Medvéket a minisztériumokba és az egyetemekre!

Olvasom a Hargita megyei medvetragédiát. Gázolás, téblábolás, állatkínzás, megoldás, kirúgás. Lehetett volna jobban csinálni? Persze. Hahó, illetékesek. Ez így ciki. Vérciki!

Aztán olvasom a reakciókat. Higgadt reakciót alig látok. Szájhabzót annál többet. Akad, aki verset ír a halott medvéhez. És jajong, hogy minden ember iszonyú. Hát az igaz, hogy a medve nem iszonyú. Nem ismeri a morális jelzőket. Más a helyzet a medvepoétával. De komolyan, minden ember iszonyú lenne? Miért is? Bele se merek gondolni. Csak az a mondat veri fejszével koponyám falát, hogy néhány (?) ember iszonyú sok hülyeséget tud összehordani időegység alatt. Például az is, aki úgy véli, sőt, ki is mondja – mert hát miért ne, szabadság, elvtársak! –, hogy aki szerint helyes, ami történt (egyetlen olyan véleményt sem láttam, melyben a megszólalók helyeselték volna az események lefolyását), az üldögéljen törött lábbal, nem, bocsánat, négy törött végtaggal (!) 18 órán át egy út mentén. Ez lenne az entellektü-elit? Akkor főúr, kérném tisztelettel, szeretnék menstruálni. Valahogy ki kell purgálnom magamból a mások rossz vérét. Most miért néznek ilyen felháborodottan? Legalább olyan jó érv, mint a négy-törött-végtagos.

Ami pedig az állatjogok mesterséges szövevényét illeti, volna pár javaslatom a jobbára totál érthetetlen bikkfanyelvükkel a Facebook felületeit telenyaló transzhumanista aktivistáknak. Intézzék már el, hogy legyen egy medve a környezetvédelmi miniszter. Az lenne a legszebb és legújabb világ, nem? Jó, mondjuk lehet egy humán a helyettese. Amíg bírja. Szusszal, teszem azt. Ja, és felháborítónak, továbbá diszkriminatívnak tartom azt is, hogy az állati jogokkal foglalkozó konferenciákra nem hívnak meg egyetlen medvét sem. És a színészképző egyetemeken sem taníthat mozgáskultúrát egy barnamedve! Pedig köztudott, hogy a barnamedve sose támad emberre. Legfeljebb mozgásra neveli.