A múlt hét végén történt, hogy Traian Băsescu volt államelnököt beutalták egy párizsi kórházba. Egyes források agyvérzést emlegetnek, mások szívproblémát, de pánikroham is szerepel a hírlistán. A dolog semmiképp sem váratlan: a bíróság nemrég közölte, az ex-elnök bizony szekus besúgó volt. Egy ilyen hír könnyen kiválthat agyvérzést, szívbetegséget, de pánikrohamot is.
Sajnálom, mint minden embert, aki beteg. Időközben kiengedték a kórházból, haza is jött. Örvendek, hogy meggyógyult. A párizsi beutalást is értem, hiszen Brüsszelben lett rosszul, Párizs nyilván közelebb esett, mint mondjuk, Bukarest. Ugyanakkor az is eszembe jut, hogy például 2006-ban sem a sarki (értsd, bukaresti) kórházba utaltatta be magát, amikor gerincsérvet állapítottak meg nála, hanem azonnal Bécsbe röppent.
Ezzel persze nincs egyedül. Ha csak a legmagasabb polcokon heverésző román politikusokat nézzük, kiderül, hogy aki csak tüsszentett, azonnal elhúzott az országból (tisztelet a ritka kivételnek, persze). Călin Popescu-Tăriceanu ex-miniszterelnök például Franciaországban műttette meg a térdét a 2006-os motorbalesete után.
Emlékszik még valaki Victor Pontára? Tudják, Románia miniszterelnöke volt, például 2015-ben, amikor egy török magánklinikán operálták a térdét.
Ha tovább lapozunk visszafelé, rátalálunk Adrian Năstase miniszterelnök úrra, aki 2003-ban a pajzsmirigyét műttette Németországban. A posztkomcsi Románia első legfőbb embere, Ion Iliescu elvtárs úr pedig izraeli és párizsi klinikákra járt kezelésre.
Na most, ezzel önmagában nincsen semmi baj. Aki teheti, a legjobb dokihoz fordul, mindegy, hogy a szomszédban van az illető, vagy a világ másik felén. Az epe akkor keseredik meg bennem egy picit, amikor évtizedeken keresztül hallgatom a fenti elvtársakat, urakat, amint meggyőző mosollyal ismételgetik pulpitusokról, képernyőkről, hogy kedves nép, bízz a hazai egészségügyi rendszerben, mert a hazai egészségügyi rendszer jó!
De nem is értem, miért önt el a keserű epe, amikor négy óránként távozik egy orvos Romániából. Hát akkor normális, hogy külföldre rohan, akit még visz a lába, nem? Vagy netán az orvosexodusnak is valami oka van? Amelyhez esetleg a mindenkori politikai elitnek lenne némi köze? Ki tudja, egyszer talán jön valaki és kitakarítja a Románia nevű közkórházat. Ha agyvérzést, szívbajt, pánikrohamot kap, akkor is.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
Mintegy 21 ezer külföldi állampolgár él Kolozs megyében, közülük több mint 14 ezren az Európai Unión kívüli országokból érkeztek. A vendégmunkások egy része már a családját is Romániába hozná, és hosszú távon itt képzeli el a jövőjét.
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.
Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.
Egy 16 és egy 17 éves fiatal vesztette életét a csütörtök délutáni csíkverebesi vonatbalesetben, mindketten Tusnád községből származtak.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.