Suhog a korbács, ki tudja, hol áll meg

Balogh Levente

Annyi rosszat olvastam már A szürke ötven árnyalatáról, hogy meg voltam győződve: ez egy fos film. Ehhez képest még csak szarnak sem nevezném. Egyszerűen olyan semmilyen.

Amilyen hájpja volt a filmnek, felkészültem arra, hogy afféle óda a romlottsághoz, egyfajta 21. századi Amerikai pszichó, amelyben a deviáns, 21. századi fiatal milliomos unaloműzésből fiatal lányokat ront meg, némi anyagi ellenszolgáltatás fejében bevezetve őket a szado-mazo szexualitás világába, bizonyítva, hogy manapság pénzért minden megvehető – leginkább az ember.

Ehhez képest olyan lájtos szöszmötölés zajlik, hogy egyértelmű: az igazi célközönség nem lehet más, mint a tizenévesek – amolyan vámpírok nélküli Alkonyatról van szó, amelyben az őzike tekintetű bölcsészlány ellopja az éjszakában újabb szado-mazózható áldozatokra vadászó főhős szívét.

Ennek ellenére – bár a filmben sok a szex – ha most lennék tizennégy, mint 1992-ben, az Elemi ösztön mozikba kerülésekor, meggyőződésem, hogy még negyedannyira sem gerjednék rá, mint Paul Verhoeven és Joe Esterhas filmjére. Egyszerűen hiányzik az átütő erejű sztori, valamint az átütő erejű színészjelenlét, ami például Sharon Stone alakját örök életre beégette az ember retinájába és elméjébe.

Teljesen lapos, kiszámítható, a kiválasztott témát még felszínen is alig kapargató történetről van szó, a színészi játék meg kimerül annyiban, hogy a főhősnő ártatlan őzikeszemekkel, a főhős pedig az ártatlan őzikét levadászni akaró farkas tekintetével néz a premier plános beállításokban.

A sztori körülbelül annyira erotikus, mint egy három hetes vízihulla, amelynek egy remeterák költözött az egyik szemüregébe, a szado-mazo szexhez pedig még egy átlagos prosztatavizsgálatnak is több köze van.

Jellemző, hogy a legdurvább bünti benne az, hogy a főhős hatszor végigvág a női főszereplő fenekén egy nadrágszíjjal. Ennél pedig már az is nagyobb büntetés, hogy végig kell nézni a filmet.

Szántai János

Aki most azt hiszi, hogy elkezdem sorolni: rettenetesen hosszú, szinte semmi történet nincs benne, borzalmasan középszerű színészek játszanak borzasztóan kétdimenziós karaktereket, téved. Nem akarom ilyenekkel szadizni az olvasót.

Mi a bajom A szürke ötven árnyalatával?

Első baj. Mi az istennek kellett egy  középszerű Alkonyat-fanfiction (lásd még rajongói irodalom) darabot megfilmesíteni? Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ha valaki tollat ragadva rajong, az nem lehet jó. De ha csak annyi sztori van egy regényben, mint a légyszar, hát akkor vagy dobják el, vagy jöjjön egy profi, és írjon hozzá valamit. Amúgy, a válasz: azért kellett filmet csinálni Snowqueen’s Icedragon (E. L. James álírói neve) Master of the Universe című fanfic-ömleményéből, mert rohadt sok pénzt lehet vele keresni. S kész.

Második baj. Ha már előhúzták a sufniból a BDSM-et (Bondage and Discipline, Dominance and Submission, Sadism and Masochism), mert az írónő őnagyságának ez volt a heppje, miért kellett ezt a fajta, nos, a kispolgári szexuális szokásrendszertől némileg eltérő erotikát abnormitásként ábrázolni? Egy BDSM-kapcsolathoz nem kell előtörténetként sanyargatott gyerekkor, ördögi felnőttek, agresszió, bántalmazás, személyiségferdülés, lelkikreténség. BDSM-kapcsolata tök normális embereknek is van!

Harmadik baj. Ez lényegében egy apróság. A szadista eroto-verőlegény neve: Christian. Vagyis Krisztián. Ami, ugye, görög eredetű név, jelentése krisztusi, Krisztushoz tartozó. Vajon mennyit gondolkodott a tisztelt írónő, amíg e zseniális, a történet kontextusában igen eredetinek tekinthető névre rátalált emlékezetének dungeonjában? (Dungeon: börtön, de a BDSM-játékok egyik kedvelt helyszíne is a pornó-szubkultúrában.) És vajon mennyire lehet hülye a filmkészítő, hogy megtartja ezt a borzalmas közhely-totemoszlopot?

Negyedik baj. Ez már nem is a filmre vonatkozik. Olvasom, hogy sok emberpárnak javult a szexuális élete a könyv elolvasása után. Részvétem. Bár ez végül is magánügy. Van, akinek attól javul a szexuális élete, hogy bornírt, hülye könyveket olvas. Van, akinek attól, hogy veri a feleségét/férjét. Van, akinek attól, hogy meghágja a kecskét. Van, akinek attól, hogy rossz szado-mazo filmeket néz. Ja, ha már itt tartunk, van jó néhány tényleg kiváló „zsáner”-film. De ha ez nem megy valamilyen okból, melegen ajánlom a motherless.com-ot. Ott nincs baj egy szál se.