Emlékeznek még, kedves Olvasók, azokra a mioritikus-mordori időkre, amikor a félig-meddig megboldogult kommunista diktatúra idején a népek bizonyos dolgokat csak a vakolat alatt mertek megtenni, mint a svábbogarak? Például – afféle tehetetlenségből fakadó gőzkieresztésként – szólásszabadon szentségeltek egy jót az élhető jelen helyett fényes jövőt ígérő kommunista rendszer rovására. Persze, ismétlem, csak halkan, a vakolat alatt. Mert sose lehetett tudni, ki hallja a rendszeráruló kurvaéletet, sose lehetett tudni, ki ragad tollat, fix telefont, hogy beköpje a szomszédot, ismerőst, ismeretlent, mikor érkezik a bőrkabát, hogy számon kérjen és/vagy szájon kapjon. Egyszerűbb esetben, persze.
Aztán félig-meddig megboldogult a román(iai) nemzeti kommunizmus és a jelentgető sunyi figurája elsüllyedni látszott a demokrácia mindent-szabad Mariana-árka fölött. Persze, nem teljesen, nem is végérvényesen. Mert már csak ilyen az ember. Esendő. A szomszéd kertje a szabad világban is zöldebb szokott lenni. Csak a zöld-ség változott. Sokszínűbb lett. Ennek megfelelően a jelentgetés is diverzifikálódott. És megsokasodtak a fórumok is, ahova jelentgetni lehet. Tényleg nem lehet azt állítani, hogy diktatúra van. Annyi a jogvédő, aktivista, haladáskivívó sejt, szervezet, intézmény, mint égen a csillag. Miáltal a jelentgetésről is szépen kiderült, hogy nem aljas, nem (ön)mérgező, sőt nem is az, ami. A jelentő a társadalmi jó élharcosává vált. Jó esetben.
Aztán jött a világjárvány. Rendkívüli állapot, valóban. Amikor azon kaptuk magunkat, hogy a válságkormány megkurtította egyes alapjogainkat. Csak úgy, egyik napról a másikra. Katonai rendeletekkel. És láss csudát: ahogy ritkult a szabadság levegője, kirúgta a koporsó falát az a bizonyos aljas jelentgető, az ántivilágból. És telefont ragad, és beköp. Hogy a szomszéd érvényes nyilatkozat nélkül csángált el a lakásából. Rendkívüli törvényt szeg!
Halkan mondom: még egy érv, amely amellett szól, hogy – a kellő óvatosság mellett, persze – megszüntessék a rendkívüli állapotot. Mert ha nem, akkor nem csak a gazdaság, a politika, a társadalom fogja megszívni. Eltorzul az elménk, tisztelt döntnökök! És a groteszk mentalitás, láthattuk (sokan közülünk élhettük, szenvedhettük is), milyen szörnyű következményekkel jár. És azt is tudjuk: sokkal nehezebb ezt korrigálni, mint a gazdaságot. Vagy akár az emberi jogsérelmeket.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.