Jean St'AyElmentem a piacra, elmentem a… ja, nem!
Egész nyáron arról beszélt a hazai tudományos és nem-tudományos világ, hogy ősszel jön a második koronahullám. Félreértés ne essék, beszélni jó. Csak, hogy a Kőműves Kelemen rockballada
" target="_blank" rel="noopener noreferrer">egyik sorát parafrazáljam: A szólamokat most már nagy tettek kövessék. De nem követték. Ősz elején voltak viszont helyhatósági választások.
A második koronahullám pedig jött, berúgta az ajtót és a hazai tudományos és nem-tudományos világ idegbajt kapott. Persze nem azonnalit, á, dehogy! Egy ideig még beszéltek. Ahelyett, hogy például az iskolakezdés körül bevezették volna az általános kötelező maszkviselést. De nem, a kötelező és általános beszédkényszert vezették be további másfél hónapig. És akkor most itt vagyunk: toronymagas vírusszámok, a passzívtól az agresszívig (értsd, pofonra is kész) terjedő maszkviselés-tagadók, jajkiáltások, hogy hát továbbra sincs táblagépük az online oktatásra átállított iskolások egy részének, zárjuk be a színházakat, mozikat, kocsmákat, mert ott tobzódnak a vírushordozó népek, ja, és a piacokat is, hát persze, mert a a piacon ingyen adják-veszik a vírust a krumpli, murok, karfiol mellé.
A piacozásra térnék ki ezúttal. Mert itt van egy apró részletkérdés, amelyről (ki tudja, miért) nem beszélnek eleget. A piacokon, ugye, általában helyi kistermelők és viszonteladók ügyködnek. A helyi kistermelők a saját háztáji gazdaságaikban termelt javakat árulják. Illetve nem árulják. Illetve, ahol lehetséges, kivonulhatnak a település elöljárósága által biztosított nyílt terekre, hogy ott folytassák a tevékenységüket.
A mallokat és globális nagyboltokat viszont nem zárták be. Sőt, nem is szólították fel őket: ugyan vonuljanak már ki valamelyik rétre, hogy a Jóisten szabad ege alatt folytassák áldásos tevékenységüket. A mallokban és globális nagyboltokban nem a helyi kistermelők árulják portékáikat. Na de akkor hogy is állunk a hazai termelők büszke pajzson hordozgatásával? És hogy is állunk azzal, hogy a mallok és globális nagyboltok zárt tereiben vonagló néptömegek (köztük a fent jelzett maszkviselés-tagadók) szórják a vírust, mint magvető a magot? Ja, persze, a döntnökök szerint a piacok sokkal veszélyesebbek!
De ha már így döntött a döntnökség, van egy ajánlatom. A mallok elég nagy területen működnek. Vagyis sok hely van bennük, ahol semmiféle gazdasági tevékenység nem zajlik. Csak arra szolgálnak, hogy a néptömegek nyugodt vonaglását biztosítsák A pontból B, C, D…, Z pontokba. Ezekre a vonaglóhelyekre nyugodtan be lehetne telepíteni egy-egy piacot. És akkor a néptömegek vásárolhatnak helyi termékeket (is) vonaglás közben, a kistermelőknek meglenne a napi betevőjük. És közben a vírus nem, nem, nem terjedne tovább. Logikus, nem?
Hát, nem. És akkor folytatódjék a beszéd. Vagy, akinek nincs kedve hozzá, hallgassa meg az alábbi kis dalt és képzelje el, hogy kisétál a piacra:
Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!
Varga László Edgár
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?
Fall Sándor
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája
Szántai János
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?
Sólyom István
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
