Nem a magánember, hanem a politikus mosolyáról lesz itt szó, abban pedig benne van az egész romániai mélyvalóság.
Fotó: Grigore Popescu/Agerpres
Természetesen nem Sorin Grindeanu, a magánember fejéről vagy fizimiskájáról fogok itt értekezni, hiszen egy ember kinézete és arcmimikája egy természetes adottság, amit értelmetlen és illetlen is elemezgetni. Azonban egy politikus arca lényegileg több és más, mivel az ő arca és mosolya túllépi a magánemberi kereteket. A politikus arca ugyanaz, mint a színész arca: munkaeszköz.
Sorin Grindeanu a Románia életét és sorsát évtizedek óta meghatározó Szociáldemokrata Párt (PSD) egyik igen fontos figurája, jelenleg ideiglenes elnöke, és ha nyer a PSD november 7-i tisztújításán, akkor teljes jogú elnöke is lesz. A képviselőháznak is az elnöke. Vagyis az ország egyik legfontosabb politikusa és arca.
Az ő politikusi mosolyáról van szó, ott látható fennebb a fotón. De amikor Grindeanu mosolyáról beszélek, akkor leginkább arra a képre gondolok, ami itt van, tessék csak rákattintani.
Tudjuk, egy mosoly ezerféleképpen lehet beszédes, rengeteg mindent lehet vele kifejezni vagy ellenkezőleg, elleplezni. Egy mosoly mögött állapotok, hangulatok, gondolatok vannak. Egész világok. Egy politikus esetében ez hatványozottan igaz, mivel ő a mosolyához vagy annak hiányához társítja az ország fontos ügyeit, amikor róluk beszél. Nem mindegy, hogy egy politikus hogyan és mikor mosolyog vagy sem. Ha egyáltalán.
Gondoljunk csak Ion Iliescu védjegy-mosolyára, amivel hosszú éveken át levette a lábáról az ország szavazópolgárainak jelentős részét. Vagy Traian Băsescu széles, csíkszemű vigyorgására. Arra, hogy Adrian Năstase hogyan játszott arisztokratikus – vagy annak szánt –, finom mosolykáival. Hogy Emil Constantinescu milyen megnyerően és szimpatikusan tudott mosolyogni. Vagy akár arra, hogy Klaus Iohannis hogyan nem mosolygott nyilvános szereplései döntő részében. És most csak a leghíresebb politikusi mosolyokról beszélek. Tetszik, nem tetszik, egy vezető politikus mosolyának – vagy hiányának – igen fontos szerepe van egy ország életében.
Sorin Grindeanu egyelőre nem akkora kaliberű politikai egyéniség, mint az imént felsorolt úriemberek. De a PSD vezetőjeként igen nagy a befolyása az ország sorsára, és a mosolya nagyon erősen jelképes, ha körberakjuk azokkal a benyomásokkal, amiket bennünk kelt, ha látjuk.
Bennem egy szövevényes, rétegzett világ képe sejlik fel, ahányszor mosolyogni látom Grindeanut.
Ebben a világban én politikusokat látok, amint nem hivatalos, nem nyilvános találkozókon nyakkendő és protokolláris gesztusok nélkül megvitatják azokat a dolgokat, amelyekről általában nem szokás nyilvánosan beszélni, mert a demokratikus illemtan tiltja, de alapjaiban meghatározzák egy ország, egy társadalom működését, létezését.
Befolyásos üzletembereket látok, akik egymással vagy a fent említett politikusokkal ebédelnek, vacsoráznak, kávéznak, konyakoznak valamelyikük villájának a világ szeme elől rejtett nappalijában vagy társalgójában, miközben kormányprogramokról, törvényhozási kérdésekről, együttműködésekről, támogatásokról egyeztetnek.
ezzel párhuzamosan „elfelejtik”, melyik párt ültette az alkotmánybírói székbe vagy melyik szakmai érdekcsoportból érkeztek és aztán – hogy, hogy nem –, úgy döntenek és indokolnak meg döntéseket, ahogy kell, és ahogy jó. Vagy hogy mikor és hányszor kell a döntésüket elhalasztani és hogy azt a halasztást hogyan időzítsék.
Bírákat, ügyészeket, rendőrtiszteket látok, akik erejük teljében nyugdíjba vonulnak, és a kiemelkedően magas fizetésükből meg hasonlóan kiemelkedően magas nyugdíjukból sikeres vállalkozásokat indítanak, szépen kamatoztatva a pályafutásuk során szerzett kapcsolati tőkét. Csatlakozva a 45-50 évesen nyugdíjba vonult sorstársaik nem hivatalos, de annál hatékonyabb informális hálózatához és érdekcsoportjához, amelyhez mindig fordulni lehet, ha valami gond van vagy ha valamit el kell intézni.
ahol jótékonykodás, a társadalom jóléte, működésének kedvező irányokba fordítása, ezek elősegítése mellett azért előmozdítanak más jellegű folyamatokat is, amelyek jótékony hatással vannak a bizniszre, a kapcsolatokra és a politikára. És ezekben a körökben mindenki tudja, hogy csak együttműködve, egymást segítve lehet fennmaradni.
Magánrepülőzéseket, nagy fekete luxusterepjárókat látok, fényűző dubaji apartmanokat, Seychelles-szigeteki ötcsillagos bungalókat, ízléstelen arany Rolex-gyűjteményeket, kubai szivarokat és kelet-európai újgazdagoknak szervezett árveréseken vásárolt több évtizedes skót whiskyket, Monte Carlóban és Nizzában horgonyzó jachtokat, nagy bevásárlásokat a milánói Prada- és Gucci-soron. Golfpartikat, kaviáros, osztrigás, francia pezsgős vacsorákat. (Pedig valójában mindenki a miccset szereti.) Felkapaszkodást, sznobériát, flancolást.
Egy jobbára kimondatlan, tételesen meg nem fogalmazott szabály-ökoszisztémát látok, a balkáni-bizáncinak nevezett világlátás, önszerveződés, döntéstervezési és döntéshozatali módszer és érdekérvényesítés kulturális kódrendszerét, amit senki nem szakkönyvekből tanul, hanem érez és alkalmaz. Ennek az alapelve az, hogy „holnap is egy nap lesz, csináljuk úgy, hogy valahogy mindenki jól járjon, előbb vagy utóbb”. Megoldjuk, aztán valahogy a naiv EU és a többi külföldi partner is rábólint.
ott kavarog benne a hatalomszerzés, -megtartás és -elveszítés ismétlődő íve, a vezetői kasztrendszer teljes bukást csak különösen kirívó esetekben megengedő „szociális hálója”, minden Dâmbovița-parti politikusi pálya remélt végpontja. Az elintézés, a kijárás, a „kéz kezet mos” és a „jótett helyébe jót várj” szent parancsolatai. A korrupció elleni örökös, véget nem érő harc látványos nekibuzdulásai. A „las’ că-i bine” és a „noi să fim sănătoși” alapértékek. A tartalom nélkül formák kulturális elmélete és működése.
És benne van a a romániai politikacsinálás nyugati szemmel kicsit érthetetlennek, kacskaringósnak és kaotikusnak tűnő, de aztán valahogy mégis mindig működőképesnek bizonyuló világa is. Ebben a világban a látszólag vérre menő politikai harc nem is vérre megy, mert a „harcoló” felek tudják, hogy aki ma ádáz ellenfél, holnap támogató partner, koalíciós társ vagy üzletfél.
Szóval Sorin Grindeanu politikusi mosolya egy roppant erős szimbólum. Csak abban reménykedem halványan, hogy ez a mosoly öntudatlan és ártatlan (hah!), nem egy tudatos, kidolgozott imázsgyakorlás része – ellenkező esetben hidegrázós idők jönnek.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
További csütörtöki hírek: nagyot veszítene az RMDSZ a községek tervezett összevonásával. És jön az első, sürgősségi költségvetés-kiegészítés, novemberben pedig egy második.
A Romániából érkezőket hozta fel elrettentő példaként Alice Weidel, az Alternatíva Németországért (AfD) elnöke a német szociális rendszert érintő visszaélések kapcsán.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A Kányád községhez tartozó Abránfalván szombaton, a Csíkpálfalvához tartozó Csíkdelnén pedig vasárnap este láttak medvét a házak között – közölte a Hargita megyei katasztrófavédelem.
A magyarországi nyomozó hatóságok elutasították az április 12-ei országgyűlési választásokkal kapcsolatban Romániában tett feljelentést – tudta meg a Krónika. A bukaresti főügyészség már nem árulta el, Romániában folyik-e eljárás a levélszavazás ügyében.
Egy hároméves gyermek sérült meg vasárnap Temesváron, miután egy temetőben rádőlt egy síremlék. A kiskorút kórházba szállították.
Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.
Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.
A román politikai elit egy csoda: a réginek nevezhető PSD-s gárda kirakja az ablakba a gyakran bizonyít(hat)atlan úton-módon szerzett vagyont, az új gárda egyik kultúrharcosnője pedig szóreformizmusban éli ki magát, tartalmi változtatások helyett.
A román politikai elit egy csoda: a réginek nevezhető PSD-s gárda kirakja az ablakba a gyakran bizonyít(hat)atlan úton-módon szerzett vagyont, az új gárda egyik kultúrharcosnője pedig szóreformizmusban éli ki magát, tartalmi változtatások helyett.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
Arról, hogy miért nem old meg semmit a petíciózás és a keresztény értékekre való hivatkozás...
Arról, hogy miért nem old meg semmit a petíciózás és a keresztény értékekre való hivatkozás...
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?
Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.