Egy apró, sejtmag nélküli entitás pár hónap alatt elérte, amit 30 évnyi kisebbségi politikai taktikázással nem sikerült

Előrebocsátom: ez a rövid írás amolyan vágyból fakadó gondolatsor. A valósághoz sajnos nincs sok köze, ami a lényeget illeti. De azért jól esik leírni.

Tehát: az egységes nemzetállam (Románia) felelős válságkormánya hosszas körömrágás és balfaszkodás után végre (na ja, hamarosan kezdődik) kinyögte: a szeptemberi iskolakezdést nem központilag irányítják. Minden település, sőt, minden iskola eldöntheti, hogyan, milyen forgatókönyv szerint nyitja meg kapuit szeptember 14-én. Persze, ott van a Ionopot elnök által elsőre elcseszett, javítás és nyilvános bocsánatkérés után helyesen közölt járványügyi kritérium, ezt mindenki köteles figyelembe venni. Viszont az a nagyon valós tény is ott van, hogy az ország megyéinek járványszínei (amelyeken a forgatókönyvek alapulnak) igen változók. Kicsit emlékeztetnek a korábbi évtizedek választási térképeire. Emlékeznek, ugye? A Kárpátokon belül például többnyire kék volt (meg kicsit zöld), a hegyeken túl pedig elsöprően vörös. Nagyjából ugyanígy néz ki a jelenlegi járványtérkép is. Hegyen innen aránylag rendben vagyunk, hegyen túl nagyon nem. Ilyen alapon teljesen logikus és normális döntés volt, hogy nem húznak mindent és mindenkit egyetlen nemzeti és oszthatatlan kaptafára.

A döntés egyben azt is jelenti, hogy ebben az értelemben a koronajárvány kikényszerítette a román nemzeti közoktatás decentralizációját. Ezen belül pedig a romániai magyar iskolák (is) bizonyos autonómiához jutottak. Micsoda csoda: egy csepp autonómia! Jó, sovány ez a vigasz, értem én. Hiszen csak az iskolakezdésre vonatkozik. És csak, amíg a készlet a pandémia tart. És egy apró, sejtmag nélküli entitás kellett hozzá. A 30 évnyi kisebbségi politikai harc nem volt elég hozzá.

Szóval, most tapsolhatunk kicsit. Igen, horribile dictu, a vírusnak. És – ha már tovább feszítem az őrült sci-fibe illő gondolatsort – esetleg megkérhetnénk SARS-CoV-2 urat (?), intézze el azt is, hogy ha a román többség annyira szeretné, hogy a hazai magyar közösség jól megtanuljon románul, rendelje már el, hogy idegen nyelvként tanítsák a románt a magyar iskolákban. Mekkorát nyerne mindenki ezzel, te jó Isten!

Attól tartok azonban, hogy SARS-CoV-2 úr (?) magasról tenne a kérésre. Neki megvan a saját (nem) politikai programja. Tanulság? Igen, lehet ennek az intézkedésnek örülni. Meg kiírni a Facebook-ra, hogy ó, itt van egy kis autonómia. Viszont attól tartok, ez mind nem elég. Ha SARS-CoV-2 úr (?) végül tovább áll, ugyanott fogunk tartani, ahol a mádi honpolgár. Persze, a megyetérkép nagyjából ugyanúgy fog kinézni: belül például kék (meg kicsit zöld), kívül jórészt vörös. De ami a dencentralizálást, autonómiát illeti, ahogy mostanság mondani szokás: visszatérünk a járvány előtti életünkhöz. Szóval, jobb (ha tetszik, fertőzőbb) politizálást kívánok!