Végre megnéztük mi is A szürke 50 árnyalatát. És megúsztuk nyolc napon túl gyógyuló sérülések nélkül. Négykezes az év agyonhájpolt szado-mazo-romantikus filmjéről.
Annyi rosszat olvastam már A szürke ötven árnyalatáról, hogy meg voltam győződve: ez egy fos film. Ehhez képest még csak szarnak sem nevezném. Egyszerűen olyan semmilyen.
Amilyen hájpja volt a filmnek, felkészültem arra, hogy afféle óda a romlottsághoz, egyfajta 21. századi Amerikai pszichó, amelyben a deviáns, 21. századi fiatal milliomos unaloműzésből fiatal lányokat ront meg, némi anyagi ellenszolgáltatás fejében bevezetve őket a szado-mazo szexualitás világába, bizonyítva, hogy manapság pénzért minden megvehető – leginkább az ember.
Ehhez képest olyan lájtos szöszmötölés zajlik, hogy egyértelmű: az igazi célközönség nem lehet más, mint a tizenévesek – amolyan vámpírok nélküli Alkonyatról van szó, amelyben az őzike tekintetű bölcsészlány ellopja az éjszakában újabb szado-mazózható áldozatokra vadászó főhős szívét.
Ennek ellenére – bár a filmben sok a szex – ha most lennék tizennégy, mint 1992-ben, az Elemi ösztön mozikba kerülésekor, meggyőződésem, hogy még negyedannyira sem gerjednék rá, mint Paul Verhoeven és Joe Esterhas filmjére. Egyszerűen hiányzik az átütő erejű sztori, valamint az átütő erejű színészjelenlét, ami például Sharon Stone alakját örök életre beégette az ember retinájába és elméjébe.
Teljesen lapos, kiszámítható, a kiválasztott témát még felszínen is alig kapargató történetről van szó, a színészi játék meg kimerül annyiban, hogy a főhősnő ártatlan őzikeszemekkel, a főhős pedig az ártatlan őzikét levadászni akaró farkas tekintetével néz a premier plános beállításokban.
A sztori körülbelül annyira erotikus, mint egy három hetes vízihulla, amelynek egy remeterák költözött az egyik szemüregébe, a szado-mazo szexhez pedig még egy átlagos prosztatavizsgálatnak is több köze van.
Jellemző, hogy a legdurvább bünti benne az, hogy a főhős hatszor végigvág a női főszereplő fenekén egy nadrágszíjjal. Ennél pedig már az is nagyobb büntetés, hogy végig kell nézni a filmet.

Aki most azt hiszi, hogy elkezdem sorolni: rettenetesen hosszú, szinte semmi történet nincs benne, borzalmasan középszerű színészek játszanak borzasztóan kétdimenziós karaktereket, téved. Nem akarom ilyenekkel szadizni az olvasót.
Mi a bajom A szürke ötven árnyalatával?
Első baj. Mi az istennek kellett egy középszerű Alkonyat-fanfiction (lásd még rajongói irodalom) darabot megfilmesíteni? Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ha valaki tollat ragadva rajong, az nem lehet jó. De ha csak annyi sztori van egy regényben, mint a légyszar, hát akkor vagy dobják el, vagy jöjjön egy profi, és írjon hozzá valamit. Amúgy, a válasz: azért kellett filmet csinálni Snowqueen’s Icedragon (E. L. James álírói neve) Master of the Universe című fanfic-ömleményéből, mert rohadt sok pénzt lehet vele keresni. S kész.
Második baj. Ha már előhúzták a sufniból a BDSM-et (Bondage and Discipline, Dominance and Submission, Sadism and Masochism), mert az írónő őnagyságának ez volt a heppje, miért kellett ezt a fajta, nos, a kispolgári szexuális szokásrendszertől némileg eltérő erotikát abnormitásként ábrázolni? Egy BDSM-kapcsolathoz nem kell előtörténetként sanyargatott gyerekkor, ördögi felnőttek, agresszió, bántalmazás, személyiségferdülés, lelkikreténség. BDSM-kapcsolata tök normális embereknek is van!
Harmadik baj. Ez lényegében egy apróság. A szadista eroto-verőlegény neve: Christian. Vagyis Krisztián. Ami, ugye, görög eredetű név, jelentése krisztusi, Krisztushoz tartozó. Vajon mennyit gondolkodott a tisztelt írónő, amíg e zseniális, a történet kontextusában igen eredetinek tekinthető névre rátalált emlékezetének dungeonjában? (Dungeon: börtön, de a BDSM-játékok egyik kedvelt helyszíne is a pornó-szubkultúrában.) És vajon mennyire lehet hülye a filmkészítő, hogy megtartja ezt a borzalmas közhely-totemoszlopot?
Negyedik baj. Ez már nem is a filmre vonatkozik. Olvasom, hogy sok emberpárnak javult a szexuális élete a könyv elolvasása után. Részvétem. Bár ez végül is magánügy. Van, akinek attól javul a szexuális élete, hogy bornírt, hülye könyveket olvas. Van, akinek attól, hogy veri a feleségét/férjét. Van, akinek attól, hogy meghágja a kecskét. Van, akinek attól, hogy rossz szado-mazo filmeket néz. Ja, ha már itt tartunk, van jó néhány tényleg kiváló „zsáner”-film. De ha ez nem megy valamilyen okból, melegen ajánlom a motherless.com-ot. Ott nincs baj egy szál se.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
Több mint félmilliárd lej eltitkolt vagyonra derített fényt az ANAF legújabb ellenőrzése. Népszavazással váltottak le egy Maros megyei polgármestert.
Történelmi, közel 20 százalékos hozammal zárták a tavalyi évet a romániai önkéntes nyugdíjalapok, miközben már egymillióan választják ezt a biztonságot. Ám a látványos sikerek ellenére sok a tévhit. Összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat.
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
Kilőttek azt a medvét Gyergyószárhegy községben péntek hajnalban, amelyik az elmúlt napokban több alkalommal visszatért egy esztenához és haszonállatokat pusztított el.
Kettős mérce alkalmazásával vádolta meg a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetséget (USR) a magyarellenes kirohanásairól hírhedtté vált Dan Tanasă, a szélsőjobboldlai Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) képviselője.
Péntek délben a napenergia fedezte Románia villamosenergia-fogyasztásának mintegy 70 százalékát, ez azonban nem jelentett olcsóbb áramot a fogyasztóknak – állapította meg elemzésében Dumitru Chisăliță, az Intelligens Energia Egyesület (AEI) elnöke.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
A technológia adta kényelem meglehetősen sok előnnyel jár. De mi van akkor, ha a hiba egyre inkább a felhasználóban van?
A technológia adta kényelem meglehetősen sok előnnyel jár. De mi van akkor, ha a hiba egyre inkább a felhasználóban van?
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”
„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”
Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...
Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Félreértés ne essék, nem a népet szapulom. De észre kéne venni, elsősorban a vezető rétegnek, mekkora semmi van az egységes és oszthatatlan nemzetállami szólamok mögött.
Félreértés ne essék, nem a népet szapulom. De észre kéne venni, elsősorban a vezető rétegnek, mekkora semmi van az egységes és oszthatatlan nemzetállami szólamok mögött.
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.