A múlt hét végén történt, hogy Traian Băsescu volt államelnököt beutalták egy párizsi kórházba. Egyes források agyvérzést emlegetnek, mások szívproblémát, de pánikroham is szerepel a hírlistán. A dolog semmiképp sem váratlan: a bíróság nemrég közölte, az ex-elnök bizony szekus besúgó volt. Egy ilyen hír könnyen kiválthat agyvérzést, szívbetegséget, de pánikrohamot is.
Sajnálom, mint minden embert, aki beteg. Időközben kiengedték a kórházból, haza is jött. Örvendek, hogy meggyógyult. A párizsi beutalást is értem, hiszen Brüsszelben lett rosszul, Párizs nyilván közelebb esett, mint mondjuk, Bukarest. Ugyanakkor az is eszembe jut, hogy például 2006-ban sem a sarki (értsd, bukaresti) kórházba utaltatta be magát, amikor gerincsérvet állapítottak meg nála, hanem azonnal Bécsbe röppent.
Ezzel persze nincs egyedül. Ha csak a legmagasabb polcokon heverésző román politikusokat nézzük, kiderül, hogy aki csak tüsszentett, azonnal elhúzott az országból (tisztelet a ritka kivételnek, persze). Călin Popescu-Tăriceanu ex-miniszterelnök például Franciaországban műttette meg a térdét a 2006-os motorbalesete után.
Emlékszik még valaki Victor Pontára? Tudják, Románia miniszterelnöke volt, például 2015-ben, amikor egy török magánklinikán operálták a térdét.
Ha tovább lapozunk visszafelé, rátalálunk Adrian Năstase miniszterelnök úrra, aki 2003-ban a pajzsmirigyét műttette Németországban. A posztkomcsi Románia első legfőbb embere, Ion Iliescu elvtárs úr pedig izraeli és párizsi klinikákra járt kezelésre.
Na most, ezzel önmagában nincsen semmi baj. Aki teheti, a legjobb dokihoz fordul, mindegy, hogy a szomszédban van az illető, vagy a világ másik felén. Az epe akkor keseredik meg bennem egy picit, amikor évtizedeken keresztül hallgatom a fenti elvtársakat, urakat, amint meggyőző mosollyal ismételgetik pulpitusokról, képernyőkről, hogy kedves nép, bízz a hazai egészségügyi rendszerben, mert a hazai egészségügyi rendszer jó!
De nem is értem, miért önt el a keserű epe, amikor négy óránként távozik egy orvos Romániából. Hát akkor normális, hogy külföldre rohan, akit még visz a lába, nem? Vagy netán az orvosexodusnak is valami oka van? Amelyhez esetleg a mindenkori politikai elitnek lenne némi köze? Ki tudja, egyszer talán jön valaki és kitakarítja a Románia nevű közkórházat. Ha agyvérzést, szívbajt, pánikrohamot kap, akkor is.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.
Románia vezeti a globális alkoholfogyasztási ranglistát fejenként évi 17,1 liter tiszta szesszel, miközben Erdélyben és Székelyföldön is riasztóak az egészségügyi mutatók. De mi áll a sokkoló világelsőség hátterében?
Kelet-Európa legnagyobb metálfesztiválja – ha szabad így fogalmazni – a szent és a profán találkozása.
Meghalt az a férfi a kórházban, akit néhány nappal korábban egy Argeș megyei településen elütött egy autó, miközben az országút szélén közlekedett kerékpárral. A levegőbe repült, miután hátulról, teljes sebességgel elgázolták.
Az európai államok közel kétharmada készül emelni a férfiak nyugdíjkorhatárát, háromnegyedük pedig a nőkét is a 2060-as évek végéig a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Pensions at a Glance 2025 című jelentésén alapuló tanulmány szerint.
Több tíz kilométeren át 1800–2000 méteres magasságban kígyózik, sokan a romániai tereputak királyának tartják. Aki a Transalpinát már bejárta, lehet fogalma róla, de a belőle leágazó Strategica még azt is lepipálja.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.