Vagy inkább így fogalmazzak? Ne üljünk fel a koronának, mert fertőz!
A fiam nemrégiben átküldött egy fotót, amelyen fehér védőruhába bújt alakok láthatók a kolozsvári repülőtéren. És megkérdezte, tőlem, aki történetesen rendelkezik egy darab orvosi diplomával, mi a véleményem erről. A
" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Rec című remek spanyol horrorfilmet ajánlottam neki.
Aztán megjelent a hír, hogy a kolozsvári fehérruhások lekaptak egy légiutas-kísérőt a tíz körméről és valóban filmbe illő módon kórházba szállították. Mert felmerült a gyanú, hogy a híres-hírhedt kínai koronavírus megfertőzte. Persze, kiderült, hogy nem. Őt sem. De tény: a járványügyesek ügyesen végezték a dolgukat. Le a kalappal!
Aztán bementem az egyik központi gyógyszertárba, aszpirinért. Hirtelen ötlettől hajtva megkérdeztem a kedves gyógyszerésznőt, kórházi maszk van-e. Nevetve mondta, hogy ó, elkéstem, már vagy egy hete nincs. Nocsak! Átmentem egy másik patikába. Ott se volt. A harmadikban sem.
Közben olvasom a sajtót, mit csináljak én is. A derék újságírók valósággal versenyeznek egymással, ki talál ki ijesztőbb címeket a lassan unalmassá váló (hiába, ilyen az ember, a legrosszabbhoz is hozzászokik, főleg, ha nem a szomszédban lakik az a legrosszabb) koronavírusos anyagokhoz. Világvége, pandémia, senki sem menekül, globális katasztrófa satöbbi.
Hála Istennek, a média egy-egy eldugottabb sarkában időnként szóhoz jut néhány virológus is. Ők a vírusok rejtelmes életével, az általuk okozott betegségekkel és gyógymódjaikkal foglalkozó tudósok. Akik elmondják, hogy hát igen, a koronavírus itt van velünk vagy tízezer éve és felső légúti megbetegedéseket okoz, néha járványszerűen. Szóval, semmi rendkívüli. És azt is elmondják a fránya virológusok, hogy a vírusok (köztük a korona is) egyik kedvenc időtöltése a mutáció, vagyis a saját genetikai anyag módosulása. Minek következtében időnként vadabb vírusformák jönnek létre. Például a madárinfluenza, a SARS-vírus (amely mellesleg szintén korona) vagy a kínai koronavírus. Szóval, semmi rendkívüli.
Ja, a virológusok azt is el szokták mondani (ha megkérdik őket), hogy hahó, komolyan kell venni a dolgot (emlékezzünk vissza a hírhedt spanyolnáthára), de semmi szükség pánikra. Természetesen egyetlen ember halála is tragédia, hát még százaké, de azért kitartóan és unalmasan ismételgetik: elsősorban idősekre, krónikus betegségekben szenvedőkre és gyerekekre veszélyes az ilyen vad vírus, vagyis olyanokra, akiknek valamiért nem működik megfelelően az immunrendszerük. Nézzük például a jó öreg grippavírust. Érte bizony nem kell elmenni Kínába. Itt lakik, a szomszédban. És évente belehal jó pár ember.
Igen ám, de ezek az unalmas realitások nem érdekelnek senkit. Az unalmas realitásokból nem lehet szenzációt gyártani. Se pánikot kelteni. Nem lehet szép lassan eljuttatni az abszurd félelemre hajlamos polgárt odáig, hogy ne szálljon fel a Korona vonatra, mert ejsze, vírusos.
És hogy mit tudok ajánlani, egy orvosi diplomával a fiókomban? Amit bármely, nálam sokkal okosabb virológus: tartsuk be az ősi higiéniai szabályokat (mossunk kezet, étkezzünk kiegyensúlyozottan, öltözzünk fel, ha hideg van, vetkőzzünk le, ha meleg stb.) és őrizzük meg a humorérzékünket. Esetleg töltsük le a Plague Inc. nevű játékot a telefonunkra és próbáljuk meg a gyártók által felajánlott gyilkos vírussal megfertőzni a Földet. Vagy olvassunk a témába vágó vicceket. Például azt, amikor két barát ül a parkban egy padon. Az egyik újságot olvas, a másik nem. Az olvasó egyszer csak megkérdezi: Te, hallottál már erről a gyilkos kínai vírusról? Mire a másik: A kommunizmusról? Persze!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.