Jean St'AyElmentem a piacra, elmentem a… ja, nem!
Egész nyáron arról beszélt a hazai tudományos és nem-tudományos világ, hogy ősszel jön a második koronahullám. Félreértés ne essék, beszélni jó. Csak, hogy a Kőműves Kelemen rockballada
" target="_blank" rel="noopener noreferrer">egyik sorát parafrazáljam: A szólamokat most már nagy tettek kövessék. De nem követték. Ősz elején voltak viszont helyhatósági választások.
A második koronahullám pedig jött, berúgta az ajtót és a hazai tudományos és nem-tudományos világ idegbajt kapott. Persze nem azonnalit, á, dehogy! Egy ideig még beszéltek. Ahelyett, hogy például az iskolakezdés körül bevezették volna az általános kötelező maszkviselést. De nem, a kötelező és általános beszédkényszert vezették be további másfél hónapig. És akkor most itt vagyunk: toronymagas vírusszámok, a passzívtól az agresszívig (értsd, pofonra is kész) terjedő maszkviselés-tagadók, jajkiáltások, hogy hát továbbra sincs táblagépük az online oktatásra átállított iskolások egy részének, zárjuk be a színházakat, mozikat, kocsmákat, mert ott tobzódnak a vírushordozó népek, ja, és a piacokat is, hát persze, mert a a piacon ingyen adják-veszik a vírust a krumpli, murok, karfiol mellé.
A piacozásra térnék ki ezúttal. Mert itt van egy apró részletkérdés, amelyről (ki tudja, miért) nem beszélnek eleget. A piacokon, ugye, általában helyi kistermelők és viszonteladók ügyködnek. A helyi kistermelők a saját háztáji gazdaságaikban termelt javakat árulják. Illetve nem árulják. Illetve, ahol lehetséges, kivonulhatnak a település elöljárósága által biztosított nyílt terekre, hogy ott folytassák a tevékenységüket.
A mallokat és globális nagyboltokat viszont nem zárták be. Sőt, nem is szólították fel őket: ugyan vonuljanak már ki valamelyik rétre, hogy a Jóisten szabad ege alatt folytassák áldásos tevékenységüket. A mallokban és globális nagyboltokban nem a helyi kistermelők árulják portékáikat. Na de akkor hogy is állunk a hazai termelők büszke pajzson hordozgatásával? És hogy is állunk azzal, hogy a mallok és globális nagyboltok zárt tereiben vonagló néptömegek (köztük a fent jelzett maszkviselés-tagadók) szórják a vírust, mint magvető a magot? Ja, persze, a döntnökök szerint a piacok sokkal veszélyesebbek!
De ha már így döntött a döntnökség, van egy ajánlatom. A mallok elég nagy területen működnek. Vagyis sok hely van bennük, ahol semmiféle gazdasági tevékenység nem zajlik. Csak arra szolgálnak, hogy a néptömegek nyugodt vonaglását biztosítsák A pontból B, C, D…, Z pontokba. Ezekre a vonaglóhelyekre nyugodtan be lehetne telepíteni egy-egy piacot. És akkor a néptömegek vásárolhatnak helyi termékeket (is) vonaglás közben, a kistermelőknek meglenne a napi betevőjük. És közben a vírus nem, nem, nem terjedne tovább. Logikus, nem?
Hát, nem. És akkor folytatódjék a beszéd. Vagy, akinek nincs kedve hozzá, hallgassa meg az alábbi kis dalt és képzelje el, hogy kisétál a piacra:
Történetek a kereszt alól
Szántai János
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
Érezhetünk-e nosztalgiát valami iránt, amit sosem éltünk át?
Sánta Miriám
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Ahol az évek során enyészetnek indult az ipar – a kolozsvári Sinterom (FOTÓRIPORT)
Sánta Miriám
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Így házasodtak a kora újkori erdélyi nemesek
Sólyom István
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
