Hányszor akarják még a román politikai bábák világra hozni a halva született gyermeket?

Oké, láttunk már olcsó politikai színjátékokat ebben az országban – az elmúlt harminc évről mi más juthatna eszébe bárkinek, aki egy picit is figyelte a Dâmboviţa menti történéseket –, de az a szánalmas performansz, ami a napokban zajlik kormányalakítás címszó alatt, még a megszokott nívót is alulmúlja minden létező szempontból.

Ó, és a nép, az istenadta nép? Hát az ki a fenét érdekel?

Nézzük, mi is történt ezen a szomorkás októberi pénteken. Adott, ugye, ez a Nicolae Ciucă nevű liberális katonaember, akit Klaus Iohannis államfőember kormányalakítással bízott meg, az anyapárt viszont ismét nem erőltette meg magát, hogy összetákoljon egy parlamenti többséget, így a katonaember és az (épp mára) összeállított csapata úgy fut neki a jövő heti parlamenti szavazásnak, hogy

az égadta világon semmi esélye nincs arra, hogy összegyűjtse a beiktatáshoz szükséges voksmennyiséget.

A vicc az, hogy ezt még a katonaember is belátta, s még nagyobb vicc (nevessen, aki tud), hogy ezt ugyanazon a sajtótájékoztatón tette, melyen pártfőnöke – egy bizonyos Florin Cîțu – ennek épp az ellenkezőjét fújta. Az már csak bónusz, hogy még a liberálisok egyetlen partnere, az RMDSZ – amely négy miniszterrel szerepel az új összeállításban – is szólt már, hogy csókolom, megint nem jön ki a matek, nem is értik, a kollégák hogyan képzelték el ezt a kisebbségi kormányzásos izét. Mert nyilván közben sem a PSD, sem az USR nem hajlandó támogatni ezt a kis szürke Ciucă-projektet. És közben ne feledjük el egy pillanatig sem, hogy egy olyan országról beszélünk, amelyet soha nem látott mértékben sújt egy bizonyos világjárvány, ahol emberek százai halnak meg naponta a túlzsúfolt, eszközök nélkül hagyott kórházakban,

a pandémia visszaszorítását pedig olyan rendeletekkel próbálják visszaszorítani, melyeket ők maguk sem értenek.

Ó, és a nép, az istenadta nép? Hát az ki a fenét érdekel? Na így telik az a drága idő mifelénk, így araszolgatunk a nagy büdös semmi fele, olyan arcokkal az élen, akiknek pár év múlva már a nevük sem fog eszünkbe jutni. Csak arra fogunk emlékezni, hogy (ismét) értékes heteket, hónapokat, éveket veszítettünk el hataloméhes, dilettáns percemberkék miatt...