A múlt héten láttam a tévében: kis hazánk miniszterelnöke arról beszélt a maga recsegő-ropogó fanyelvén, hogy a kormány megoldást keres az országot sújtó aszályra. Érdeklődéssel néztem Ciucă úr pókerarcát: valamiféle racionális és gyors megoldást vártam kiröppenni a pengeajkak közül. Olyasmit, ami esetleg gyorsabban hat, mint a pópák imája a búzamezőn. Félreértés ne essék: nem tartom fölöslegesnek a (nem csak Romániában) bevetett esőimádságokat. Ha a ráció valamilyen okból nem működik egy adott (vész)helyzetben, az ember hajlamos a hithez folyamodni. Bár észszerűbbnek tartanám, ha fordítva történne: hittel kellene nekiállni a racionális megoldások kidolgozásának. Talán nem lenne annyi kudarc, füstbe ment terv, félmegoldás.
Szóval, vártam a jó szót, mint gazda az esőt, ám ami jött, attól a kánikulában is kirázott a hideg. Drága jó miniszterelnökünk azzal legyezgette a felforrósodott kedélyeket, hogy egy hét múlva (vagyis mostanság) összehív egy minisztériumközi bizottságot, és akkor minden jó lesz. Nézem az időjósok jelentéseit, azt mondják, újabb hőhullám érkezik Romániába. Na, hát ha nincs esőcsináló minisztériuma a román kormánynak, akkor a jeles bizottság ugyancsak felkötheti a gatyát. Márpedig nincs.
És akkor mi van? Hát az van, hogy kereken tíz (!) minisztérium képviselői összegyűlnek és alaposan megbeszélik, hogy mi van, illetve mi legyen. Soroljam? Sorolom, bár ebbe is beleizzad az ember: mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium, pénzügyminisztérium, belügyminisztérium, környezetvédelmi minisztérium, befektetési és európai projektekért felelős minisztérium, energiaügyi minisztérium, közlekedési és infrastruktúráért felelős minisztérium, munkaügyi minisztérium, turisztikai minisztérium. Huhhh! Tehát a román kormány húsz minisztériumának fele képviselteti magát a dzsemborin. Ahol megbeszélik a teendőket: hogy öntözőrendszerek (ja, de épp víz sincs), hogy a mezőgazdaság korszerűsítése, hogy a géppark fejlesztése, hogy az időjárástól való függetlenedés, hogy a gazdák támogatása.
És ilyenkor fő fel minden halandó ember agya. Mégis hogy képzeli a tisztelt bizottság, hogy függetlenedni tud az időjárástól? Kupolát épít Románia fölé? Jó napot, kedves bizottság, az időjárás nem orosz gáz, amitől függetlenedni lehet (ha lehet).
A másik agyizzító dolog a gazdák támogatása. Tény és való (és rohadtul sürgős), hogy a jelenlegi helyzetben a gazdáknak támogatásra (magyarán, pénzre) van szükségük, hogy valamiképpen átvészeljék az aszályos időszakot. Na de könyörgöm, ehhez elég lett volna egy egyszerű kormányrendelet! Minek kell ehhez egy Frankenstein-bizottság? Hát mire kibeszélik magukat, eldöntik, hogy akkor most jöjjön egy alapos megvalósíthatósági tanulmány, itt az ősz, esni fog az eső, mint a fene, megáradnak a folyók…
De semmi baj, recsegi majd a drága jó miniszterelnök egy pártos színű ernyő alatt. Összehívunk egy minisztériumközi bizottságot és megtárgyaljuk, milyen megoldások léteznek az országot sújtó árvizekre.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.