Megrongáltak egy emlékművet. Nem Amerikában, hanem Kárpátalján

Miközben a világsajtó és a közösségi média az Amerikai Egyesült Államokat, majd szinte a teljes nyugati világot elárasztó tüntetés- és erőszakhullámmal van tele, és lefejezett, ledöntött, meggyalázott szobrok képei, cenzúrázott filmekről, sorozatokról, könyvekről szóló hírek jönnek szembe a világhálón, miközben ismerőseink profilképet cserélnek és ellentmondást nem tűrő magabiztossággal nyilvánítanak véleményt olyan ügyekben, amelyekről aligha lehet elegendő információjuk, és lassan a sarki bolt előtt is az afroamerikaiakat sújtó intézményes rasszizmusról és a kolonializmus örökségéről beszélgetnek a megfáradt polgárok, egyszóval: miközben Amerika sikeresen kolonializálja a közbeszédünket (is), lassan azt sem vesszük észre, mi történik a szomszéd utcában. Vagy a szomszéd országban. A Kárpát-medence egyik szomszédos régiójában. Ezúttal Kárpátalján. Ott most éppen az történt, hogy megrongáltak egy olyan emlékművet, amely a helyi magyar közösség számára fontos. A szolyvai emlékparkot, amely az ott létesített egykori sztálini gyűjtőtábor áldozatainak, a Gulágra elhurcoltaknak, a málenkij robot elszenvedőinek állít emléket (a Gulágról, Gupviról, málenkij robotról például itt vagy itt olvashatnak a Főtéren). Az „ismeretlen tettesek” megrongálták az emlékparkban elhelyezett kiállítás anyagát, letépkedték, megtaposták a három nyelvű (ukrán, magyar, német) pannókat. A hírt – amelyet később fotókkal is dokumentált – Dupka György író, történész, a Szolyvai Emlékpark Bizottság titkára közölte a hétvégén. Nem először történik ez; és az sem újdonság, hogy az ukrán hatóságok el akarják tussolni az ügyet. Mindez – sajnos – nem meglepő; pontosabban nem ez a meglepő. Bár úgy tűnt, hogy Volodimir Zelenszkij elnökké választásával normalizálódnak kicsit az ukrán–magyar kapcsolatok és javul a nemzeti kisebbségek helyzete, Kijev továbbra sem törölte el a totális ukránosítást célzó nyelvtörvényt, és előfordulhatnak a szolyvaihoz hasonló magyarellenes incidensek. Olvastak erről az esetről valahol a magyar sajtóban, a Facebookon, bárhol (egy-két, errefelé nem ismert helyi lapot leszámítva, persze)? Én sem értesültem volna róla, ha nincsenek kárpátaljai barátaim, ismerőseim. A világfalu mentális térképén Szolyva, Beregszász vagy Munkács távolabb van tőlünk, mint Minneapolis, Seattle vagy London, a nemzettársaink problémái triviálisak, elszenvedett jogsértései nem alkalmasak a mély erkölcsi érzékről tanúskodó állásfoglalásra. Vagy legalább egy hashtagre. Hogy #kárpátaljaszámít. Hogy a kárpátaljai magyarok IS számítanak.