Románia egyetlen és tragikusan messzehangzó „haditette” az ukrán-orosz háború első hetében az volt, amikor szerdán egy járőrözni induló MiG-21 Lancer katonai repülőgép (szovjet gyártmány) röviddel a felszállás után lezuhant. A pilóta meghalt. A gép keresésére küldött IAR-330 Puma (román gyártmány) katonai helikopter is lezuhant. A fedélzeten levő hét ember szintén meghalt.
A kettős tragédia okaira vonatkozóan egyelőre csak hipotézisek vannak: meghibásodás, emberi tévedés, rossz időjárási viszonyok, esetleg összeütközés madarakkal.
A román légierő körülbelül 400 darab MiG-21-est vásárolt a baráti szovjetektől 1960 és 1980 között. 111-et közülük korszerű, NATO-kompatibilis felszereléssel láttak el 1997 és 2002 között. Jelen pillanatban 25 MiG-21 Lancer „van szolgálatban”, idejük három év múlva jár le.
1994 óta összesen 22 román felségjelű MiG zuhant le. 11 pilóta meghalt.
Ezek az adatok. Nézzük a viszonyulást. A szerdai balesetet követően Vasile Dâncu védelmi miniszter többek közt kijelentette: „Kockáztattuk pilótáink, fiataljaink életét, akik ezekkel a gépekkel repültek. Ezek a gépek nem felelnek meg az aktuális misszióknak. Ez a helyzet.”
Valamiféle beismerést, felelősségvállalást vélek felfedezni a sorok között.
Kockáztattuk! Vagyis mi. Na de kik azok a mi? A parancsot közvetlenül kiadó tiszt? A misszióról döntő főtisztek? A gépparkért felelős minisztérium, miniszter? Netán a Legfelsőbb Védelmi Tanács és EU-bajnok elnöke, bizonyos Klaus Ionopotchivanoc Iohannis? Egyelőre ezen a téren is csak hipotézisek vannak.
Aztán csütörtökön Románia elnök ura úgy döntött, kitünteti a nyolc halott katonát. Akik feláldozták életüket a misszióik során. Egyetértek. Ezek az emberek valóban életüket áldozták. Viszont a MiG-21 Lancer pilótája, szomorúan mondom, egy olyan rendszerért áldozta életét, amely kockára tette az ő életét.
Ennek fényében a cinizmus csúcsának érzem ezt a kitüntetést, amelyet éppen annak a rendszernek az egyik legfőbb feje ad át (post mortem, persze), amely a pilóták életével kockázik.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Negyvenhat házkutatást tartottak Maros megyében a rendőrök egy folyamatban lévő, illegális erdőgazdálkodással kapcsolatos bűnügy okán szerdán reggel.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.