Vigyázz, iskola közeleg! Fel a maszkot! Na, leveheted! Nem! Még egy jön!

A címben két tájékozatlan ember, például turista párbeszéde olvasható, amint Kolozsvár központi utcáit róják, mondjuk, október 7-én, szerdán délelőtt. Hogy miért? Az történt, hogy Kolozs megyében megugrott a fertőzöttségi arány. Pedig a kincses város legújabb örökpolgármestere, Emil Boc megmondta: á, dehogy növelik a kockázatot a bulik, esküvők, effélék. Úgy tűnik, a szó mágikus ereje nem volt elég. A helyzet fokozódott. Ami nem jó. Erre összeültek a megyei agymenők és kitalálták, hogy az iskolák körül 100 méteres körzetben minden öt évesnél idősebb embernek kötelező módon maszkot kell viselnie. Hát, mit is mondjak, remek! Ahol én lakom, pontosan öt iskola van, nagyjából száz méteres körzetben. És amerre általában járni szoktam, további iskolák sorakoznak. Tehát amint kilépek a házból, gyakorlatilag folyamatosan maszkot kell viselnem. Mert ugyan ki az az őrült, aki menet közben számolja, hogy hopp, ez a százegyedik méter, le a maszkkal? Hohó, de közeledik a másik száz méteres körzet, fel a maszkkal! Minek folyton maszkolni és demaszkolni? Ja, és bárki, aki bejön a városközpontba, ugyanebben a cipőben jár szerdától. Ha helybeli, ha turista, ha ügyintézni jött valahonnan. Tudom, a következő mondattal nem leszek szimpatikus sokak körében, de kérdezem: miért nem lehetett elrendelni a kötelező közterületi maszkviselést? Ha ennyire komoly a helyzet? Hát nem önmagunk és embertársaink egészségének óvása a cél? Különösen, ha tudjuk (ezért se leszek túl szimpatikus), hogy biza, sok embertársunk magasról tesz a józan gondolkodás, az elemi jóérzés szabályaira és sok esetben tüntetően nem visel maszkot, ahol kellene. Például boltokban, tömegközlekedési járműveken, arról nem is beszélve, hogy például színházi előadásokon egyes nézők ügyesen az orruk alá tolják a maszkot. Csak… mert. És persze ott vannak a kocsmák is. Mióta beindult a lazítás, elég sok központi kocsmában jártam. Ahol, le a kalappal, többnyire szigorúan betartották a szabályokat. Nem is csodálom, hiszen a kocsmárosok napi betevő falatja függ ettől, és nagyon jól tudják, mivel jár a bezárás, hiszen a karantén alatt két és fél hónapig megtapasztalhatták. De persze, vannak helyek és helyek. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehet, hogy Kolozsvár kellős közepén egy kocsmában ugyanúgy zajlódjék az élet, értsd, szardíniarajokként vonagló néptömegekkel, mint például három évvel ezelőtt. Igen, a Klausen nevű szórakozóhelyről van szó. Vajon mi ennek a kocsmának a titka? Miért „fehérebb” a Klausen, mint az összes többi központi kocsma? A legújabb hír hallatán szinte leestem a székről. A megszorító intézkedések betartatása érdekében állítólag álruhás rendőröket, mátyásokat és dzsémszbondokat vet be a hatóság, akik ott leselkednek majd a forró zónák körül és kíméletlenül lecsapnak a szabálysértőkre. Istenem, segíts meg! Miért, miért van szükség ennyi félig megrágott szabályra? Ha komoly a helyzet, akkor kezeljük akként. De könyörgöm, ne üljünk fel a lóra fél seggel. Mert le fogunk esni róla.