Olvasom, hogy bosszúhadjárat indult a kolozsvári magyar bábszínház kezdeményezői ellen. Egy világosítót kirúgtak, egy bábszínész ellen fegyelmi eljárást indítottak, és az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács is szimatol a Puck Bábszínház magyar tagozata elleni diszkrimináció ügyében, ahol az említett színész a hírek szerint hogy, hogy nem, feljelentett minőségben szerepel. Ja, persze, más gondok is vannak ott, csőstül.
És akkor ismét eszembe jut az RMDSZ városprogramja – igen, amelyet a helyhatósági választások előtt dobtak a közösség elé büszkén –, amelyben előkelő helyet foglal el a Puck Bábszínház ügye. Ilyen szavak találhatók a vonatkozó részben: elsorvasztja, ellehetetleníti, diszkriminatív, megalázó (ez a román vezetőségre vonatkozik). Meg olyanok is, hogy: közösséget vállal, támogatjuk, részt vállal (ez az RMDSZ-re vonatkozik).
Hát akkor, kedves RMDSZ, most nagyon, de nagyon ki kéne állni valamilyen pódiumra, utcára, hordóra, bárhová. A szeptemberi kampányhecc idején ezt írtam a városprogrammal kapcsolatban:
Na, a lelkes(edő) énem most ordít: Hahó, RMDSZ, egy ember elvesztette az állását, egy másikat épp meghurcolnak! Rohadtul itt az ideje, hogy a tisztelt párt és/vagy érdekvédelmi szervezet közösséget vállaljon, támogasson és rész vállaljon. Mert most már nem babra megy a játék!
Ja, hogy épp elkezdődött a parlamenti választási kampány? Ja, hogy erre most nem lesz ideje a tisztelt pártnak és/vagy érdekvédelmi közösségnek? Ej, mekkora pech! (Mert mivel is állhatna elő a jelöltcsapat: áldozatos munkával sikerült elérni, hogy egy bábszínházi munkatársat kirúgtak és egy másikat meghurcolnak?) Bár, hadd jegyezzem meg (ja, a lelkes(edő) énem): nagyon szeretnék most az egyszer árnyékra vetődni. Mert lehet, hogy a kerekek már javában forognak. Lehet, hogy a világgá kiáltott önálló Kolozsvári Magyar Bábszínház már épp születendőben van, nagy vajúdások között. Ha így van, respekt! De ha nincs így… akkor szégyelld magad, bábszínházat játszó RMDSZ! Vacak egy előadást sikerült tető alá hoznod!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Önkénteseket jelentkezését várják homokzsákok rakásához Alsósófalván, ahol a vízügyi hatóságok a rét elárasztása mellett döntöttek a paradji sóbánya megmentése érdekében – számolt be Facebook-oldalán a Sóvidék Televízió.
A megismételt romániai elnökválasztás első fordulójának eredménye sokkolta a pénzpiacot, az egyre fokozódó aggodalmak erős érzelmi reakciókat váltottak ki a befektetők és a megtakarításokkal rendelkező lakosság körében is.
Megerősítette a Székelyhonnak az Országos Sóipari Társaság, hogy csak a Korond-patak érintett mederszakaszának a lebetonozásával menthető meg a parajdi sóbánya a beázásoktól. A rengeteg víz kiszivattyúzásán jelenleg is megfeszített erőkkel dolgoznak.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.