Nem írnám meg ezt a cikket, ha a magyarországi parlamenti választások eredménye nyomán az vesztes ellenzék által lepottyantott gyászbomba felhője nem érintene bőven minket, erdélyi magyarokat is. (Az emlékezetesen talányos jeddi eset is ide tartozik, az előjáték részeként.) Mert egyrészt sok helyről hallani, hogy ja, az erdélyi magyarokat felvásárolták kilóra, az erdélyi magyarság megannyi bégető gyapjas állat, meg még cifrábbakat is. Másrészt a román véleményformáló gyár emberei sem ülnek karba tett kézzel. Felröppent már a vészjelzés, hogy jaj, az erdélyi magyar közösség Fidesz-pártisága tovább fogja mélyíteni a bizalmatlanság szakadékát a honi többség és kisebbség között, az ukrajnai háború árnyékában főleg. Mert jaj, a kilóra felvásárolt bégető gyapjas állatok és RMDSZ-es vezérürüik, -kosaik olyan gazdát szolgálnak, aki miatt rájuk kerül a billog: ők, vagyis mi volnánk Moszkva ötödik román(iai) hadoszlopa.
Egy választás veszteseinek értelemszerűen az a dolgok (kötelességük?), hogy fényt derítsenek a kudarc okaira. Felteszem, az illetékeseknek van annyi eszük (egyelőre nem úgy tűnik, de idő van rá, hála Istennek), hogy meg is teszik. A választás vesztesei szimpatizánsainak pedig az lenne a dolguk (kötelességük?), hogy a demokrácia játékszabályainak megfelelően elfogadják a helyzetet, akkor is, ha nincs ínyükre. Csalást, középkort, diktatúrát, önkéntes száműzetést, Hitlert, Putyint kiáltani persze lehet, de hát körülbelül annyit is ér, mint a belefektetett forradalmi düh.
Az erdélyi magyar vesztes-szimpatizánsok szószólói (nem is olyan) furcsamód éppen ama magasan képzett elitkaszt képviselői, amelytől – magas képzettsége okán – elvárnám, hogy higgadtan viszonyuljon az eseményekhez. Elemezzen, ásson az ok-okozati összefüggések mélyére, vizsgálja meg nagyítóval a választási stratégiai, továbbá a nemzet-, nemzetközi és geopolitikai pókháló minden egyes szálát és aztán világosan megfogalmazza a következtetéseket.
Ehelyett mit kapok? Apokaliptikus orgiát, katasztrófarizeizmust, gyászkoituszt. És azt is megkapom (immár ki tudja, hányadszorra), igen választékos stílusban, hogy a választópolgár, a nép kretén. Bégető gyapjas állat. Erre jön még a többségi (és ez veszélyesebb) hab a tortán: az erdélyi magyar közösség nemzetbiztonsági kockázat. Időzített bomba. És mindez miért? Mert a nép arra a jelöltre fog szavazni, akitől biztonságot remél. Különösen a jelenlegi feszült helyzetben.
Olyat is hallok, hogy a népet le kell váltani. Na, hála Istennek, ezt nem lehet. Meg kell várni, míg kihal. Ez is egy opció. Addig pedig nyugodtan lehet kreténezni az elit piedesztálokról. És ismétlem, kényszeresen: pont azok kreténezik a népet, akiktől – magas képzettségük okán – nem várnám ezt el. Viszont akkor szeretném figyelmeztetni őket: amíg nem nőnek ki a jóllakott óvodás cipőiből, aki most azonnal fel akarja robbantani a világot, mert elvették a plüssmaciját – értsd, le akarják váltani a népet egy olyanra, amelyik úgy látja a világot, ahogy ők –, addig ne számítsanak arra, hogy az áhított utópia bárányfelhős ege föléjük borul. Ja, és ennyi rossz máj engedtessék meg nekem is: ebben az esetben nem a nép a kretén.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.