Hogy félreértés ne essék: a szász Mohamed maga az álkisebbségi román államelnök, Klaus Iohannis. A népi ökör meg Ön, kedves Olvasó. Meg én, aki ezt a szöveget írom épp.
Emlékeznek még arra, amikor – pár évvel ezelőtt – Iohannis úr elzarándokolt Târgu Jiu-ba és elnöki ülepét ráhelyezte a román szobrászóriás, Constantin Brâncuși A hallgatás asztala című szabadtéri szoborcsoportjának egyik elemére, egy kőzsámolyra?
Nos, azóta eltelt pár év és ismét eljött a román állam által sokszor magasról letojt világhírű szobrász szülinapja (február 19.). Melynek alkalmából az épp a bársonyszék körül sündörgő művelődési miniszter – hogy honnan szalasztották ezt is, fogalmam nincs – egy televíziós adásban kerek perec kijelentette: felkéri Klaus Iohannist, hogy akárhányszor alkalma nyílik, nyugodtan csücsüljön ismét A hallgatás asztala mellé, mert ennél jobb reklámot a miniszter úr nem is tud elképzelni.
És akkor hó, álljunk meg egy pillanatra! Önök szerint vérlázító vagy inkább szánalmas, amit ez a miniszternek kinevezett tahó mond? Hiszen amire az államelnököt nagy garral biztatja, az törvénysértés. Halló, a köztéri szobrokra ülni tilos, kemény bírság jár érte (500 és 2500 lej között)!
De tovább is van, mondom még. Amikor a műsorvezető felhívta ennek a miniszteri székbe tévirányított alaknak a figyelmét, hogy amit tesz, nem egyéb, mint törvénysértésre való biztatás (uszítás), az alak lazán azt mondta, hogy csak Klaus úrra vonatkozik a buzdítás. A nép nem ülhet oda. Az elnök igen.
Szóval – te rút gepida váz – az elnök úr leteheti a seggét egy köztéri szoborra, de a nép nem? Vagyis: az elnök úr az érvényes törvények felett áll?
Ezek után azon már nem tudok csodálkozni, hogy ez a miniszterszerű figura még sosem járt A hallgatás asztalánál. Sőt, soha életében nem látott élőben egyetlen Brâncuși-művet sem. Hát persze. Minek is tekintse meg a leghíresebb román szobrász alkotásait? Egy miniszter, na hallod?!
És ha jobban belegondolok, jobb is, ha nem megy oda: ki tudja, nem csak a farával illetné a halhatatlan remekművet.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.