Idehaza megszoktuk már: jön valaki és azt mondja, szép lesz a jövő. Aztán jön valaki más és azt mondja, dehogy lesz szép, randa lesz. Aztán jön három másik valaki és összevesznek azon, hogy szép, randa, esetleg pepitában. Aztán jön egy következő és kijelenti, mindenkinek van némi igaza, de semmi sem biztos. Persze, azért lehet. És itt tépjük szét a képernyőt, monitort, ami a kezünk ügyében van épp. (A szerencsétlen jövő pedig közben igyekszik alakulni, a maga belső törvényei szerint, már ha hagyják.)
Na, ugyanez a helyzet a járványkezelés terén is. Elfogadom, eleddig ismeretlen vírussal akadt dolga a világnak, tehát tapogatózva, kísérletezve haladtunk előre a pandémia alatt. Ami azt is jelenti, hogy a tapogatózással, kísérletezéssel járó kockázatokat is vállaltuk (még ha nem is tetszett, még ha sokan bele is rokkantak, lelkileg, egzisztenciálisan, egészségileg). Most itt állunk a második járványtavaszban, és a tavalyival ellentétben van a tarsolyunkban mindenféle oltás, ami – tetszik, nem tetszik – valóban a legjobb válasz a virális támadásra.
De úgy tűnik, egy dolgot (minimum) továbbra sem vagyunk képesek megtanulni. Pedig ez nem csak a pandémia idején hasznos. Kábé azóta, hogy beszélni tud az ember. Konkrétan arról van szó, hogy gondolkodjunk már, mielőtt megszólalunk.
A konkrét eset az időközben megjegyezhetetlenre átkeresztelt AstraZeneca vakcina mellékhatásaira vonatkozik. Tudjuk, a csapból is ez folyik, hogy nagyon csekély számú esetben vérrögképződés jelentkezett mellékhatásként az oltás után. Ami persze, nem kismiska. De azt is jelezték a szakik, egyáltalán nem biztos, hogy az oltás okozza, másrészt nem volt több eset, mint oltás nélkül.
És akkor a minap az történt, hogy a nagy tekintélyű Európai Gyógyszerügynökség egyik szakértője odaült egy mikrofon elé és kijelentette, hogy tuti a kapcsolat az oltás és a vérrögképződés között. Igaz, azt is rögtön hozzábökte, hogy még nem tudni, pontosan mi is okozza a reakciót.
Megpróbálom elképzelni a Gyógyszerügynökség embereit a nyilatkozat láttán: hajtépés, csúnya szavak... legszívesebben altatólövedéket röpítettek volna a kotyogó szaktárs valagába. Persze, valamit tenni kellett: gyorsan kiadtak egy hivatalos közleményt, hogy hó, állj, egyáltalán nem biztos az oltás és a vérrögök intim viszonya, a vizsgálat még folyik!
De hát ez már a szokásos kommunikációs eső után köpönyeg. A hógolyó elindult lefelé a lejtőn, újabb tízezrek mondják le (fogják lemondani) az oltást, egyes országokban le is állították a használatát és…
Tényleg, senki nem képes egy picit gondolkodni, mielőtt beszélne? (Nem megyek bele a „de mi van, ha pont ez volt a cél” típusú konspiratív diskurzusba.) Ha ezeket a cirkuszokat elnézem, egyáltalán nem lepődöm meg a román járványkormány és politikai elit totális kommunikációs hangzavarán. Hiszen a román járványkormány is a piacról tájékozódik (nem mintha nem gondolkodhatnának a saját fejükkel, de hát minek, így kényelmesebb). Hátradőlök, olvasgatom Epiktétosz kézikönyvecskéjét és megpróbálok túlélni. Meg arra gondolni, hogy egy szép nap vége lesz a járványnak… és a járványkormánynak is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.