Majdnem leesett az arcomról a mosható pamutmaszk, amikor azt olvastam (majd meg is néztem/hallgattam), hogy a „jó Orban” mai bejelentése szerint a diákok számára is kötelező lesz a maszkviselés, miután újra kinyitnak az iskolák. Látszatra logikus indoklása így hangzott:
Lépjünk túl nagyvonalúan azon az apróságon, hogy a kormányfő a sajtónyilatkozatot az arcába nyomott mikrofonok előtt, tülekedő újságírók gyűrűjében tette (igaz, nyílt téren, délelőtti verőfényben), és összpontosítsunk a nyilatkozat tartalmára.
Akinek van általános vagy elemi iskolás gyermeke – nekem három van, tudom, miről beszélek –, az, temperamentumától függően, vagy dühös fölhorkanással, vagy hisztérikus nevetéssel, vagy rezignált legyintéssel fogadta a miniszterelnöki bejelentést. Először is azért, mert a képletből egyelőre a legfontosabb tényező hiányzik: az iskolakezdés feltételezett, legalább megközelítőleges dátuma. Nem tudni, ez a dátum hogyan viszonyul a kijárási korlátozások május 15-i feloldásához, vagy hogy egyáltalán tervezik-e: az „amikor aktuális lesz, megvizsgáljuk a problémát” kijelentés, valamint a politikai bullshitológia hasonló fogásai egyetlen, napi 24 órában aktív szülőt sem nyugtatnak meg.
Aztán meg: bármikor is kezdenék újra az iskolai oktatást, a kisgyerekek számára bevezetett kötelező maszkviselés adminisztratív és nevelési csődöt eredményez. Az egyetemistákra ez természetesen nem vonatkozik, legalábbis nem nagyobb mértékben, mint bármelyik felnőtt állampolgárra; a középiskolásokat is valószínűleg rá lehet venni, hogy a szájmaszkot csak az iskolaudvar végében lopva elszívott cigaretták és a társadalmi távolságtartást mellőző csókolózás kedvéért vegyék le. De ahhoz, hogy általános és különösen elemi iskolás gyerekeket napi 5-6 órában arra kötelezzenek, hogy a felnőttek számára is irritáló maszkot fegyelmezetten viseljék, az oktatási rendszerünknek jóval poroszosabbnak kéne lennie, mint amilyennek sokan tartják.
Tudom, hogy lesznek, akik Japánnal vagy Tajvannal példálóznak majd, hogy lám, ott számos gyerek is maszkban jár néha iskolába, de ott a kulturális kódok, a társadalmi szokások, a – mondjuk így – eltérő lelkület megágyaznak ennek. Ahhoz viszont, hogy nálunk egyik percről a másikra hozzászoktassák ehhez a nebulókat, nádpálca és vasszigor szükséges, ami kifejezetten ellenjavallott, és nem is életszerű opció. Így tehát az fog történni, hogy a tanórák jelentős része a tanítónénik -és bácsik kétségbeesett erőfeszítéseivel telik majd el, akik megpróbálják epidemológiailag helyes magatartásra rávenni az egyébként is rakoncátlankodó kölyköket.
Ami nem azt jelenti, hogy a rendelkezést végül nem fogják gyakorlatba ültetni – de az elmegyakorlat kedvéért tegyük fel, hogy mégsem vesztették el a döntéshozók a józan belátásukat.
Ebben az esetben milyen célból jelent be olyasmit a kormányfő, amit jószerivel lehetetlen – sikeresen – kivitelezni? A következő feltételezések adottak, legalábbis gyors szerkesztőségbeli, politikai elemző (virtuális!) kerekasztalunk alapján:
Nem tudom, melyik a legrosszabb forgatókönyv.
Azt viszont tudom, hogy ha az élet úgy tér vissza a normális kerékvágásba, hogy a szülőknek május közepe után munkába kell járniuk, az iskolák azonban továbbra is zárva tartanak, a nagyszülőket pedig – fokozott veszélyeztetettségükre tekintettel – kifejezetten nem ajánlott igénybe venni gyerekfelügyelet céljából, az beláthatatlan zűrzavart fog okozni.
Nem lennék most sem a döntéshozók, sem a gyerekek, sem a szülők helyében.
Illetve, várj csak...
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Továbbá: egy tönkretett közlekedési lámpa javítása hónapokba telik, addig mindenki vigyázzon magára. És valaki elégette a szemetét s vele szinte egy egész erdőt.
Politikai és jogi lépéseket helyezett kilátásba Teherán Romániával szemben annak nyomán, hogy Bukarest logisztikai támogatást hagyott jóvá az Egyesült Államoknak az Irán ellen folytatott katonai fellépés keretében.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Két ember életét vesztette egy közúti balesetben a Kovászna megyével szomszédos Buzău megyében, miután egy személyautó és egy haszongépjármű összeütközött.
Tragikus hirtelenséggel elhunyt Schwartz Róbert, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) országos alelnöke – közölte kedden Facebook-oldalán a szervezet.
Ittas sofőr okozott anyagi kárral járó balesetet Csíkszeredában kedden, de Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen is alkoholos befolyásoltság alatt vezető sofőröket szűrtek ki a rendőrök – adja hírül a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.