Az állam és a smekkerek „háborújának” egyetlen igazi vesztese van. Igen, Ön az

A múlt héten zajlott kies hazánkban a Nagy Benzinhisztéria. Persze, erről a hálucsinánt esetről is kiderült, hogy nem épp annyira sokánt. Na de jött a drága jó román kormány, hatóságok, szervek, illetékesek hada, hogy most akkor jól megbüntetjük a smekkereket. És jól megbüntették őket. De olyan jól, hogy az egész cirkuszt kirobbantó belényesi smekker jót röhögött a végén, hiszen sokkal többet keresett az ügyleten, mint a bírság összege.

Arról is szó volt, naná, hogy a drága jó hatóságok, illetékesek, szervek majd jól elkobozzák a Nagy Benzinhisztéria idején a smekkerek által zsebre tett teljes nyereséget. De ebből nyilván nem lett semmi (egyelőre legalábbis), mert nem olyan egyszerű ez, mint például lenyúlni a rémült emberek pénzét.

És akkor álljunk meg egy szóra. Zavaros időkben nem szokott előfordulni, hogy a smekkerek halászni indulnak? Dehogynem. Gondoljunk csak az elmúlt száz év bármelyik háborújára, például. A smekkerek résen vannak. Kihasználják a kedvező helyzeteket. Bármilyen természetűek legyenek is azok. A végeredmény pedig az, hogy a nép (vagyis én, Ön, kedves olvasó, mi mind) rajtaveszt.

Persze, nem kell ehhez feltétlenül háború. Itt van például az eléggé recens energiaár-hisztéria, meg az azt megelőző piacliberalizálási káosz. Akkoriban nem volt háború. A smekkerek viszont résen voltak, persze. És a drága jó kormány, hatóságok, szervek, illetékesek hada? Pont olyan hülyén viselkedtek, mint most. A végén minden jól lekommunikáltak, nyilván. Látod, kedves nép, mi a helyünkön vagyunk, leszámolunk a smekkerekkel, mindent szépen elintézünk, mert csak a ti jólétetek lebeg a szemünk előtt! Azért kíváncsi vagyok, a kedves nép (vagyis én, Ön, kedves olvasó, mi mind) hány tagja szívott nagyot az energiaárak kapcsán. Pénzügyileg is, az elsorvasztott idegszálak szintjén is.

Bizonyos értelemben sajnos igaza van a belényesi smekkernek, amikor röhög. Ezen a kormányon, a hatóságok, szervek, illetékesek hadán lehet röhögni. És a (parlamenti, elnöki) választási lehetőségeket tekintve talán nekünk is ez az egyetlen egészséges védekezési mechanizmusunk, amelyet a túlélés érdekben bevethetünk. Ha ugyan nem akarunk tömegesen menekülni ebből az összállami hülyék intézetéből.