A múlt héten láttam a tévében: kis hazánk miniszterelnöke arról beszélt a maga recsegő-ropogó fanyelvén, hogy a kormány megoldást keres az országot sújtó aszályra. Érdeklődéssel néztem Ciucă úr pókerarcát: valamiféle racionális és gyors megoldást vártam kiröppenni a pengeajkak közül. Olyasmit, ami esetleg gyorsabban hat, mint a pópák imája a búzamezőn. Félreértés ne essék: nem tartom fölöslegesnek a (nem csak Romániában) bevetett esőimádságokat. Ha a ráció valamilyen okból nem működik egy adott (vész)helyzetben, az ember hajlamos a hithez folyamodni. Bár észszerűbbnek tartanám, ha fordítva történne: hittel kellene nekiállni a racionális megoldások kidolgozásának. Talán nem lenne annyi kudarc, füstbe ment terv, félmegoldás.
Szóval, vártam a jó szót, mint gazda az esőt, ám ami jött, attól a kánikulában is kirázott a hideg. Drága jó miniszterelnökünk azzal legyezgette a felforrósodott kedélyeket, hogy egy hét múlva (vagyis mostanság) összehív egy minisztériumközi bizottságot, és akkor minden jó lesz. Nézem az időjósok jelentéseit, azt mondják, újabb hőhullám érkezik Romániába. Na, hát ha nincs esőcsináló minisztériuma a román kormánynak, akkor a jeles bizottság ugyancsak felkötheti a gatyát. Márpedig nincs.
És akkor mi van? Hát az van, hogy kereken tíz (!) minisztérium képviselői összegyűlnek és alaposan megbeszélik, hogy mi van, illetve mi legyen. Soroljam? Sorolom, bár ebbe is beleizzad az ember: mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium, pénzügyminisztérium, belügyminisztérium, környezetvédelmi minisztérium, befektetési és európai projektekért felelős minisztérium, energiaügyi minisztérium, közlekedési és infrastruktúráért felelős minisztérium, munkaügyi minisztérium, turisztikai minisztérium. Huhhh! Tehát a román kormány húsz minisztériumának fele képviselteti magát a dzsemborin. Ahol megbeszélik a teendőket: hogy öntözőrendszerek (ja, de épp víz sincs), hogy a mezőgazdaság korszerűsítése, hogy a géppark fejlesztése, hogy az időjárástól való függetlenedés, hogy a gazdák támogatása.
És ilyenkor fő fel minden halandó ember agya. Mégis hogy képzeli a tisztelt bizottság, hogy függetlenedni tud az időjárástól? Kupolát épít Románia fölé? Jó napot, kedves bizottság, az időjárás nem orosz gáz, amitől függetlenedni lehet (ha lehet).
A másik agyizzító dolog a gazdák támogatása. Tény és való (és rohadtul sürgős), hogy a jelenlegi helyzetben a gazdáknak támogatásra (magyarán, pénzre) van szükségük, hogy valamiképpen átvészeljék az aszályos időszakot. Na de könyörgöm, ehhez elég lett volna egy egyszerű kormányrendelet! Minek kell ehhez egy Frankenstein-bizottság? Hát mire kibeszélik magukat, eldöntik, hogy akkor most jöjjön egy alapos megvalósíthatósági tanulmány, itt az ősz, esni fog az eső, mint a fene, megáradnak a folyók…
De semmi baj, recsegi majd a drága jó miniszterelnök egy pártos színű ernyő alatt. Összehívunk egy minisztériumközi bizottságot és megtárgyaljuk, milyen megoldások léteznek az országot sújtó árvizekre.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
Elsötétült az M1 képernyője kedden, a Kossuth Rádió helyén pedig a Bartók Rádió műsora hallgatható. Mindez a magyarországi közmédia átszervezésének, a kormányváltás után felállt új vezetőség döntésének tudható be.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
Rendőrségi nyomozás indult, miután vasárnap este egy Marosvásárhelyről Besztercére tartó mentőhelikoptert lézersugarakkal világítottak meg, veszélybe sodorva a pilóták életét.
A bíróságon folytatódhat a Bihar megyei magyar közélet egyik legrégebbi politikai konfliktusa: Szabó Ödön pert indított Csomortányi István ellen. Az RMDSZ-es politikus rágalmazásról beszél, az EMSZ-alelnök szerint a per célja az elhallgattatása.
Rövid ímélben értesítették Dolhai Istvánt, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetőjét, hogy július végéig láthatja el főkonzuli teendőit.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.