Se kiköpni, se lenyelni nem tudja a politikai elit Călin Georgescut 

A 2024-es szuperválasztási év már majdnem problémamentesen lezajlott, amikor a Mikulás elvitte az elnökválasztás második fordulóját.

Azaz a politikai hatalom birtokosai a Călin Georgescu elsőfordulós eredményétől lesokkolva úrrá lettek dermesztő bénultságukon, és jogállamra, demokráciára magasról téve lefújták a versenyt, mondván, hogy az első körös győztes nem a szabályoknak megfelelőn játszott. A pánikhangulatban rögtönzött megoldás jogszerűtlenségével annak a kiötlői is tisztában voltak, de égett a ház, veszélyben forgott a régi rend, nem volt idő jogászkodni.

A Velencei Bizottság napokban publikált, véleményező álláspontja a román elnökválasztás érvénytelenítéséről egyértelmű: az Alkotmánybíróság (CCR) rendkívül súlyos hibát követett el az elnökválasztás érvénytelenítésével, ami kikezdheti a román demokrácia alapjait. Azokat az alapokat, amelyek távolról sem kikezdhetetlenek – tehetnénk hozzá rögtön.

Az alig 20 oldalas jelentést érdemes elolvasni, tanulságos megállapítások vannak benne azok számára, akiknek még fontos a jogi tisztánlátás ebben a kérdésben. A két legfontosabb általános kommentár, hogy akkor beszélhetünk jogállamról, amikor az állam is aláveti magát a jognak, valamint választásokat kizárólag

„szigorúan kivételes” esetekben lehet érvényteleníteni, és ezt nem lehet „kizárólag minősített információk alapján” megtenni.

A dokumentum arra hívja fel a figyelmet, hogy a CCR hivatalból, jogszabályi felhatalmazás nélkül döntött a választások érvénytelenítéséről, így nem maradt más jogi fórum, amely egy esetleges fellebbezést elbírálhatott volna. A Velencei Bizottság szerint általában az ilyen döntéseket választási hatóságok hozzák meg, és a felsőbb bíróságok szerepe a fellebbezések elbírálására korlátozódik.

Romániában viszont fordítva történt, a CCR döntött, majd az Állandó Választási Hatóság és a Központi Választási Iroda végrehajtotta a döntést. A testület itt egy logikus alapelvet említ, az objektivitásét. Ha egy bíróság hoz egy döntést, nehéz ugyanennek a bíróságnak objektív döntést hoznia egy fellebbezés esetében, mert elveszítheti pártatlan döntőbírói szerepét.

A román hatóságok szerint azért volt szükség a választások felfüggesztésére, mert a közösségi médián és a mesterséges intelligencián keresztüli befolyásolás, valamint a digitális technológiák helytelen használata az egyik jelöltet részesítette előnyben. A Velencei Bizottság itt arra hívja fel a figyelmet, hogy a manipulációt bizonyítani kell, ami különösen nehéz a digitális tér jelentette kihívások miatt.

A következtetés az, hogy minden olyan esetben, amikor egy állam érvényteleníti a választásokat, a bizonyítékok nyilvánosságához és egyértelműségéhez nem férhet kétség. Jogilag semmilyen helyzetet nem lehet csak titkos bizonyítékokra alapozva megítélni. Legkevésbé egy olyan jelentőségű ügyet, mint a választások érvénytelenítése.

Még a minősített bizonyítékokat tartalmazó büntetőügyekben is lehetővé teszik speciális esetekben a bírók számára, hogy külön engedély alapján betekintést nyerjenek ezekbe a dokumentumokba és/vagy tanúvallomásokba, épp amiatt, hogy a vádlott képviselője megismerhesse a bizonyítékokat. Különben hogyan védekezhetne?

Két hónap után mindenki számára világosnak kellene lennie, hogy az elnökválasztás érvénytelenítése sértette a demokratikus normákat, széles körű társadalmi bizonytalanságot szült, és

az alkotmányos stabilitás kikezdésével a hosszú távú politikai stabilitásnak és előrejelezhetőségnek is jelentősen ártott.

Mindez a decemberi mesterterv kiötlői számára is egyértelmű volt. Jól mutatja az igyekezetet a választások elhalasztása utáni eseménysorozat, amelynek egyetlen célja volt, Călin Georgescu személyének utólagos hiteltelenítése, ha már a választási kampányban erre semmi energiát nem fordítottak.

Kezdődött a házkutatásokkal és a Georgescu körüli obskúrus figurák lekapcsolásával. Ez valóban látványosra sikeredett. Az egész média azzal volt tele, hogy az elnökjelöltet ex-idegenlégiósok és romániai legionárius táborokat szervező szélsőségesek védik, akiknek Kreml-közeli kapcsolataik vannak.

Történt néhány letartóztatás, autók, sok pénz és fegyverek lefoglalása, sőt, két esetben antiszemitizmussal és nyilvános uszítással gyanúsított személyeknél tartottak házkutatást, majd egy 37 éves Prahova megyei férfit antiszemitizmus bűncselekményének elkövetése gyanújával helyeztek bírósági felügyelet alá, mert a TikTokon arról beszélt, hogy miként vágná le a zsidók fejét.

Dicséretes és üdvözlendő volna ez a határozott hatósági fellépés, ha minden hasonló esetben ilyen következetességgel jártak volna el az elmúlt évtizedekben, hisz a Georgescu körüli gyanús alakok múltja, kapcsolati hálója régóta ismert volt előttük, és nem a prahovai antiszemita fenyegetőző online megnyilvánulása az első a maga nemében, hisz az antiszemita gyűlöletbeszéd mindig is szerves része volt a közösségi médiának.

Az első roham, ha kiváltott is némi reakciót a társadalomban, különösebb zavart nem okozott, ráadásul Georgescu választói bázisát sem erodálta. Ezt követte az információs hadviselés, amelyben már az RMDSZ elnökének is szerepet osztottak, még ha az gyökeresen is távol állt Kelemen Hunor habitusától és az általa képviselt politikusi szerepfelfogástól.

Egy interjúban ugyanis arról beszélt, hogy Călin Georgescu rendszerellenesnek mutatja magát, de valójában a „régi rendszer embere”.

Megjegyezte azt is, hogy az egykori Securitate-hálózat különböző struktúrákban tovább él a román társadalomban.

Ez a taktikai húzás sem hozta el a kívánt eredményt, hisz az ég világán senkit nem érdekel egy politikusnak a titkosszolgálati múltja, hisz azzal mindenki hellyel-közzel tisztában van, hogy magas beosztásban lévő román politikus nem futhat be jelentős karriert titkosszolgálati kapcsolatok, hálózatokhoz való lazább-szorosabb kötelékek nélkül. Sőt, még érdemként is lehet minderre tekinteni. Aki van annyira dörzsölt és rátermett, hogy a szerveknek dolgozzon, az biztos alkalmas államfői szerepre is, minden kvalitása adott. A közvéleményt tehát ez az információ sem sodorta a gutaütés szélére, jöhetett a következő vaktöltény.

A legionárius kapcsolatok, de különösen az, hogy Georgescu anyja, Aneta Popescu 1940 decemberében lépett be a legionárius mozgalomba. Azon kívül, hogy eleve problémás a szülő cselekedetei miatt a gyermeken elverni a port, maga a legionárius vád sem mond sajnos sokat a mai román társadalom jelentős része számára. Ezt szintén figyelmen kívül hagyták azok, akik határoztak az elnökjelölttel szembeni információs és narratív hadviselés irányvonalairól.

Georgescu állítólagos orosz kapcsolatait pedig már nem is nagyon emlegetik.

Decemberben még ez volt a középpontban, ám ahogy elmaradtak a választások befolyásolására irányuló állítólagos orosz beavatkozások és machinációk bizonyítékai, úgy ez a fonal is hajszállá vékonyult.

Végül meg kell említeni azt is, hogy Marcel Ciolacu miniszterelnök is egyik napról a másikra TikTok-harcos lett azzal a szándékkal, hogy majd ezzel is hozzájárulhat a kormányfői hitelesség helyreállításához. Holott önmaga karikatúrájává vált azon a platformon, amellyel Romániának hadban kellene állni, mivel állítólag letérítette a román népet az egyetlen és igaz útról.

A médianyilvánosság pedig lelkesen asszisztál ehhez a színjátékhoz, és alig találni olyan médiaszereplőt, aki ne alákérdezne Georgescunak, vagy önnön megkérdőjelezhetetlensége hamis tudatában alá ne becsülné a személyét és az általa gerjesztett társadalmi hatásokat. Egy jó példa mégis akad, a Happy Fish TV vloggere, DJ Gojira, alias George Dorin Andreescu, aki iskolapéldáját adta annak, hogy miként kellene hozzáállniuk az újságíróknak Călin Georgescuhoz.

Nemcsak, hogy sikerült rávenni az elnökjelöltet egy két és félórás interjúra, hanem olyan arányérzékkel, pártatlansággal, szakmai felkészültséggel és alázattal hozta zavarba számos alkalommal a politikust, hogy az tanítani való. Az interjúból szépen kiviláglik

Georgescu politikusi arcéle, az kretén narratívakavalkád,

amiből annyi következik, hogy minden politikushoz hasonlóan ez az elnökjelölt is képes lemenni kutyába a hatalom megszerzéséért.

Itt tartunk most. Az alternatívanélküliség illúziójába merevedett, és az államfőválasztás első fordulója után a zord valóságra ébredt politikai elit magatehetetlenül csapdosva, vaktában lövöldözve, kétségbeesetten próbálja leplezni tehetetlenségét, és az elmúlt évek kormányzati, szociális és gazdaság-irányítási kudarcait radikális intézkedésekkel hoznák helyre, miközben megpróbálják minimálisnak beállítani a társadalmi feszültséget.

Emellett feltartóztathatatlanul közeledik a májusra halasztott voksolás, és a politikai elitnek szemmel láthatóan fogalma sincs, mivel akadályozhatná meg Călin Georgescu indulását. A politikust nem ítélték el semmiért, májusig már nem is nagyon lehetséges, csak ha mondjuk egy rögtönítélő bíróság törne pálcát felette, de távol álljon tőlem, hogy ötleteket adjak.

Holott a szorult helyzet feloldása még mindig szem előtt van. Engedik indulni a májusi választáson, és ha a demokratikus játékszabályok mellett ismét ő végezne az első helyen, ez alkalommal a második fordulóban is, akkor annak rendje és módja szerint a decemberben már leköszönt, de még mindig nem csomagolt Klaus Iohannis átadja neki a stafétát.

Amennyiben Georgescu a mandátuma gyakorlása közben alkotmányba ütközőt cselekedne, egyértelműen átlépné az alkotmányos szerepkörét, úgy számos jogi lehetőség áll a parlament rendelkezésére, hogy felfüggessze a szereptévesztett elnököt.

Világos és érthető, hogy az aktuális politikai hatalom képviselői, a jelenlegi politikai intézményi rend irányítói a körmük szakadtáig védelmezik a számukra minden téren jövedelmező és kényelmes status quót, és fenyegetve érzik magukat egy esetleges elitcsere, az új politikai dinamikák, különösen egy Călin Georgescu-féle alternatíva által, amely kapcsán az egyik végső érv az, hogy letérítené az országot a brüsszeli és washingtoni útról.

Ez az egész színjáték megspórolható és sokkal elegánsabb módon is menedzselhető lett volna, ha a román társadalmat és politikát behálózó – a kelemeni szóhasználattal: – különböző struktúrákban továbbélő, az országot és a mindenkori kormányrudat kezükben tartó titkosszolgálatok megegyeznek egymást között egy választási vetésforgóban:

A politikai vagy parlamenti váltógazdaságot amúgy is szeretni szokták a demokrácia állapotát monitorozó szervezetek, és még a Velencei Bizottság is értékelné, hogy Románia maradéktalanul betartotta a demokratikus játékszabályokat.