Az Európai Unió polgáraként láttam, hogy az Európai Parlament minapi plenáris ülésén egy bizonyos Helena Dalli (aki nem mellesleg egyenlőségért felelős uniós biztos, akármit jelentsen is ez) kijelentette: „El kell érni, hogy az LMBTI (leszbikus, meleg, biszexuális, transz és interszexuális) csoportokhoz tartozók családot alapíthassanak mindenütt az Európai Unióban anélkül, hogy bármilyen megkülönböztetés érné őket.”
Továbbá arról is beszélt, hogy „nem szabad hagyni, hogy az LMBTI közösséghez tartozók továbbra is tartsanak a társadalom negatív hozzáállásától, a közigazgatási diszkriminációtól. Nem szabad hagyni továbbá, hogy ezen okok miatt hazájuk elhagyására kényszerüljenek.”
Egyetértek: csúnya dolog, hogy a társadalom, a közigazgatás negatívan áll hozzá valakikhez, csak azért, mert mások. Az még csúnyább dolog, hogyha valakik emiatt hazájuk elhagyására kényszerülnek.
Egy német szocdem képviselőnő mindehhez hozzátette (miután szidta kicsit Magyarországot és Lengyelországot), hogy: „Ha valakinek a jogait veszélyeztetik Európában, akkor az egyben fenyegetést jelent a demokráciára, a szólásszabadság és média szabadságra és az ellenzékiek szabadságára vonatkozóan is.”
Egy holland képviselőnő (az Újítsuk meg Európát frakció tagja, amelynek elnöke a jó Dacian Cioloș úr) pedig mondott egy ilyet: „Felszólítom az EU polgárait, hogy ezt az üzenetet visszhangozzák!”
Nos, én, mint az Európai Unió polgára nem fogom ezt az üzenetet visszhangozni. Ellenben felszólítom az EU egyenlőség-bajnokait, vegyék be a gyógyszerüket! Vagy gondolkodjanak picit, mielőtt szóra nyitják a szájukat! Esetleg mindkettőt!
Én tényleg nagyon örvendek, hogy az Uniónak ilyen izmos LGBTI-stratégiája van, amely lám, milyen jól működik, milyen keményen odavágnak az asztalra. De közben jelezném, hogy én, mint az Európai Unió állampolgára, szintén más vagyok. Igaz, van egy bűnöm: se meleg, se biszexuális, se transz, se interszexuális nem volnék, legalábbis nem tudok róla. Leszbikus pedig nem lehetek, a biológiai nemem okán. (Vagy aktuális érveléssel: mert nem akarok az lenni.) Szóval az a bűnöm, hogy másban vagyok más. Kisebbségi, pontosabban magyar vagyok egy ortodox többségű trianoni utódállamban. Ahol elég egyetlen magyar prefektus kinevezése, hogy a szülővárosom (Kolozsvár) polgármestere gyűlöletbeszédbe kezdjen a magyar kisebbség ellen. Arról az állandó hisztériáról (meg egyebekről) már nem is szólok, ami például a többnyelvű helységnévtáblákra vonatkozik.
Szóval, tisztelt egyenlőség-bajnokok, hogy is van az, hogy ha valaki „jó más”, akkor felszólítják, elérik, kitapossák, fenyegetik a tagállamokat? De ha valaki „nem jó más”, akkor esetleg két sajtófotó és három konferencia között sunnyognak, mint a kék alapon sárga csillagos szar a fűben? Pedig hahó, jó pár (jó sok) magamfajta „rossz más” kényszerült hazájának elhagyására pont azért, mert más, és a „közigazgatás” negatívan állt hozzá, hogy finoman fejezzem ki magam.
Amúgy, miből gondolják, hogy a fent említett ortodox többségű trianoni utódállam behódol az önök olajozott „jó kisebbség”-stratégiájának? Esetleg arra alapoznak, hogy ennek az országnak van egy méltatlanul Nagy Károly-díjas, álkisebbségi, EU-simulékony szász államelnöke? Ismételten felszólítom önöket, vegyék be a gyógyszerüket. Vagy gondolkodjanak el a dolgon. Vagy menjenek hosszú-hosszú szabadságra.
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
… a nagy manelisták sorra írják-dalolják ódáikat az államelnök-jelöltekhez… és megszűnik az Országos Drogellenes Ügynökség.
A szavazatok több mint 90 százalékos feldolgozottsága alapján valamennyi közvélemény-kutatásra rácáfolva a függetlenként indult Călin Georgescu szerepel az első helyen 22 százalékkal a romániai államfőválasztás első fordulójában.
És itt az első menet vége, itt vannak az első részeredmények… és úgy tűnik, valóban politikai földrengés lesz a vége.
Beköszöntött a tél csütörtökön Székelyföld-szerte, a legtöbb helyen meg is maradt a hótakaró. A kérdés most az, hogy meddig tart: várható-e újabb lehűlés, havazás.
Vasárnap több mint 18 millió román állampolgárt várnak az országszerte reggel 7 órakor megnyitott közel 19 ezer szavazóhelyiségbe, hogy a 14 államelnökjelölt valamelyikére szavazzon.
Marcel Ciolacu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelöltje vezet a vasárnapi államelnök-választás első exit-poll eredményei alapján.
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.