// 2026. november 17., kedd // Hortenzia, Gergő
Sánta Miriám Sánta Miriám

Románia nagykorúsítása a schengeni övezettel – tizennyolc év az Európai Unióban

// HIRDETÉS

Január elsején a Schengen-térség teljeskörű tagja lettünk. Felszámoltuk a határátkelőket, megünnepeltük a szabad határátlépést. Merengések az elmúlt évek határtapasztalatairól.

Fotók: Sánta Miriám
(Külön)Vélemény

Szerző: Sánta Miriám
2025. január 06., 17:21

Fotók: Sánta Miriám

Szilveszter éjszakáján – miután lejárt a csinnadratta – elmerengve nyúltam el és arra gondoltam, hogy Románia most „nagykorú” lett. 18 év telt el az ország EU-csatlakozása óta, ez pedig sok idő –miközben mégis csak egy aprócska szelet a történelemből.

Mi az a 18 év a vén kontinens századaiból? Kevés és sok is egyszerre.

Főleg azoknak, akik benne és vele éltek, tapasztalták mindennapjait, fejlődéseit, bukásait, stagnálását. A korrupt, sokszor keményen dolgozó, magát pozícióba feltornászni kívánó, mégis balkániasan lusta Románia felnőtt, mint egy viselkedészavaros gyerek az iskolapadból. Piszkálják, megtűrik, aztán egyszer, reméljük, magához tér. Ehhez viszont bizalomra van szükség, amit a politikában nem adnak ingyen.

// HIRDETÉS

Felelevenedtek előttem azok a pillanatok, amikor tőlünk nyugatra szabadon szelhettem át a határokat. Először Magyarország és Ausztria között volt szürreális élmény átgurulni anélkül, hogy bárki megállított volna, és egy teljesen új világ nyílt meg előttem: a politikai bizalomé, amelyet jobb híján a szabadság egyik fokának érzékeltem.

Aztán egyszer, 2019-ben meglátogattam a nagymamámat, aki Aachenben él. A nagy múltú német várost még a kelták alapították, rómaiak is lakták, aztán Karolingok és Merovingok jöttek uralkodni. Németország legnyugatabbra fekvő nagyvárosa közvetlenül a belga és holland határ mellett helyezkedik el – a nagymamám, ha kicsit jobban meresztette a szemét, ellátott a tömbháza erkélyéről Hollandiáig.

Pár nap telt el a látogatás alatt, mikor eldöntöttem, hogy egyedül nekivágok a városnak, és felülök egy távolsági buszra – körülbelül olyan távolságra gondoljunk, mint mondjuk Kolozsvár központja és Szászfenes vége –, majd elzötyögök Vaalsba, ami Aachen szomszédságában fekszik Hollandiában.

A busz el is zötyögött Aachen végére, egy szépen rendezett szürke tömbháznegyedbe a Vaalserstraße nevű úton, ott megállt, én leszálltam, és átmentem az út másik oldalára Hollandiába. Ott felszálltam egy másik buszra és bementem a kisváros központjába (körülbelül tízezer lakost számlál), ott pedig megkerestem a Viergrenzenweget, Hollandia egyetlen meredek utcáját és felkaptattam rajta a Drielandenpunt (németül Dreiländereck, franciául Trois Frontières) elnevezésű hármashatárig, illetve a háromszáz-egynéhány méteres „magaslati” pontig, amely Hollandia legmagasabb pontját jelzi egy nagyobb kővel.

Valami leírhatatlan az az érzés, amikor határvidéken jársz ennyire szabadon.

Egy holland úton kaptatsz, tőled balra Németország. Amikor felérsz, egy kerek tisztáson padok fogadnak, mögötted és jobbra holland erdő, balra német erdő, előtted belga erdő. A telefonszolgáltatótól pedig minden tizedik másodpercben érkezik egy üzenet: bun venit în Olanda! Bun venit în Germania! Bun venit în Belgia! Az erdélyi magyar, akinek románul jönnek az üzenetek, három ország határán. (A határ már 1926 óta létezik az országok megállapodása értelmében.)

Járkálok körbe, nézegetem a kiemelt turisztikai célpont árusainak kínálatát… a majonézes szalmakrumplitól a hatalmas fagylaltokig mindenféle van a parkban, a gyerekek oda-vissza szaladgálnak az erdőben. A német részen egy máglyaszerű farakás, mintha valaki őrtüzek gyújtására készült volna – valójában egy bushcrafting-projekt mementója.

Besétálok egy belga erdőbe. Az út szélén első világháborús emlékmű, háborús fémroncsokból forrasztották, jobbra egy keskeny út Liège városa irányába – egy tisztáson kitekintve látszik is a település. A környékre jellemző sport, az országúti biciklizés képviselői ötpercenként tekernek el mellettem. Forgolódom még egy kicsit a környéken, lehalkítom a telefonomat, ne rezegjen már annyit a zsebemben, ahogy érzékeli a körülöttem ellaposodó országok térerőjét. Visszaballagok a holland erdősávon, majd le az utcán, nézegetem a hollandok tisztes házait, kertjeit, időnként ki-kihallatszanak beszédfoszlányok is. Bámulok, mint borjú az újkapu előtt, meg is szégyellem magam, én kishitű erdélyi, a kelet-európai voyeurizmusommal. Felülök a buszra, és „hazamegyek” Németországba, ahol egy utcán kell átmenni, hogy más nyelvű feliratokat olvashassak. A lakosság azonban nem keveredik – mindenki a saját földjén, még akkor is, ha összenőttek a tájak.

Mindig is foglalkoztattak a határok, határterületek, a senkiföldje-sáv látványa kíváncsiságot ébresztett bennem. Főleg olyankor, amikor időzónák közti különbség is felmerült (értelemszerűen a leggyakrabban Románia és Magyarország között).

Vajon a senkiföldjén hány óra van?

Lehet, hogy naivitás azt állítani, hogy Románia nagykorúsítása az EU-ban a schengeni csatlakozással történt meg, mégis ezt gondolom. Szimbolikusan egész biztosan, mint ahogy a tizennyolc évesek is megünneplik nagykorúvá válásukat – akkor is, ha még a felelősségvállalásból, ami a felnőttséggel jár, keveset birtokolnak tapasztalat híján.

Romániának most másképpen kell megvédenie a határait. Hogy a határátkelők felszámolása nagyobb gazdasági potenciállal, influxszal fog járni, az elképzelhető. Hogy rengeteg embernek megkönnyítik a munkába ingázását, az tény. Hogy megszűnnek a kocsisorok és a soha véget nem érő ellenőrzések a kánikulákban, az is tény. Ahogy az is, hogy az ország tényleg igyekezett mindent megtenni, sor végén kullogóként, hogy felzárkózhasson a többi tagállam bizalmas határkezelése mellé és elvállalja azt a kihívást, hogy déli szomszédjával együtt végvárrá váljon két-három nem EU-s ország és egy zajló háború között.

A napokban jelent meg egy hír arról a Digi24 portálon, hogy végül mi vezetett ahhoz, hogy az osztrákokat meggyőzzék Románia teljeskörű csatlakozásáról. Mint írják, Cătălin Predoiu román belügyminiszternek úgy sikerült meggyőznie osztrák kollégáját, hogy teljesen más hangnemű tárgyalást kezdeményezett vele.

Karner úr először kissé meglepődött, mivel más megközelítésre számított.

Az első találkozójuk alatt teljesen megváltoztak a játékszabályok: míg az osztrák fél arra számított, hogy büntető hangnemű, szemrehányáson és panaszkodáson alapuló játszma fog kibontakozni, addig valójában a két ország gazdasági érdekeit szolgáló vitavonalak rajzolódtak ki. Lett perspektíva, lett közös nevező. Predoiu azt is elmesélte, végül mi vezetett a végszóhoz:

„Azonnal Bécsbe mentem, a nyár folyamán több körben is tárgyaltam Karner úrral, és elmagyaráztam neki, hogy 2025 számunkra elfogadhatatlan. Elvittem neki minden szükséges érvet, elmagyaráztam, mennyire fontos a románok számára, hogy még idén (2024.ben – szerk.) lezárják a dossziét , és végül szeptemberben elvi megállapodásra jutottunk. (…) Meghívtam Gerhard Karnert Bukarestbe, méghozzá autóval, hogy lássa, milyen a határ, ő pedig cserébe meghívott engem Bécsbe. Barátok maradtunk. Barátok vagyunk. (...) Neki minden ideje megvan, hogy eljöjjön, mostantól kezdve, és megígérte nekem, hogy eljön, meghívott magához is (...) Még a Bel- és Igazságügyi Tanácson is azt mondta, hogy itt az ideje, találkozzunk egyszer, üljünk le anélkül, hogy bármit is tárgyalnánk, és igyunk meg együtt valamit nyugodtan.”

Hogy a diplomácia útjai kifürkészhetetlenek, az a fentiekből is látszik. Románia egy politikai káosz és kilátástalan helyzet kellős közepén próbál halászni a zavarosban,

de a belpolitikai zűrzavar mellett most kapott egy lehetőséget, hogy felelősségvállalással bizonyítsa nagykorúvá válását.

A baráti viszonyok megőrzése, a bizalomra építés igen szép dolog, a politikában is. Az emberek számára felszabaduló határok fizikailag és szimbolikusan is gesztusértékűek – régóta várnak rá. Hogy mit teszünk ezzel, azt csak az idő döntheti el, de azt remélem, hogy tudunk kezdeni valamit a szabadságunkkal.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát
Krónika

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát

„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix
Főtér

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix

Több mint 17 ezer szekuritátés besúgót azonosított a CNSAS 26 év alatt. Nemzetbiztonsági kockázatok miatt kiutasítottak három pakisztáni állampolgárt Romániából.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás
Krónika

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás

A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért
Székelyhon

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért

A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.

// még több főtér.ro
Az RMDSZ és az őszinteség politikája
2026. november 17., kedd

Az RMDSZ és az őszinteség politikája

Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.

Az RMDSZ és az őszinteség politikája
2026. november 17., kedd

Az RMDSZ és az őszinteség politikája

Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS