Emlékeznek még a nyolcvanas évekre? Amikor az egységes és oszthatatlan mioritikus szocialista köztársaság polgárai elvtársai kora hajnalban gyülekeztek egy-egy élelmiszerbolt (Ali ment arra, ahogy a korabeli vicc szól), mert szállt a híre szájról szájra, hogy aznap parizert, csirkehúst, ne adj’ Isten, marhacsontot „osztanak”. Pénzért és megfelelő színű jegyért. Párttitkárokkal, tanácselnökökkel, egyéb funkcikkal (vagy rokonaikkal) persze sose futhatott össze az ember a sorban. Ők az elitklub „titkos” boltjaiból szerezték be a napi betevőt. Amiről nem szállt az ének szájról szájra. Csak a pletyka (hogy rohadjanak meg).
Aztán jött 1989, a balkáni vadkapitalizmus szép új világa és nagyjából ugyanaz történt, mint azelőtt: a nép örült a szabadságnak, ment magyarba, osztrákba, németbe bekaufolni, az urakká vedlett elvtársak pedig megalakították az új elitklubot (simlis cégek, simlis privatizáció, simlis állami elfekvők stb.), ahova megint csak nekik volt bejárásuk.
Na és akkor ugorjunk egyet, 2021-be. Pandémia van, egy éve nyomorog az ország népe, pszichésen szinte mindenki, anyagilag „csak” a turizmus, a vendéglátás, a kultúra, a szórakoztatóipar, a kis cégek (a felsorolás korántsem teljes). Nagyjából mindenki egyetért abban (antivakszerek, kuss!), hogy a tömeges oltás hozhatja a felszabadulást a járványszigor, járványfáradtság, járványnyomor alól. Furcsa módon (tekintettel Románia balkáni fanarióta működésére) az oltáskampány egészen jól működik. Kivéve, amikor a polgár odaül a gép elé, hogy időpontot kérjen, nézi a szabad helyeket, aztán frissít egyet és volt hely, nincs hely. Pech!
És akkor ebbe az aránylag jól működő oltáskampányba becsapódott az egészségügyi minisztérium (meg a sajtó) által ledobott bomba: bizony, vannak zárt körű, elitklubos oltásközpontok is, amelyek nem kerülnek fel a nagy közös térképre. E klubokban a rendérek, csendérek, katonák, titkosszolgák kapják az áldást. Oké, ez eddig még elfogadható lenne, mert, ugye, ők stratégiailag fontosak az ország biztonsága szempontjából. Na de mit keresnek ott a feleségek, tesók, nagyik, papik, akik az oltáskampány harmadik szakaszában kellett volna megkapják a vakcinát? Ők is testükkel védik a hazát? Naná, hogy nem! De valahogy mégis beleszaladtak az tűbe. Az amúgy sem túl nagy szeretetben működő kormánykoalíció tagjai nyilván jól egymásnak estek, elkezdődött a szardobálás, kiderült, hogy mindenki hibás, vagyis senki. De mindegy is: csak egy újabb botrány a nagy szemétdombon. Ami szomorú: úgy tűnik, a Románia nevű országban semmi sem változott a kommunista diktatúra óta. A nép sorba áll, a szemesek páholyban kapják az áldást. Nesze neked, egyenlőség (európai főérték)!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Jégesőbe forduló vihar vonult végig és okozott károkat Udvarhelyszék több településén, köztük Székelyudvarhelyen és Szentegyházán is. A mintegy tíz percen keresztül hulló jég megállt az utcákon, a fákban, termésben is kárt tett.
A megismételt romániai elnökválasztás első fordulójának eredménye sokkolta a pénzpiacot, az egyre fokozódó aggodalmak erős érzelmi reakciókat váltottak ki a befektetők és a megtakarításokkal rendelkező lakosság körében is.
Önkénteseket jelentkezését várják homokzsákok rakásához Alsósófalván, ahol a vízügyi hatóságok a rét elárasztása mellett döntöttek a paradji sóbánya megmentése érdekében – számolt be Facebook-oldalán a Sóvidék Televízió.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.