// 2025. augusztus 24., vasárnap // Bertalan
Szántai János Szántai János

Ugye, mi erdélyi magyarok vagyunk!

// HIRDETÉS

Botházi Mária új könyve szeretettel, empátiával veszi bonckés alá a fenti evidenciát.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2022. december 15., 15:38

Az utóbbi időben két fontos mű került ki az erdélyi magyar szellemi boszorkánykonyhából, amelyek, ha tetszik, az „erdélyimagyarság”, mint jelleg, minőség, esetleg néplélek megnyilvánulási formáival foglalkoznak. Az egyik Lakatos Róbert Ki kutyája vagyok én? című egész estés dokumentumfilmje (erről itt írtunk), a másik pedig Botházi Mária Fűnyíró a Tündérkertben című kötete.

Botházi Mária (aki nem mellesleg a Főtér állandó szerzője, a kötetben levő írások nagy része is ott jelent meg először) Fűnyíró-könyve nem előzmény nélküli: a 2016-ban megjelent Boldogság juszt is a tiéd és a 2019-ben piacra dobott Biorobot című kötetek hasonló szellemben, stílusban íródtak és meglátásom szerint bizonyos értelemben a Fűnyíró-kötet előtanulmányai. (Mindhárom könyv a kolozsvári Koinónia kiadó gondozásában jelent meg.) Az új kötetben viszont a szerző – kár, hogy az erdélyi magyar művészetben nincs Feszty-körkép, ezért jobb híján ehhez tudom hasonlítani –, szóval a szerző afféle transzilván Feszty-körképként erdélynyi széles vásznon mutatja be… illetve dehogy, ölel keblére minket, erdélyi magyarokat. És már itt szeretném nyomatékosan hangsúlyozni: nem csak pár százunkat, ezrünket, hanem ahányan épp (még) élünk ezen a végvidéken.

A Fűnyíró-könyv sikerének titka

Hogy éri ezt el Botházi Mária? Hát azzal, amiről ír, és azzal, ahogyan. A szerző szerint a kötetben (és a korábbiakban is) olvasható írások műfaja a megfigyelő irodalom. És nem, nem kell itt valami rejtélyes, magasröptű meghatározásra gondolni. (Eszembe jut a poén, hogy egy érdeklődő és potenciális olvasó bemegy a könyvesboltba, megpillant egy szép borítójú, érdekes című könyvet, megkérdi az eladótól, miről is szól, és az eladó elmondja neki, hogy ez kérem, egy posztmodern szocio-dokumentarista dráma, mire az érdeklődő és potenciális olvasó leforrázva elsündörög, persze, nem veszi meg a könyvet.) Szóval, a megfigyelő irodalom arról szól, hogy Botházi Mária felkel, megissza a kávéját és elindul dolgozni, bevásárolni, ügyintézni, szomszédolni, orvoshoz, rokonlátogatásra, ki a konyhába főzni, színházba, szórakozni, kirándulni, szilveszterezni… és közben figyel. Minket, erdélyi magyarokat. Szeretettel, empátiával. (Spoiler: ez a két szó még feltűnik jelen írásban, mert kiemelkedően fontos oszlopai a Botházi-irodalomnak.) Mindenre, ami mindannyiunkat érint, legyen az bárhol a nagyon jó és a nagyon rossz végpontjai közt húzódó tengelyen. És aztán ír róla. Szeretettel, empátiával. És akkor hadd tegyem hozzá a Botházi-irodalom harmadik oszlopát is. A humorról van szó. Jelezném: nem, nem csak az iróniáról. Irónia akkor is létezik, amikor a humornak nyoma sincs, vagy épp fekete, mint a gyászmagyar. Botházi humora azért működik széles (befogadói) körben, mert nem bántó. Nem néz le senkit. Azt sem, akit épp pellengérre állít.

A Botházi-univerzum kardinális pontjai: szeretet, empátia, humor

Tehát: Botházi Mária rólunk, erdélyi magyarokról ír (az összes problémánkkal, több értelemben is kisebbségi érzésünkkel, furcsaságunkkal, búnkkal-bajunkkal-örömünkkel, mégpedig szeretettel, empátiával és humorral. A problémák egy része egyetemesen emberi, persze, egy másik része viszont transzilvanikum. Csak a miénk, erdélyi magyaroké, mert hát így alakult a sorsunk. Tudjuk, nehéz, de attól még elviselhetetlenül könnyű, hogy kicsit „botházisan” fogalmazzak.

Jó, de hát ilyen könyvek már születtek, mondhatná akárki. Humorosak, bonckés alá veszik az erdélyi magyarságot, a székelységet. Nem állítom, hogy nem. Azt viszont igen, hogy kevés, nagyon kevés az ilyen mű: amely gyakorlatilag szembenézésre biztat a saját erdélyimagyarságunkkal, ráadásul nem feltétlenül azért, hogy meghaladjuk azt, hogy valamiféle (bárhonnan érkező) progresszió jegyében jobberdélyimagyarokká, esetleg nemiserdélyimagyarokká váljunk. Nem. Inkább azért, hogy talán méltóságteljesebben tudjuk magunkat elfogadni, továbbá esetleg javítani azokon a hibákon, amelyeken érdemes. Na de ehhez éppen az kell, amit Botházi megmutat nekünk: felismerni azokat a fránya hibákat.

Merjen az író sokakhoz szólni

Aztán állítanék még valamit (előre is elnézést kérek az esetleg szemráncoló magasirodalmároktól): olyan mű még kevesebb van, amely, ha tetszik, hatalmas tömegekhez képes szólni. Botházi Máriának ez sikerül. És milyen jó annak a szerzőnek, akit sokan elolvasnak. Mert a személyes sikerélményen túl ez azt is jelenti, hogy sokan (erdélyi magyarok és nem csak) szembe tudnak nézni olyan – és most szándékosan használok erős szavakat – életbe vágó kérdésekkel, mint a kisebbségi lét tragédiája, az elvándorlás/itthon maradás dilemmája, az erdélyi magyar közösség fennmaradása, avagy kihalása, Erdély léte, avagy nemléte. Ezért (is) fontos könyv Botházi Mária új kötete.

Az önmagunkkal való szembenézés fűnyírója

És akkor – befejezés helyett és picit a fenti gondolatok illusztrálása gyanánt – nézzük meg jól a címet. Fűnyíró a Tündérkertben. Többféleképpen olvashatjuk ezt a mondatot. Utalhat a kötetben szereplő egyik írásra, amely konkrétan a pihenni vágyó polgár „traumájára” utal: a mindig tettre kész szomszéd pont akkor rúgja be a fűnyírót (fúrót, menetvágót, miajóistent), amikor az ember épp csendre vágyna. De – ez egy szerzői magyarázat, rákérdeztem a könyvbemutatón – utalhat arra is, ahogy az új s újabb kor zajosan berobog a tündérkerti (értsd, erdélyi) világba (igen, annak minden sztereotípiájával, hagyományával, furcsaságával). Viszont van egy olyan (saját) olvasata is a címnek, hogy a fűnyíró maga a könyv, amely a Tündérkert összes lakóját arra biztatja – szeretettel, empátiával és humorral – nézzen szembe magával. Mert így – annak ellenére, hogy az élet maga nem lesz egy csapásra se szebb, se jobb, se emberijogosabb – valóban könnyebb szívvel mondhatjuk: mi erdélyi magyarok vagyunk.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Hogyan kell kitiltani a nem baráti sajtót egy toleranciát hirdető erdélyi táborból. És főleg: miért…

Szántai János

Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.

Miért érdemes a sóbánya megsemmisülése után megállni Parajdon?

Fall Sándor

Tűnődés a székelyföldi, erdélyi, romániai turizmus állapotáról és buktatóiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„A történészek utáltak, mert képviselő voltam. A képviselők utáltak, mert történész voltam.”

Sólyom István

A törvények megszületéséért vívott harc akkor eredményes, ha azokat érvényesíteni is sikerül. Nagyinterjú dr. Garda Dezső volt parlamenti képviselővel, történésszel.

A Maros megnyomorítása – a kavicsbányák és az emlékeikből élő horgászok

Fall Sándor

Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Az ilyenekért nem lesz Románia soha európai ország, amíg nem történik csoda…
Főtér

Az ilyenekért nem lesz Románia soha európai ország, amíg nem történik csoda…

… a román külügyminiszter asszony meg akarta mondani, mi a helyes vízió az orosz-ukrán háború ügyében, de jól elkeresztelte Volodimir Zelenszkijt… és reszkessetek, allinclusive-rajongók, Törökország bemutat nektek!

Miközben duplájára duzzadt a villanyszámla, az energiaárak csökkentését ígéri a szaktárcavezető
Krónika

Miközben duplájára duzzadt a villanyszámla, az energiaárak csökkentését ígéri a szaktárcavezető

Miközben lassan mindenki kézhez kapja a villamos energia ársapkájának eltörlése nyomán nagyjából duplájára duzzadt villanyszámláját, a lakosságnak szolgáltatott energia árának a csökkentését tűzte zászlajára Bogdan Ivan energiaügyi miniszter.

Arról, hogy erdélyi magyarként miért nem engedhetjük meg magunknak a gyűlöletet
Főtér

Arról, hogy erdélyi magyarként miért nem engedhetjük meg magunknak a gyűlöletet

Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.

„Szedjed ki az embert a kocsiból, te!” – Megrázó kamerafelvételek kerültek elő a két gyermek elgázolásáról
Székelyhon

„Szedjed ki az embert a kocsiból, te!” – Megrázó kamerafelvételek kerültek elő a két gyermek elgázolásáról

Több felvétel is nyilvánosságra került a pénteki marosvásárhelyi gyalogátjárós gázolásról. Az egyik sofőr fedélzeti kamerája, illetve egy térfigyelő kamera is rögzítette az esetet.

Székelyföldi célpontot imádnak a legjobban Romániában
Krónika

Székelyföldi célpontot imádnak a legjobban Romániában

Székelyföldi szabadidőközpont az ország legkedveltebb gyerekvonzó turistacélpontja a Clubul Copiilor (Gyerekek Klubja) nevű mozgalom munkatársai szerint, akik Google-értékelések alapján rangsorolták a romániai létesítményeket.

Bika ölhetett meg egy férfit Csíkszereda határában
Székelyhon

Bika ölhetett meg egy férfit Csíkszereda határában

Hatvanöt éves férfi holttestét találták meg Csobotfalva közelében augusztus 21-én délután. A Hargita megyei rendőrség tájékoztatása szerint bika támadhatta meg az áldozatot, aki ennek következtében életét vesztette.

// még több főtér.ro
Erdély a magasban
2025. augusztus 20., szerda

Erdély a magasban

Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.

Erdély a magasban
2025. augusztus 20., szerda

Erdély a magasban

Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.

Ion Iliescu, az igazi rendszerváltás sírásója
2025. augusztus 06., szerda

Ion Iliescu, az igazi rendszerváltás sírásója

„Megtörte egy egész generáció lendületét, rezignáltságba, cinizmusba, keserűségbe taszítva azokat, akik rájöttek, hogy a rendszerváltásnak nevezett 1989-es mozzanat elszalasztott esély, hamvába holt lehetőség.”

Ion Iliescu, az igazi rendszerváltás sírásója
2025. augusztus 06., szerda

Ion Iliescu, az igazi rendszerváltás sírásója

„Megtörte egy egész generáció lendületét, rezignáltságba, cinizmusba, keserűségbe taszítva azokat, akik rájöttek, hogy a rendszerváltásnak nevezett 1989-es mozzanat elszalasztott esély, hamvába holt lehetőség.”

Különvélemény

Hogyan kell kitiltani a nem baráti sajtót egy toleranciát hirdető erdélyi táborból. És főleg: miért…

Szántai János

Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.

Miért érdemes a sóbánya megsemmisülése után megállni Parajdon?

Fall Sándor

Tűnődés a székelyföldi, erdélyi, romániai turizmus állapotáról és buktatóiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„A történészek utáltak, mert képviselő voltam. A képviselők utáltak, mert történész voltam.”

Sólyom István

A törvények megszületéséért vívott harc akkor eredményes, ha azokat érvényesíteni is sikerül. Nagyinterjú dr. Garda Dezső volt parlamenti képviselővel, történésszel.

A Maros megnyomorítása – a kavicsbányák és az emlékeikből élő horgászok

Fall Sándor

Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?

// HIRDETÉS