Annyira szeretem az Európai Unió csúcselvtársait. Hát hogy is ne szeretném őket, amikor reggel, délben, este, de néha éjszaka, álmomban is ilyen mondatokat duruzsolnak a fülembe:
„A kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az Unió egyik alapvető értéke, a Bizottság pedig elkötelezett az ezzel kapcsolatos törekvések előbbre vitele iránt.”
Meg ilyeneket:
„A befogadás és Európa gazdag kulturális sokszínűségének tiszteletben tartása az Európai Bizottság egyik prioritása és célkitűzése.”
Annál inkább elkerekedik a szemem (tudják, úgy, mint a rajzfilmekben az épp nagyon szenvedő örök gyermeki figuráké), amikor összevetem a fenti szuggesztív varázsigéket például azzal a cinikus hasbeszéddel, melynek kíséretében az Európai Bizottság leseperte az asztalról a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés 1,1 millió aláírását, és persze, szimbolikusan az aláírókat is. Jó, jó, mi támogatjuk a sokszínűséget, de nem épp ennyire, és nem épp így.
A minap meg attól kerekedett el a szemem, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága – amelyben, ha lehet, még inkább hittem, mert hát ott a Jog emberei ülnek, nem pedig bürokraták meg politikai csicskák – szóval az európai jogok e szentélyének felkent papjai szó szerint elmaszatoltak egy, a hírhedten diszkriminatív szlovák nyelvtörvényre (is) vonatkozó ügyet.
És akkor eltöprengek picit (még mindig gyászosan elkerekedett szemekkel) azon, hogy (legalábbis az Európai Unió varázsszemüvegén keresztül nézve) sajnos kevésbé jó kisebbséghez tartozom. Ha ugyanis, teszem azt, az LGBTQ+ kisebbség valamelyik csoportjához tartoznék, nem lennének ilyen problémáim. Az uniós funckionáriusok úgy ölelgetnének, mintha legalábbis a rég elveszett és csodálatos módon előkerült kistesójuk lennék. Vagyis jó, támogatandó, védendő kisebbségi volnék, akiért a brüsszeli pionír élboly bármikor kiállna, kitérdel(tet)ne, kinyilatkoztatna, kiharcolna, kibármizne. Sőt, belekerülnék az Európai Pártbizottság következő ötéves tervébe, amely a jó kisebbségek védelmét szolgálja.
Így viszont, mezei kisebbségi magyarként apró időzített bomba vagyok. Láttuk a katalán (rossz) példát: szinte kitört a háború, mert egy nemzeti közösség a hosszú és értelmetlennek bizonyuló petíciózás helyett az asztalra csapott. Márpedig a brüsszeli központi pártbizottság úgy irtózik az ilyen balhépotenciálos kisebbségektől, mint ördög a tömjénfüsttől.
Megoldás, a keserédes poénokon, zorbai nevetésen kívül? Nincs. Ugyanis ahhoz, hogy én, mint a romániai magyar kisebbség tagja jóvá tudjak válni a Központ szemüveges színe előtt, vagy újjá kéne születnem, valamilyen jobb kisebbség tagjának testében-lelkében (amire se esélyem, se kedvem nem lenne), vagy retroaktív módon át kéne írnom Európa e szögletének történelmét, ami szintén nem lehetséges.
De nem baj, mert az uniós csúcselvtársak továbbra is meglátogatnak álmomban. És olyankor szeretve tisztelt, egyenrangú európai polgárnak érezhetem magam.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Közben Kazahsztán újraindította a kőolaj szállítását azon a terminálon, ahonnan Románia olajszükségletének nagyobbik részét kapja. És Románia kiutasított egy orosz diplomatát az utóbbi napok drónincidensei miatt.
Ukrajna előbb-utóbb elveszíti majd azokat a nyugati területeit, amelyek korábban Lengyelországhoz, Magyarországhoz és Romániához tartoztak – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
A körforgalomban való közlekedés gyakran okoz nehézséget a járművezetőknek, az egyik leggyakoribb dilemma pedig, hogy kell-e indexelni a kereszteződésbe való behajtáskor. A rendőrség videóban adott egyértelmű választ.
A magyar kormánynak kötelessége a határon túli magyarok jogainak képviselete, ami azt is jelenti, hogy ezekből a jogokból nem lehet elvenni – hangsúlyozta Tarr Zoltán Fehéregyházán.
„Nem igaz, Csaba, ne vezesd félre az embereket” – így fogalmazva lépett váratlanul elődje telefonjának kamerája elé Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?