Miközben a világsajtó és a közösségi média az Amerikai Egyesült Államokat, majd szinte a teljes nyugati világot elárasztó tüntetés- és erőszakhullámmal van tele, és lefejezett, ledöntött, meggyalázott szobrok képei, cenzúrázott filmekről, sorozatokról, könyvekről szóló hírek jönnek szembe a világhálón, miközben ismerőseink profilképet cserélnek és ellentmondást nem tűrő magabiztossággal nyilvánítanak véleményt olyan ügyekben, amelyekről aligha lehet elegendő információjuk, és lassan a sarki bolt előtt is az afroamerikaiakat sújtó intézményes rasszizmusról és a kolonializmus örökségéről beszélgetnek a megfáradt polgárok, egyszóval: miközben Amerika sikeresen kolonializálja a közbeszédünket (is), lassan azt sem vesszük észre, mi történik a szomszéd utcában.
Vagy a szomszéd országban. A Kárpát-medence egyik szomszédos régiójában. Ezúttal Kárpátalján.
Ott most éppen az történt, hogy megrongáltak egy olyan emlékművet, amely a helyi magyar közösség számára fontos. A szolyvai emlékparkot, amely az ott létesített egykori sztálini gyűjtőtábor áldozatainak, a Gulágra elhurcoltaknak, a málenkij robot elszenvedőinek állít emléket (a Gulágról, Gupviról, málenkij robotról például itt vagy itt olvashatnak a Főtéren).
Az „ismeretlen tettesek” megrongálták az emlékparkban elhelyezett kiállítás anyagát, letépkedték, megtaposták a három nyelvű (ukrán, magyar, német) pannókat. A hírt – amelyet később fotókkal is dokumentált – Dupka György író, történész, a Szolyvai Emlékpark Bizottság titkára közölte a hétvégén.
Nem először történik ez; és az sem újdonság, hogy az ukrán hatóságok el akarják tussolni az ügyet.
Mindez – sajnos – nem meglepő; pontosabban nem ez a meglepő. Bár úgy tűnt, hogy Volodimir Zelenszkij elnökké választásával normalizálódnak kicsit az ukrán–magyar kapcsolatok és javul a nemzeti kisebbségek helyzete, Kijev továbbra sem törölte el a totális ukránosítást célzó nyelvtörvényt, és előfordulhatnak a szolyvaihoz hasonló magyarellenes incidensek.
Olvastak erről az esetről valahol a magyar sajtóban, a Facebookon, bárhol (egy-két, errefelé nem ismert helyi lapot leszámítva, persze)? Én sem értesültem volna róla, ha nincsenek kárpátaljai barátaim, ismerőseim. A világfalu mentális térképén Szolyva, Beregszász vagy Munkács távolabb van tőlünk, mint Minneapolis, Seattle vagy London, a nemzettársaink problémái triviálisak, elszenvedett jogsértései nem alkalmasak a mély erkölcsi érzékről tanúskodó állásfoglalásra. Vagy legalább egy hashtagre.
Hogy #kárpátaljaszámít. Hogy a kárpátaljai magyarok IS számítanak.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Közben Kazahsztán újraindította a kőolaj szállítását azon a terminálon, ahonnan Románia olajszükségletének nagyobbik részét kapja. És Románia kiutasított egy orosz diplomatát az utóbbi napok drónincidensei miatt.
Ukrajna előbb-utóbb elveszíti majd azokat a nyugati területeit, amelyek korábban Lengyelországhoz, Magyarországhoz és Romániához tartoztak – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
A körforgalomban való közlekedés gyakran okoz nehézséget a járművezetőknek, az egyik leggyakoribb dilemma pedig, hogy kell-e indexelni a kereszteződésbe való behajtáskor. A rendőrség videóban adott egyértelmű választ.
A magyar kormánynak kötelessége a határon túli magyarok jogainak képviselete, ami azt is jelenti, hogy ezekből a jogokból nem lehet elvenni – hangsúlyozta Tarr Zoltán Fehéregyházán.
„Nem igaz, Csaba, ne vezesd félre az embereket” – így fogalmazva lépett váratlanul elődje telefonjának kamerája elé Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?