Ursula von der Leyen, Európa főnénije (lásd még a kedves macinővért a Kérem a következőt! című rajzfilmsorozatban vagy akár Ratched főnővért a Száll a kakukk fészkére című filmben) hétfőn meglátogatta az Unió súlyos betegét Romániát. Tartott egy nagyvizitet Románia legnagyobb és legkorszerűbb kórházában, Klaus Ionopotchivanoc Iohannis ápoló és Florin Superman Cîțu ápoló kíséretében, aztán elmagyarázta a helyes terápiákat és adott egy jó nagy szatyor pénzt. Pontosabban, megígérte, hogy biztos odaadja.
Végül kiálltak mindhárman az ország népe elé és beszéltek. Iohannis ápoló elmondta a szokásos országorvoslási protokollszöveget (szimbolikus pillanat, felkészülni, reformok, gyakorlatba ültetni, felelősség). Mondott egy olyat is, hogy ebből a pénzből alapjaiban változtathatjuk meg Romániát, olyan országot építhetünk, amilyet szeretnénk magunknak. Meg egy ilyet is: ezt a pénzt EZZEL a kormánnyal szereztük meg (közben jelentőségteljes pillantást vetett Cîțu ápolóra).
Cîțu ápoló is elmondta a szabványszöveget. Ezen felül kisdiák módjára örvendezett, hogy az elbírálók tizenegy vizsgatantárgyból tíz esetben 10-est adtak a jelöltnek. Aztán azon is örvendezett, hogy ebből a pénzből a román nép 64 (azaz hatvannégy) reformnak örvendezhet majd.
Ursula főnéni is elmondta a szabványszöveget, aztán bájosan megfenyegette az ápolókat, hogy biza, a munka dandárja még csak most következik, ő pedig az utolsó pillanatig ott áll az ápolók mellett, fogja a kezüket, hogy sikerüljön a kezelés és Románia megfiatalodjék az arcfelvarró műtét végén.
Ezek után Ursula nővér kecsesen intett, felült a repülőgépre és tovaröppent.
Mi meg itt maradtunk pár kérdéssel. Tudomásom szerint elég sok uniós ország megkapta már a helyreállítási tervre vonatkozó zöld lámpácskát. Viszont nem emlékszem olyanra, hogy Ursula főnéni személyesen látogatott volna el a helyszínre. A súlyos beteghez vajon miért jött el?
A látogatás pillanata is felvet egy kérdést. A főnéni sétás-rábólintós nagyvizitjét valahogy sikerült pont a liberálisok elnökválasztó banzája után időzíteni. Micsoda véletlenek vannak, hát nem? Egyáltalán nem arról szól ez az összehangolás, hogy a nagy szatyor pénzt EZZEL a kormánnyal sikerült kikunyerálni. Vagy mégis? (Zárójelben: azért a kérelmet nem EZ a kormány hozta össze. Azóta vagy hét miniszter is távozott.)
És van még egy apróság: Iohannis ápoló, ugye, azt mondta, hogy ebből a pénzből olyan Romániát építhetünk, amilyet szeretnénk magunknak. Én ettől a mondattól kicsit elszégyelltem magam, Iohannis ápoló helyett is. Értem én, hogy másfél éve pandémia van (és EZ a kormány IS úgy elcseszte a védekezést, mint a többi). De Románia nem csak másfél éve létezik (hivatalosan legalábbis). Korábban ki vagy mi akadályozta a kormányokat, hogy olyan országot építsenek, amilyet… vagy persze, az is lehet, hogy pont ilyen országot szerettek volna maguknak. Akárhogy is, ez a mondat kicsit arra a munkakerülőre emlékeztet, akinek éppen sikerült kisimlizni egy újabb szociális segélyt. Bravó, Iohannis ápoló!
Ja, szívélyes üdvözletemet küldöm Ursula főnéninek is. Nagyon örvendek, hogy gátlás nélkül ellátogatott egy olyan országba, ahol a jogállamiság – legalábbis az ő szemével nézve – simán lábbal tiportatik. Ellentétben a renitensekkel viszont, Európa súlyos betegének ápolói jó csicskaként (megy ez nekik, történelmi alapon) mindig tudják, mikor és hova kell csókot nyomni.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.