A múlt hét végén történt, hogy Traian Băsescu volt államelnököt beutalták egy párizsi kórházba. Egyes források agyvérzést emlegetnek, mások szívproblémát, de pánikroham is szerepel a hírlistán. A dolog semmiképp sem váratlan: a bíróság nemrég közölte, az ex-elnök bizony szekus besúgó volt. Egy ilyen hír könnyen kiválthat agyvérzést, szívbetegséget, de pánikrohamot is.
Sajnálom, mint minden embert, aki beteg. Időközben kiengedték a kórházból, haza is jött. Örvendek, hogy meggyógyult. A párizsi beutalást is értem, hiszen Brüsszelben lett rosszul, Párizs nyilván közelebb esett, mint mondjuk, Bukarest. Ugyanakkor az is eszembe jut, hogy például 2006-ban sem a sarki (értsd, bukaresti) kórházba utaltatta be magát, amikor gerincsérvet állapítottak meg nála, hanem azonnal Bécsbe röppent.
Ezzel persze nincs egyedül. Ha csak a legmagasabb polcokon heverésző román politikusokat nézzük, kiderül, hogy aki csak tüsszentett, azonnal elhúzott az országból (tisztelet a ritka kivételnek, persze). Călin Popescu-Tăriceanu ex-miniszterelnök például Franciaországban műttette meg a térdét a 2006-os motorbalesete után.
Emlékszik még valaki Victor Pontára? Tudják, Románia miniszterelnöke volt, például 2015-ben, amikor egy török magánklinikán operálták a térdét.
Ha tovább lapozunk visszafelé, rátalálunk Adrian Năstase miniszterelnök úrra, aki 2003-ban a pajzsmirigyét műttette Németországban. A posztkomcsi Románia első legfőbb embere, Ion Iliescu elvtárs úr pedig izraeli és párizsi klinikákra járt kezelésre.
Na most, ezzel önmagában nincsen semmi baj. Aki teheti, a legjobb dokihoz fordul, mindegy, hogy a szomszédban van az illető, vagy a világ másik felén. Az epe akkor keseredik meg bennem egy picit, amikor évtizedeken keresztül hallgatom a fenti elvtársakat, urakat, amint meggyőző mosollyal ismételgetik pulpitusokról, képernyőkről, hogy kedves nép, bízz a hazai egészségügyi rendszerben, mert a hazai egészségügyi rendszer jó!
De nem is értem, miért önt el a keserű epe, amikor négy óránként távozik egy orvos Romániából. Hát akkor normális, hogy külföldre rohan, akit még visz a lába, nem? Vagy netán az orvosexodusnak is valami oka van? Amelyhez esetleg a mindenkori politikai elitnek lenne némi köze? Ki tudja, egyszer talán jön valaki és kitakarítja a Románia nevű közkórházat. Ha agyvérzést, szívbajt, pánikrohamot kap, akkor is.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Nemcsak a közúti forgalomban, hanem a gyalogosok által használt köztereken is balesetveszélyesen közlekednek sokan az elektromos rollerekkel Csíkszeredában. Ezért a városvezetés egy szabályzót készít, és korlátozásokat vezetnek be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.