Tanügyminiszter a diákoknak: lopjatok, csaljatok, hazudjatok!

Vannak az életben roppant nehezen érthető dolgok, mint a szuperszimmetria elmélete, Kurtág György egyes zeneművei, az hogy miért esik a kenyér mindig a lekváros felére, valamint Justin Bieber sikere.

És volna itt még egy:

hogy a prézlisen kirántott, fokhagymás céklával salátaágyon tálalt bánatba lehet oktatási miniszter Sorin Cîmpeanu?

A miniszter úr szerint ugyanis nehezen lehetne akár kiskorú diákot, akár felnőtt embert felelősségre vonni plágium miatt, mert ez a fogalom nincs jogilag definiálva.

Ezt egy interjúban mondta a szájával.

Azt is mondta, hogy egyes fiatalok, és egyes felnőttek, akik az internetről összemásolt dolgozatokkal próbálják kielégíteni az oktatási intézmények elvárásait, nem is tudják, szegények, hogy ezzel hibát követnek el.

El kellene nekik magyarázni.

Eközben a 206/2004-os törvény 4. cikkelye egy személy ötleteinek, módszereinek, eljárásainak, technológiájának, eredményeinek vagy szövegeinek kisajátításaként, és saját alkotásként, eredményként, szellemi termékként való feltüntetéseként határozza meg a plágiumot.

Ez azért elég egyértelmű jogi definíciónak tűnik, így joggal merülhet fel a kérdés, mi az, ami ezzel kapcsolatban nem tiszta Sorin Cîmpeanunak. Ám ha egy kicsit megnézzük a miniszter úr munkásságát, könnyebben megértjük, miért ilyen engedékeny a plágiummal kapcsolatban.

Ha ugyanis a plágium a tisztességtelen úton szerzett pénz, akkor Sorin Cîmpeanu a svájci bank.

Az ő neve ugyanis már korábban is több plágiumbotrány kapcsán felmerült.

Emlékszik még Victor Ponta ügyére?

Amikor az Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács (CNATDCU) 2012-ben megállapította, hogy Ponta plagizált a disszertációjában, és a doktori címének visszavonását kezdeményezte, Liviu Pop ideiglenes oktatási miniszter egy rendelettel villámgyorsan átszervezte a testületet, döntéseit érvénytelennek nyilvánította, és megvonta tőle a jogot, hogy a továbbiakban plágiumügyekkel foglalkozzék. A testület létszámát akkor 21-ről 44 főre bővítették, és mit ad isten, Sorin Cîmpeanu volt az egyik beejtőernyőzött tag.

Később hálából 2014-ben, még szintén Ponta miniszterelnöksége alatt,

kinevezték oktatási miniszterré.

Ekkor Gabriel Oprea miniszterelnök-helyettessel kapcsolatban merültek fel plágiumvádak, ám a Cîmpeanu alá tartozó Országos Etikai Tanács (CNE) az egyértelmű bizonyítékok dacára is lazán megállapította, hogy Oprea dolgozatával minden a legnagyobb rendben van. (Később egyébként mindkét említett úriembertől visszavonták a doktori címet.)

Az azóta a PNL-be átiratkozó Cîmpeanu pedig most újabb feladat elé néz, hiszen

a mostani főnökét, Nicolae Ciucă miniszterelnököt is megvádolták nemrég plagizálással.

Nem csoda, hogy kötelességének érezte főnöke védelmére kelni, és elbagatellizálni a plágium súlyosságát.

Csak egy probléma van. Oktatási miniszterként ezzel egyértelműen azt üzeni a hazai diákságnak, hogy lopjanak, csaljanak, hazudjanak csak nyugodtan, hiszen úgysem lehet ezért senkit felelősségre vonni.

És ez azért már több a soknál.