Nem írnám meg ezt a cikket, ha a magyarországi parlamenti választások eredménye nyomán az vesztes ellenzék által lepottyantott gyászbomba felhője nem érintene bőven minket, erdélyi magyarokat is. (Az emlékezetesen talányos jeddi eset is ide tartozik, az előjáték részeként.) Mert egyrészt sok helyről hallani, hogy ja, az erdélyi magyarokat felvásárolták kilóra, az erdélyi magyarság megannyi bégető gyapjas állat, meg még cifrábbakat is. Másrészt a román véleményformáló gyár emberei sem ülnek karba tett kézzel. Felröppent már a vészjelzés, hogy jaj, az erdélyi magyar közösség Fidesz-pártisága tovább fogja mélyíteni a bizalmatlanság szakadékát a honi többség és kisebbség között, az ukrajnai háború árnyékában főleg. Mert jaj, a kilóra felvásárolt bégető gyapjas állatok és RMDSZ-es vezérürüik, -kosaik olyan gazdát szolgálnak, aki miatt rájuk kerül a billog: ők, vagyis mi volnánk Moszkva ötödik román(iai) hadoszlopa.
Egy választás veszteseinek értelemszerűen az a dolgok (kötelességük?), hogy fényt derítsenek a kudarc okaira. Felteszem, az illetékeseknek van annyi eszük (egyelőre nem úgy tűnik, de idő van rá, hála Istennek), hogy meg is teszik. A választás vesztesei szimpatizánsainak pedig az lenne a dolguk (kötelességük?), hogy a demokrácia játékszabályainak megfelelően elfogadják a helyzetet, akkor is, ha nincs ínyükre. Csalást, középkort, diktatúrát, önkéntes száműzetést, Hitlert, Putyint kiáltani persze lehet, de hát körülbelül annyit is ér, mint a belefektetett forradalmi düh.
Az erdélyi magyar vesztes-szimpatizánsok szószólói (nem is olyan) furcsamód éppen ama magasan képzett elitkaszt képviselői, amelytől – magas képzettsége okán – elvárnám, hogy higgadtan viszonyuljon az eseményekhez. Elemezzen, ásson az ok-okozati összefüggések mélyére, vizsgálja meg nagyítóval a választási stratégiai, továbbá a nemzet-, nemzetközi és geopolitikai pókháló minden egyes szálát és aztán világosan megfogalmazza a következtetéseket.
Ehelyett mit kapok? Apokaliptikus orgiát, katasztrófarizeizmust, gyászkoituszt. És azt is megkapom (immár ki tudja, hányadszorra), igen választékos stílusban, hogy a választópolgár, a nép kretén. Bégető gyapjas állat. Erre jön még a többségi (és ez veszélyesebb) hab a tortán: az erdélyi magyar közösség nemzetbiztonsági kockázat. Időzített bomba. És mindez miért? Mert a nép arra a jelöltre fog szavazni, akitől biztonságot remél. Különösen a jelenlegi feszült helyzetben.
Olyat is hallok, hogy a népet le kell váltani. Na, hála Istennek, ezt nem lehet. Meg kell várni, míg kihal. Ez is egy opció. Addig pedig nyugodtan lehet kreténezni az elit piedesztálokról. És ismétlem, kényszeresen: pont azok kreténezik a népet, akiktől – magas képzettségük okán – nem várnám ezt el. Viszont akkor szeretném figyelmeztetni őket: amíg nem nőnek ki a jóllakott óvodás cipőiből, aki most azonnal fel akarja robbantani a világot, mert elvették a plüssmaciját – értsd, le akarják váltani a népet egy olyanra, amelyik úgy látja a világot, ahogy ők –, addig ne számítsanak arra, hogy az áhított utópia bárányfelhős ege föléjük borul. Ja, és ennyi rossz máj engedtessék meg nekem is: ebben az esetben nem a nép a kretén.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.