Néhány évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy valaha le kell még írnom ennek az embernek a nevét, és most sem szívesen teszem. Azt is elmondom, miért.
Az elmúlt hetekben Gyurcsány Ferenc bukott exkormányfő és ambiciózus politikai túlélőbajnok elérte azt, ami sokáig nem sikerült neki: hogy a nevét olyan kontextusban emlegessék, mintha komolyan veendő közéleti szereplő lenne.
Bármit is gondoljunk Gyurcsány személyiségéről, miniszterelnöki tevékenységéről vagy ideológiai (haha) irányultságáról, el kell ismernünk, hogy a Magyarország határain túl élő magyar állampolgárok szavazati jogának megvonását célzó kampány elindítása és időzítése remek politikai érzékre vall. Úgy tűnhet ugyanis, hogy nemcsak ő maga és pártja, de ez az egész kezdeményezés komolyan vehető: egy olyan politikai akció, amelynek tétje van.
Pedig nincsen. Mindenki nyugodjon le, a kettős állampolgárok szavazati jogát nem fogják visszavonni, és ezzel Gyurcsány pártelnök ugyanúgy tisztában van, mint politikai ellenfelei és elvbarátai. Akkor sem, ha Magyarországon – meglepő módon – jövőre kormányváltás lenne. A budapesti (kormánypárti és ellenzéki) elit nagyon jól tudja, hogy politikai szempontból nem térülne meg egy ilyen jogfosztó intézkedés, ellenben sok kockázattal és kellemetlenséggel járna, az az 1-2 képviselői mandátum, amelyről a „határon túliak” dönthetnek, egyszerűen nem éri meg a fáradságot.
Ez tipikusan a ’sok hűhó semmiért’ esete.
Gyurcsány Ferencnek viszont megéri, mivel – kedvenc szavajárásával – nem neki kell viselnie döntése következményeit: kormányra legfennebb egy koalíció kisebbik tagjaként juthat, és hivatkozhat majd arra, hogy a szövetségeseit nem sikerült meggyőznie a szavazati jog megvonásának szükségességéről. Arra viszont elegendő, hogy beseperje annak a nem túlzottan széles, de kétségkívül létező rétegnek a szavazatait, amelynek tagjai gyógyíthatatlan gyanakvással viszonyulnak minden nemzetpolitikai ügyhöz, és – bonyolult, itt most nem részletezett okokból – finoman fogalmazva sem viseltetnek polgártársi érzületekkel mondjuk a frissen újrahonosított „románok” iránt.
A Demokratikus Koalíció nevű one man show ennek a retorikának a felturbózásával, a mindenki másétól markánsan megkülönböztethető üzenetével pont elégséges voksot tud összegyűjteni ahhoz, hogy a következő parlamenti ciklusban is boldogítsa a magyar Országgyűlést és a nemzetet. Az, hogy mit gondolnak erről Erdélyben, különösebben nem érdekli, hiszen annál jobban már amúgy sem utálhatják, mint amennyire eddig is utálták.
Készüljünk fel tehát arra, hogy Gyurcsányék ezentúl hetente előállnak majd valami hajmeresztő, üres kommunikációs blöffel, amellyel erősíthetik a legfőbb kampányüzenetüket. A sajtó, természetéből fakadóan, ezekről tudósít majd, a politikai és civil szereplők pedig, az önpozicionálás kényszere miatt, viszonyulni fognak hozzá. Tudni kell azonban helyén kezelni ezt az egészet: „politikai termékként”, a politikai kommunikáció részeként.
Tartanunk kell ugyanis attól, hogy minden mondat, amit ezzel kapcsolatban leírunk, Gyurcsányékat erősítheti. Talán azok is, amelyeket most írtam.
Abba is hagyom.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.