Erre kerestük a választ a tegnapi ünnepélyes tanévnyitón. Többek között.
A tanévnyitó ünnepség minden évben felemelő és megható esemény. Hiszen megannyi ifjú vág neki ismét az ostromnak, hogy meghódítsa a tudás várát. Még ha idelentről oly bevehetetlennek tűnik is ez a vár, mint annak idején Trója.
Idén a Szent Mihály templomban ünnepeltem az ostromot, a lányommal. Bementünk, és megpróbáltuk elképzelni a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolát, az ismert Harry Potter-sorozatból. A hangulat varázsa elragadott, a sok-sok mosolygós arc, a mennyei orgonamuzsika, a szívet tárogató kórus, a barokkosan kavargó egyházi pompa pedig csak tetézte a habot a tortán.
És akkor jött az első gondolati atombomba. A hangszórókból Noé történetének zanzásított változata hangzott el, azzal a metaforikus utalással, hogy az iskola is pont olyan bárka, mint annak idején a Noé-féle. És persze az is benne volt a pakliban, hogy az Úristen biza megharagudott az emberekre, mert csak bűnöztek és bűnöztek, és elhatározta, hogy elpusztítja az egész bandát, ugye, Noét és családját kivéve, aki a világon kábé az egyetlen jó ember volt akkoriban. A Noé-epizód után közvetlenül meg az a gondolat áradt szanaszét az éterben, hogy Isten mennyire nagyon szeret minket. Annyira nagyon, hogy egyszülött fiát is feláldozta érettünk. Szóval nagyon.
Oké, értem én, hogy az egyik ószövetségi történet, a másik meg inkább új, de akkor is, kérdezem: mit gondolnak a tisztelt beszélők, hogyan rakódik össze a két Istenről alkotott kép az esetleg odafigyelő gyermeki fejekben? Az abszolút Terminátoré, meg az abszolút Szeretőé? Bocs, de ezt talán jobban át kellene gondolni máskor. Mert így fennáll a kockázat, hogy valaki, vagy valami nagyon nem jól jön ki ebből a gondolatkísérletből. És nem ez a cél, azt hiszem.
A másik ideatikus bomba Vákár István megyei tanácsalelnök fejéből érkezett, aki a mikrofonhoz lépve feltette a költői kérdést: Mit is keres egy politikus a templomban? Hát, őszintén, a kérdést én is felteszem magamnak időnként. És minden alkalommal ez a naiv válasz jön: egy politikus ne keressen semmit a templomban. Hagyja otthon magát. Hadd menjen csak a polgár, az apa, a férfi, a nő, a magyar, a mittoménmi az Isten házába.
Amúgy nagyon jó élmény volt a tagnapi templomi megnyitó. Az előkészítősök bevonulását meg is könnyeztem.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
A világ eddig kitermelt aranykészlete több ezer tonna, de elosztva csupán néhány gramm fejenként.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Egy hároméves kiskorú és egy 33 éves nő vesztette életét hétfőn Mezőcsánban, miután leestek egy szekérről és elütötte őket egy teherautó – tájékoztatja a Kolozs Megyei Rendőr-felügyelőség (IPJ) az Agerprest.
Három kamion volt érintett abban a balesetben, amely hétfőn történt a magyarországi M5-ös autópálya Budapest felé vezető oldalán, Ócsa térségében. Az ütközésben egy román állampolgárságú sofőr súlyosan megsérült, női utasa pedig életét vesztette.
Az áramszolgáltató előre tervezett karbantartási munkálatai miatt május 13-án, kedden ideiglenes áramszünetekre kell számítani több Hargita és Maros megyei településen – figyelmeztet a vállalat.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.