A választási kudarc utáni gyász egyáltalán nem diszkrét bája

Nem írnám meg ezt a cikket, ha a magyarországi parlamenti választások eredménye nyomán az vesztes ellenzék által lepottyantott gyászbomba felhője nem érintene bőven minket, erdélyi magyarokat is. (Az emlékezetesen talányos jeddi eset is ide tartozik, az előjáték részeként.) Mert egyrészt sok helyről hallani, hogy ja, az erdélyi magyarokat felvásárolták kilóra, az erdélyi magyarság megannyi bégető gyapjas állat, meg még cifrábbakat is. Másrészt a román véleményformáló gyár emberei sem ülnek karba tett kézzel. Felröppent már a vészjelzés, hogy jaj, az erdélyi magyar közösség Fidesz-pártisága tovább fogja mélyíteni a bizalmatlanság szakadékát a honi többség és kisebbség között, az ukrajnai háború árnyékában főleg. Mert jaj, a kilóra felvásárolt bégető gyapjas állatok és RMDSZ-es vezérürüik, -kosaik olyan gazdát szolgálnak, aki miatt rájuk kerül a billog: ők, vagyis mi volnánk Moszkva ötödik román(iai) hadoszlopa. Egy választás veszteseinek értelemszerűen az a dolgok (kötelességük?), hogy fényt derítsenek a kudarc okaira. Felteszem, az illetékeseknek van annyi eszük (egyelőre nem úgy tűnik, de idő van rá, hála Istennek), hogy meg is teszik. A választás vesztesei szimpatizánsainak pedig az lenne a dolguk (kötelességük?), hogy a demokrácia játékszabályainak megfelelően elfogadják a helyzetet, akkor is, ha nincs ínyükre. Csalást, középkort, diktatúrát, önkéntes száműzetést, Hitlert, Putyint kiáltani persze lehet, de hát körülbelül annyit is ér, mint a belefektetett forradalmi düh. Az erdélyi magyar vesztes-szimpatizánsok szószólói (nem is olyan) furcsamód éppen ama magasan képzett elitkaszt képviselői, amelytől – magas képzettsége okán – elvárnám, hogy higgadtan viszonyuljon az eseményekhez. Elemezzen, ásson az ok-okozati összefüggések mélyére, vizsgálja meg nagyítóval a választási stratégiai, továbbá a nemzet-, nemzetközi és geopolitikai pókháló minden egyes szálát és aztán világosan megfogalmazza a következtetéseket. Ehelyett mit kapok? Apokaliptikus orgiát, katasztrófarizeizmust, gyászkoituszt. És azt is megkapom (immár ki tudja, hányadszorra), igen választékos stílusban, hogy a választópolgár, a nép kretén. Bégető gyapjas állat. Erre jön még a többségi (és ez veszélyesebb) hab a tortán: az erdélyi magyar közösség nemzetbiztonsági kockázat. Időzített bomba. És mindez miért? Mert a nép arra a jelöltre fog szavazni, akitől biztonságot remél. Különösen a jelenlegi feszült helyzetben. Olyat is hallok, hogy a népet le kell váltani. Na, hála Istennek, ezt nem lehet. Meg kell várni, míg kihal. Ez is egy opció. Addig pedig nyugodtan lehet kreténezni az elit piedesztálokról. És ismétlem, kényszeresen: pont azok kreténezik a népet, akiktől – magas képzettségük okán – nem várnám ezt el. Viszont akkor szeretném figyelmeztetni őket: amíg nem nőnek ki a jóllakott óvodás cipőiből, aki most azonnal fel akarja robbantani a világot, mert elvették a plüssmaciját – értsd, le akarják váltani a népet egy olyanra, amelyik úgy látja a világot, ahogy ők –, addig ne számítsanak arra, hogy az áhított utópia bárányfelhős ege föléjük borul. Ja, és ennyi rossz máj engedtessék meg nekem is: ebben az esetben nem a nép a kretén.