A csíksomlyói terrorveszély híre válaszra ingerelte egyik olvasónkat. Na jó, ez vicc. Minket ingerel az ostoba sajtó!
Tisztelt Szerkesztő úr!
Nevem Kovács Pál, fehér vagyok, katolikus, hetedíziglen magyar és kolozsvári lakos, továbbá ilyen, hogy is mondják, heteroszexuális. Aggodalomtól elszorult szívvel olvastam, hogy arab terroristák támadtak Csíksomlyóra.
Ez a barna veszedelem tűrhetetlen, kérem! És nem csak! Mármint nem csak Csíksomlyót fenyegeti. Hanem Kolozsvárt is, ahol immár 60 éve élek. Mellesleg egész Erdélyt! A tegnap például elmentem a boltba – a Minorita utcában lakom, tetszik tudni – és az aranyos kislány éppen felmondott, és a tulajdonos állt a pult mögött, és képzelje el, kérem, olyan arab volt, mint a tavasz! De még magyarul is tudott. Azt mondta: zsonápot. Honnan tudta, kérem, hogy milyen nyelven kell köszönni nekem? Érti? Ezek felkészültek. Mindenre elszántak. És képzelje, adott nekem egy liter tejet, egy veknit és egy csomag cigarettát. Azóta itt állnak az asztalon. Nem merem kibontani a csomagolást.
De nem csak ez történt. Hazamenet elhaladtam egy kávéházi terasz előtt. Az egyik asztalnál öt, érti, öt muzulmán külsejű egyén ült. Hogy honnan tudom, hogy muzulmánok voltak? Sört ittak, kérem! Világos, mint a nap! Idejönnek, elisszák a kultúránkat. Én is szomjas voltam, én is leültem volna egy asztalhoz a saját szülővárosomban, a saját szülőföldemen, én is megittam volna egy kis korsó hazai fehér (!) sört, de hát nem lehetett. Mindenütt ott ült az az öt arab külsejű gyanús.
És ezzel még nincs vége. Amikor már, kiszáradt szájjal és rémülten dobogó szívvel (három bomba volt a szatyromban, kérem!) betértem az én utcámba, megáll mellettem egy ilyen tető nélküli autó, és egy kendőbe bugyolált napszemüveges nőszemély megkérdi, merre van a városháza. Kendő, napszemüveg, városháza. Az a némber öngyilkos merényletre készült. Elküldtem Bács irányába. Én, kérem, patrióta vagyok!
Azóta nem merem elhagyni a lakást. Szerencsére jött a postás, hozta a nyugdíjat, ezért el tudtam küldeni Önnek ezt a levelet. Kérem, tisztelt Szerkesztő úr, tegyenek valami! Írják meg Kolozsvár és egész Erdély lakóinak: ne hagyják el a hitüket és az otthonaikat. Mert a barna veszedelem itt jár közöttünk! Halmozzanak fel minél több élelmet az éléskamrákban. Eljött az ellenállás ideje! Nem tűrjük tovább, hogy meggyalázzák ősi, fehér, katolikus, magyar és ilyen, na, heteroszexuális kultúránkat.
Tisztelettel,
Kovács Pál, az Önök hű olvasója
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.