyomai nyolc napon belül felszívódnak.

Potrát és 20 emberét végül kihallgatták, majd hatósági felügyelet alá helyezték és szabadon engedték. A későbbi házkutatások során a Potrához köthető ingatlanokban több millió dollár készpénzt, valamint 29 kilogramm aranyat és kézifegyvereket, géppisztolyokat, gránátokat, gránátvetőket, továbbá rengeteg lőszert találtak. Tavaly februárban az ügyészség már az alkotmányos rend elleni szervezkedés, a fegyver- és lőszertartási szabályok megsértése, pirotechnikai eszközök szabálytalan használata, bűncselekményekre való felbujtás, fasiszta, rasszista vagy xenofób szervezet létrehozása, illetve ilyen szervezethez való csatlakozás, népirtással és háborús bűnökkel vádolt személyek kultuszának ápolása és a kampányfinanszírozási szabályok megszegésének gyanújával vizsgálódott ellene.

A nyomozás előrehaladtával Potra biztonságosabbnak tartotta elhagyni az országot, és Dubajba menekült, ahol 2025 szeptemberében tartóztattak le a fiával és unokaöccsével együtt. Az Egyesült Arab Emírségek gyakran szolgál menedékként a nemzetközi igazságszolgáltatás elől menekülők számára,

A végjáték 2025. szeptember 24-én következett be a dubaji nemzetközi repülőtéren, ahol a helyi hatóságok, a Románia által kiadott nemzetközi elfogatóparancs alapján, őrizetbe vették Potrát és családtagjait. Potra állítólag éppen egy Moszkvába tartó járatra akart felszállni.

A dubaji hatóságok novemberben adták ki Potrát Romániának, és jelenleg is előzetes letartóztatásban van. Az ellene és Călin Georgescu ellen felhozott vádak: az alkotmányos rend megdöntésére irányuló kísérlet, bűnszervezet létrehozása és irányítása, valamint tiltott fegyverviselés és fegyvercsempészet.

A következőkben félretesszük a feltételezett államcsíny forgatókönyvét, a benne résztvevők vélt/valós szándékait, és alámerülünk Horaţiu Potra személyes krónikájában. Arra keressük a választ, hogy miként sodorta a kalandos előélete a zsoldosvezért szinte törvényszerűen a jelenlegi eseményekig.

Horațiu Potra 1970-ben született a Szeben megyei Medgyesen. A jó képességekkel megáldott fiatalember 1988-ban bejutott a temesvári műszaki egyetem villamosmérnöki karára, ami abban az időben jelentős intellektuális teljesítménynek és biztos jövőképnek számított. A történelem azonban 1989 decemberében közbeszólt, és Potra élete gyökeres fordulatot vett.

Tizenkilenc évesen aktív résztvevője volt a forradalomnak. 1989. december 16-án és 17-én Temesváron tartózkodott, és résztvevője volt az első tüntetéseknek, ahol a rendszer erőszakszervezetei először csaptak össze a civilekkel. A kaotikus napok után Potra visszatért szülővárosába, Medgyesre, ahol a csatlakozott a helyi biztonsági járőrszolgálathoz és részt vett a néptanács épületének védelmében is. Ez a korai rendfenntartó szerepvállalás talán már előrevetítette későbbi karrierjét.

A forradalmat követő évek Romániája a vadkapitalizmus, a bányászjárások, a gazdasági összeomlás és sokkterápia időszaka volt, amihez nem fűlhetett Potra foga, mivel 1992-ben megszakította egyetemi tanulmányait, és úgy döntött, beáll a Francia Idegenlégióba, ahol kiderült, hogy a medgyesi fiatalember kiemelkedő fizikai képességekkel és mentális állóképességgel is rendelkezik. Bekerült a légió elit alakulatának számító 2. ejtőernyős ezredbe (2e Régiment Étranger de Parachutistes - 2e REP). Ennek létszáma körülbelül 1300 fő, amely több mint 80 nemzet állampolgárából áll össze. A korzikai Calviban állomásozó ezred a francia hadsereg gyorsreagálású egysége, amelyet a világ bármely pontjára 24 órán belül bevethetnek. Potra itt sajátította el a modern hadviselés alapjait: a légi deszant műveleteket, a közelharcot, a robbanóanyagok kezelését és a kis egységek vezetését.

Érdekesség, hogy az 1954-es egység szinte megsemmisült a Dien Bien Phu-i csatában, de 1955-ben újjászervezték, és ekkora alakult át ezreddé. Az alakulat leghíresebb bevetése a Bonite hadművelet volt, Zaire-ban, a mai Kongóban, ahol a lázadók több ezer európai túszt ejtettek. A 2e REP légiósai ejtőernyővel ugrottak le a városra, és brutális utcai harcokban verték vissza a túlsúlyban lévő ellenséget, megmentve a túszokat. A modern időkben ott voltak az Öböl-háborúban, Afganisztánban, és 2013-ban ők hajtották végre az évtizedek óta első taktikai jelentőségű, tömeges harci ejtőernyős ugrást Maliban, Timbuktu elfoglalásakor.

Potra szolgálati ideje (1992–1997) egybeesett a hidegháború utáni konfliktusok fellángolásával, ami intenzív műveleti tempót diktált a 2e REP számára. Bár a konkrét személyi akták titkosítottak, az ezred mozgása alapján rekonstruálhatók azok a hadszíntereket, ahol Potra harci tapasztalatot szerezhetett.

Szarajevóban (1993) a 2e REP egységeit ENSZ-kéksisakosként vetették be Szarajevó ostrománál. A légiósoknak paradox helyzettel kellett szembesülniük: elit harcosokként békefenntartó mandátummal rendelkeztek, miközben szerb mesterlövészek és tüzérség tüzében kellett biztosítaniuk a repteret és a segélyszállítmányokat.

1996-ban már a Közép-afrikai Köztársaságban találjuk az ezredet, amikor Franciaország beavatkozott (Almandine-hadművelet) a bangui hadsereglázadásban. A feladat a rend helyreállítása és a francia állampolgárok evakuálása volt, ami precíziós városi harcászatot igényelt. Rá egy évre már a polgárháború sújtotta Kongóban, Brazzaville-ban teljesítenek feladatot. A Pelikán-hadműveletben a légiósoknak a harcoló felek kereszttüzében kellett biztosítaniuk a kimenekítési folyosókat.

Az idegenlégióban töltött öt év alatt Potra, aki a Henry hadnagy (Lieutenant Henry) álnevet használta, bár a rangja valószínűleg tiszthelyettes vagy tizedes lehetett, mivel a hadnagy gyakran későbbi zsoldos becenév. Ekkorra magáévá tette az ezred mottóját – More Majorum (Az ősök módjára). 1997-ben szerelt le harcedzett veteránként, aki folyékonyan beszélt franciául, és a speciális kompetenciái pontosan találkoztak az egyre izmosodó magánbiztonsági szektor dinamikusan bővülő keresleti igényeivel.

Leszerelése után Potra nem tért vissza a civil életbe. Ehelyett a francia biztonsági szektor egyik legellentmondásosabb figurája, Paul Barril vette szárnyai alá. Barril, a GIGN (a francia csendőrség elit terrorelhárító egysége) egykori parancsnokhelyettese a Mitterrand-éra árnyékembere volt, aki kiterjedt magánkatonai hálózatot működtetett Afrikában és a Közel-Keleten.

Barril mentorként szolgált Potra számára, bevezetve őt a magánvédelmi iparág és a privát katonai cégek (Private Military Company – PMC) működésének legmagasabb szintjeire. Ez a világ már nem a gépkarabélyropogásról és ejtőernyős ugrásokról szólt, hanem az államfői védelemről, a hírszerzésről és a geopolitikai befolyásolásról. Barril kapcsolati hálója a francia titkosszolgálatok és az afrikai elnöki paloták közötti szürke zónában mozgott, gyakran átlépve a határt a francia államérdek és a magánprofit között.

Potrát első jelentős megbízatása Barril révén a Közel-Keletre szólította. Az 1990-es évek végén Hamad bin Khalifa Al Thani, Katar emírjének személyi biztonsági főnöke lett. A pozíció rendkívüli bizalmi viszonyt feltételezett. Az emír, aki 1995-ben egy vértelen puccsal vette át apjától a hatalmat, nem bízott a saját hadseregében, ezért a francia biztonsági szakértelemre támaszkodott rezsimje védelmében. Potra itt alapos betekintést nyert az olajmonarchiák belső működésébe és a legmagasabb szintű VIP-védelem protokolljaiba.

A 2000-es évek elején Potra visszatért Afrikába, ezúttal a Közép-afrikai Köztársaságba. 2002 és 2003 között Ange-Félix Patassé államfő elnöki gárdájának kiképzéséért felelt, ám a feladat nem csupán technikai jellegű volt. Egy olyan egységet kellett felépítenie, amely képes megvédeni az elnököt a belső puccskísérletektől és az afrikai politikában mindennapos veszélynek számító lázadóktól.

Potra kiesett az elnök kegyeiből, miután meggyanúsították, hogy kettős játékot űz: miközben az elnököt védte, állítólag kapcsolatban állt a lázadó vezérekkel, Mahamat Garfával és Mahamat Abbo Sileckkel. Amikor François Bozizé 2003-ban megdöntötte Patassé hatalmát, Potra már nem volt az országban, de szakmai hírneve és reputációja már egyre szélesebb körben ismertté tette.

Egy év múlva már Elefántcsontparton tűnt fel, Laurent Gbagbo elnök szolgálatában. Az országban polgárháborús hangulat uralkodott, és a francia–elefántcsontparti viszony mélypontra jutott. Potrát állítólag azért bérelték fel, hogy vizsgálja ki a francia állampolgárok hazatelepítésének körülményeit. A helyzet azonban gyorsan romlott, és Potrát az új hatóságok letartóztatták és halálra ítélték.

A történet itt filmszerű fordulatot vett. Potra megszökött a fogságból, és a francia nagykövetségen kért menedéket. Kimenekítését állítólag a francia titkosszolgálatok segítették, ami arra utal, hogy bár magánvállalkozóként dolgozott, továbbra is rendelkezett francia állami védőhálóval.

A 2010-es évekre a globális PMC-piac átalakult. A hagyományos államcsínyek helyett a hangsúly az erőforrások biztosítására helyeződött. Potra felismerte ezt a trendet, és 2012-ben csatlakozott a román–ausztrál bányamágnás, Frank Timiș birodalmához. Timiș, a hírhedt Verespatak-projekt mögött álló üzletember, épp Nyugat-Afrikában terjeszkedett, és egy olyan emberre volt szüksége, mint Horațiu Potra, aki ekkor az African Minerals Limited (AML) biztonsági igazgatója lett.

Székhelyét Londonba, a Piccadilly közelébe, és Sierra Leonéba, valamint Burkina Fasóba tette át. Feladata a Tonkolili vasércbánya és a hozzá tartozó vasúti infrastruktúra védelme volt. Ez nem portásállás volt, hisz egy több mint 1200 fős helyi biztonsági erőt és egy 93 fős, volt légiósokból álló elit egységet kellett irányítania. A fenyegetést a helyi lakosok elégedetlensége, a szabotázsok és a fegyveres rablók jelentették a sáros, járhatatlan utakkal szabdalt esőerdőkben.

Amikor az African Minerals pénzügyi nehézségekbe ütközött és csődbe ment, a vagyontárgyait a kínai állami tulajdonú Shandong Steel vette át. A legtöbb nyugati menedzsert kirúgták, de a kínaiaknak szükségük volt valakire, aki képes erőt felmutatni és rendet tartani a bányák körül, így Potrát megtartották. Főhősünk 2015 és 2018 között gyakorlatilag a Kínai Kommunista Párt gazdasági érdekeit védte Afrikában. Az időszakra alighanem szívesen emlékszik vissza Potra, ami nem véletlen, mivel rendkívül jövedelmező volt. Oknyomozó adatok szerint cégei közel 8 millió dollárt számláztak ki ebben a három évben.

A bevételek tisztára mosására és az adóelkerülésre Potra egy komplex offshore hálózatot épített ki, amely a Panama Papers és Paradise Papers botrányokból ismert módszereket alkalmazta: máltai és panamai fedőcégeket alapított, amelyek központi eleme a máltai AO Futuro volt. A céget névleg Maria Zeres (később Tătar), Potra egy medgyesi üzlettársa vezette, hogy Potra neve ne szerepeljen közvetlenül a tranzakciókban. A pénz innen vándorolt tovább személyes számlákra, panamai és Sierra Leone-i cégekbe. A haszonból Potra jelentős ingatlanvagyont halmozott fel Medgyesen, ahol 30 ingatlant és 75 telket tulajdonolt, és biztos, ami biztos, 15 kg aranyrudat is vásárolt.

A számos külföldi munkája mellett arra is volt ideje, hogy 2007-ben megalapítsa itthon a Francia Idegenlégióban Szolgált Románok Szövetségét (Asociația RALF). Hivatalosan ez egy veteránszervezet volt, amely a leszerelt légiósok társadalmi reintegrációját segítette. A gyakorlatban azonban a RALF kettős célt szolgált: adatbázis és toborzóiroda is volt. Potra így feltérképezhette a Romániában élő, harci tapasztalattal rendelkező volt légiósokat, és ez a hálózat biztosította a későbbi, Potrához köthető afrikai missziók (Sierra Leone, Kongó) gerincét alkotó személyi állományt. Ebből következően a RALF tagsága egy lojális, militarizált közösséget alkotott, amely Potrát vezetőként tisztelte.

A zsoldosvezér tevékenységére a román hatóságok is hamar felfigyeltek. 2010 szeptemberében a DIICOT kommandósai rajtaütöttek medgyesi birtokán, ahol egy kenderültetvényt, valamint egy kisebb fegyverarzenált – katonai maroklőfegyvereket, 149 töltényt és két kézigránátot – találtak. Kábítószer-kereskedelemmel és illegális fegyverbirtoklással vádolták meg Potrát, ő pedig azzal védekezett, hogy a farmot bérbe adta egy holland állampolgárnak, aki tudta nélkül termesztette a vadkendert. Állítása szerint amikor felfedezte az ültetvényt, felgyújtotta azt, hogy „elkerülje a bajt”, amit az ügyészség bizonyíték megsemmisítéseként értékelt. A bíróság azonban elfogadta a hollandbérlő-verziót, és felmentette Potrát a drogkereskedelem vádja alól. A fegyverek miatt azonban elítélték, de csak 2 év 8 hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott, ami sokat elmond Potra kapcsolati hálójának erejéről.

A zsoldosvezér így nem riadt vissza a maffia-módszerektől sem, ha üzleti érdekeinek érvényesítéséről volt szó. Egy 2020-as februári napon a Romgaz akkori vezérigazgatója, Adrian Volintiru ismeretlen számról kapott sms-t.

„Jó napot, igazgató úr! Sok sikert kívánunk üzleti és politikai karrierjéhez. Elfelejtette a szabályt: ha jól él, akkor valamit vissza is kell adnia. Nem tartja be az ígéreteit, elfelejtette, ki juttatta oda, ahol van most. Gyorsan emlékeztetni fogjuk! Reméljük, hogy a báznai vagy a balázstelki erdő tetszik önnek annyira, mint a nők. Sétálunk egyet, hogy megismertessük önt a környékkel. Vannak rejtett helyek, amelyek nehezen elérhetők! Legyen bölcs, használja ki a szomszédos Expro hotel úszómedencéjét, és ne kényszerítsen minket Erdélybe utazni, mert az önnek és szeretteinek is árthat! Sok sikert!”

Majd érkezett még egy üzenet:

A rendőrség beazonosította, hogy az üzenetet küldő telefon Potra autójában volt. A fenyegetés hátterében állítólag Frank Timiș egyik cégének elmaradt kifizetése vagy szerződése állt, ami jelzi, hogy Potra még évekkel később is a bányamágnás behajtójaként (is) dolgozott.

Az egykori temesvári egyetemista életéből már csak egy dolog hiányzott, ami tovább erősítheti befolyását és kapcsolatrendszerét: a politika. Megalapította a Hazafiak Pártja (Partidul Patrioților) medgyesi szervezetét, és 2024-ben elindult a polgármesteri székért. Kampánya a szuverenista, rendszerellenes retorikára épült, energiafüggetlenséget és a város biztonságát ígérte. Mindössze 226 szavazattal maradt le a polgármesteri székről, de bejutott a városi tanácsba. Politikai szerepvállalásának egyik nyilvánosan elhangzó mondatát azóta is idézik:

A 2020-as évek elejére a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) keleti része ismét lángba borult. Az M23 lázadó csoport – amelyet ENSZ-jelentések szerint Ruanda támogat – új offenzívát indított Goma, a régió tartományi fővárosa ellen. Félix Tshisekedi kongói elnök, csalódva a tehetetlen ENSZ-békefenntartókban (MONUSCO), alternatív megoldást keresett. Kormánya két európai PMC-vel kötött szerződést: a bolgár bejegyzésű, francia vezetésű Agemirával (légi támogatás és karbantartás) és a Horațiu Potra vezette Congo Protection / Asociația RALF csoporttal.

Potra feladata hivatalosan a helyi biztonsági erők kiképzése és stratégiai objektumok, például a gomai repülőtér védelme volt. A valóságban azonban egy harcoló alakulatot állított fel. A toborzás Romániában zajlott, informális csatornákon, a RALF hálózaton és ismerősökön keresztül. Az ajánlat csábító volt a kelet-európai viszonyokhoz képest: havi 5000 dollár zsold három hónapos rotációkért.

Azonban a minőség-ellenőrzés drasztikusan felhígult. Míg a magot továbbra is volt légiósok alkották, a létszám feltöltése érdekében, hogy elérjék az 1000 főt, képzetlen civileket is alkalmaztak. Nyugdíjas rendőröket, bolti biztonsági őröket, kamionsofőröket, sőt 60 év feletti férfiakat is. A kongóiak Romeóknak vagy Fehér Légiónak nevezték őket. Ráadásul a felszerelésük is hiányos volt. A cég biztosított ugyan AK–47-eseket és golyóálló mellényeket, de a kiegészítő felszerelést a zsoldosoknak gyakran maguknak kellett beszerezniük. A műveletet fejetlenség és logisztikai káosz jellemezte. Az egyik zsoldos később „cirkusznak” nevezte az egészet.

A borítékolható tragédia 2025 elején következett be Goma utolsó védvonalának számító Sake városánál. Az M23 lázadók tüzérséggel és mesterlövészekkel támogatott, összehangolt támadást indítottak. A román kontingens feladata a Lima-vonal tartása volt a kongói hadsereggel (FARDC) és a Wazalendo milíciákkal közösen. A képzetlen és rosszul felszerelt román zsoldosok hamar csapdába estek. A kiszivárgott WhatsApp-üzenetek drámai képet festenek a pánikról:

– jelentette egy zsoldos Potrának.

A harcokban négy román állampolgár súlyosan megsebesült, míg két román állampolgár életét vesztette: a moldovai származású Victor Railean biztonsági tiszt, és Vasile Badea, nyugalmazott rendőr. A túlélők Potrát és a vezetést hibáztatták a rossz hírszerzésért és a kimenekítési terv hiányáért. A csata bebizonyította, hogy az olcsó, ad hoc jelleggel toborzott, alacsony vagy közepes harcértékű zsoldosok bevetése egy jól szervezett, félreguláris haderő ellen katasztrofális következményekkel járhat.

A bevetés ráadásul súlyos nemzetközi jogi kérdéseket is felvetett. Az Afrikai Egységszervezet 1977-es, a zsoldosság felszámolásáról szóló egyezménye tiltja a zsoldosok alkalmazását. Bár Potráék kiképzőknek nevezték magukat, a közvetlen harcban való részvételük kimerítette a zsoldosság fogalmát. Ráadásul együttműködtek az FDLR milíciával, amelyet a ruandai népirtás elkövetői alapítottak, így közvetve háborús bűnösökkel kerültek egy oldalra.

Szövetséget kötött a függetlenként induló, szuverenista és nyíltan oroszbarát Călin Georgescuval. A két férfi kitűnően megértette egymást, és Potra a RALF hálózat révén biztosította Georgescu testőrségét.

Ahogy felidéztük, a 2024-es elnökválasztás első fordulóját Călin Georgescu nyerte meg, ami leginkább a hagyományos politikai elitet sokkolta. Az alkotmánybíróság példátlan lépésként érvénytelenítette az eredményt, orosz beavatkozásra (TikTok-kampányok, bot-hálózatok) és a nemzetbiztonság veszélyeztetésére hivatkozva.

Az ügyészség szerint ekkor született meg a terv a hatalom erőszakos átvételére. 2024. december 7-én a titkosszolgálatok rögzítették Georgescu és Potra találkozóját egy ciolpani lovasfarmon. A vád szerint itt dolgozták ki az alkotmányos rend elleni összeesküvés részleteit: a Georgescu-párti tüntetések résztvevőinek radikalizálását és az állami intézmények elleni összehangolt támadást, ami végül a letartóztatásához vezetett. Pénteki hír, hogy előzetes letartóztatásban marad a következő 30 napban Horațiu Potra, a fia, Dorian Potra és az unokaöccse, Alexandru Potra. A bukaresti ítélőtábla döntése nem jogerős.

Horațiu Potra szerteágazó pályafutása rávilágít a modern magánhadseregek szürke zónás, gyakran átláthatatlan működésére. Aligha meglepő, hogy a 2024. decemberi események kapcsán a sajtóban Jevgenyij Prigozsinnal és a hírhedt Wagner-csoporttal vontak vele párhuzamot. Azonban míg a Wagner-csoport, vagy az amerikai Blackwater (Academi) professzionális magánkatonai vállalatként, nehézfegyverzettel megtámogatva és közvetlen kormányzati megrendelések mentén tevékenykedik,

A közös nyelven, a hasonló kulturális háttéren és mindenekelőtt a közös idegenlégiós múlton alapuló modell jól működött a kis létszámú, nagy kockázatú műveleteknél, ráadásul sokkal olcsóbb volt, mint a neves nyugati biztonsági magáncégek napidíja.

Potra cégei ugyanakkor nem riadtak vissza a szürkezónás tevékenységektől sem, képesek voltak pillanatok alatt váltani a legális bányavédelemről a lázadó csoportok kiképzésére vagy politikai destabilizációs műveletekre. A balul elsült kongói kaland azonban jelezte az üzleti modell határait.

A PMC-k világán túl Horațiu Potra története egy személyben testesíti meg a rendszerváltás utáni Románia self-made man prototípusát, aki saját képességeinek biztos tudatában kovácsolt tőkét a zavaros átmenet és a határok leomlása nyújtotta lehetőségekből.

Nem csupán egy önerőből felemelkedett magányos farkas, hanem a posztkommunista Románia egyik legbeszédesebb tünete, annak minden árnyalatával együtt.

A szürke zónában kiteljesedő öntörvényű Potra életfelfogását tömören foglalja össze a Realitatea TV-nek adott interjúban elhangzott mondat: