Șoșoacát kicsinálni nem kell félnetek jó lesz!

Az alkotmánybíróság a hétvégén érvénytelenítette Diana Șoșoacă elnökjelöltségét, miután elfogadta két panasztevő személy vádjait, akik rasszista gyűlöletszítással és alkotmányszegéssel vádolták a politikust. Vagyis Diana Șoșoacă nem indulhat az államfőválasztáson.

A döntés után lényegében az összes politikai párt ugyanúgy reagált:

a testület pedig, amelynek egyetlen szerepe és feladata per definitionem az, hogy vigyázzon az alaptörvény tiszteletben tartására, politikai szereplővé vált, ami viszont az utolsó dolog, amit egy demokráciában bárki elvárhat tőle.

És teljesen igazuk van a pártoknak és a politikusoknak: az alkotmánybíróság ezzel a lépéssel durván túllépte hatáskörét, Diana Șoșoacă ugyanis semmilyen törvényszegést nem követett el, nincs semmilyen büntetőjogi ügyben jogerősen elítélve, és éppen az alaptörvény 16. és 37. cikkelye biztosítja számára, hogy ugyanolyan feltételekkel jelöltesse magát köztisztségbe, mint az ország bármelyik más polgára, aki megfelel az erre vonatkozó minimális feltételeknek. A megválaszthatósághoz való jog pedig a demokrácia egyik legfontosabb alappillére, amire az egész demokratikus államberendezkedés alapul.

Ha Șoșoacát ki lehet zárni az elnökválasztásból, akkor ezután bárkit ki lehet zárni bármilyen demokratikus választási folyamatból pusztán csak arra hivatkozva, hogy az illető nem érez megfelelően az alkotmány és az állam iránt.

Szóval a döntés után az összes politikai szereplő elmondta az elvileg teljesen megalapozott ellenérveit, aggályait és kifogásait a döntés kapcsán. Azt is, hogy az alkotmánybírósági döntésnek minden bizonnyal politikai színezete van, mivel Șoșoacă leküldése a pályáról Marcel Ciolacu miniszterelnöknek, a PSD államfőjelöltjének kedvez a szociáldemokraták számításai szerint. A PSD ugyanis állítólag úgy gondolkodik, hogy az elnökválasztási sakktábláról leszedett Șoșoacă szavazói beállnak az AUR-vezér George Simion mögé, aki így bejut a második fordulóba, az ország szavazópolgárai pedig a másik második fordulós jelölt, Ciolacu támogatására kényszerülnek (vagyis megismétlődik a 2000-es Iliescu-Vadim helyzet), akinek valószínűleg ez a forgatókönyv lenne az egyetlen esélye arra, hogy államfő legyen.

A politikai szcenáriót az is erősíti, hogy a elvileg párt- és politikafüggetlen alkotmánybíróság tagjait valójában a pártok jelölik – Șoșoacă kizárása mellett most is a testület négy PSD-s és egy RMDSZ-es tagja szavazott.

Az ember azt gondolhatná, hogy egy ennyire durván és nyilvánvalóan antidemokratikus incidens, kisiklás után azonnal működésbe lép a demokrácia immunrendszere, és az alkotmánybírósági döntés másnapján minden politikai szereplő, párt az utcára hívja a híveit, vagy akár spontán tüntetések kezdődnek Bukarestben a testület székháza, a kormány, a parlament vagy az államelnöki hivatal előtt.

De nem történt semmi ilyesmi, nem alakultak ad hoc demokratikus koalíciók, akciócsoportok, nem születtek határozott nyilatkozatok, nincs parlamenti sztrájk (Iohannis elnök is hallgat, mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy édesmindegy). Nem születtek aggodalmas nyílt levelek, diákok sem foglaltak el egyetemi karokat, nem szólalt meg az Európai Unió vagy Washington, de a nagykövetségek sem.

És a felsoroltak közül jó eséllyel egyik sem fog bekövetkezni sem a jövő héten, sem egy hónap múlva, sem azután, pedig az oly gyakran hangoztatott, a demokratikus alapelvekre, értékekre és ideálokra, a jogállamiságra alapuló európai, nyugati stb. értékrend és politikai cselekvés éthosza bizony megkövetelné. Mikor, ha nem most, amikor az egyik legfontosabb intézmény, az alkotmánybíróság ennyire durván beleavatkozik a demokratikus szabályok érvényesülésébe?

Ennek pedig az az oka, hogy a demokratikus alapelveken és a jogállamiságon túl Diana Șoșoacă és a hasonszőrű politikusok felemelkedését és sikerességét

Magyarán: az elvi demokraták közül a gyakorlatban senki nem fog könnyeket hullatni, ha Șoșoacă politikai ereje gyengül, esetleg eltűnik a porondról. („Jó jó, de nem így kellene” – hangzik a kötelességtudatból, de nem túl nagy hangerővel mondott kijelentés.)

Vagyis: a Șoșoacă típusú figurák politikai likvidálása végső soron jó a demokráciának és a jogállamiságnak. Ebbe pedig az is beleférhet, hogy ez a politikai likvidálás esetleg antidemokratikus eszközökkel történik. Például egy hatáskörét túllépő alkotmánybíróság segítségével.

ezt nem is szükséges ragozni. Jó az országnak is, mert csökken a politikai és társadalmi instabilitás, a politikai káosz, a kormányozhatatlanság veszélye. Jó az Európai Uniónak is, mivel brüsszeli szempontból az ilyen frissen felemelkedett politikai szereplők veszélyeztetik az EU egységét, működését, puszta létezését. És jó az Amerikai Egyesült Államoknak is, ha az egyik legfontosabb előretolt katonai helyőrségében, az orosz támadás alatt álló Ukrajna határainál, az Európai egyik legnagyobb katonai bázisává fejleszteni kívánt Kogălniceanu támaszpontnak otthont adó Romániában nem zavarják a biztonság és stabilitás vizeit az oroszpártisággal is vádolt Șoșoacához hasonló elemek.

Vagyis a demokrácia létét, a stabilitást, a Jót, az Igazságot stb. veszélyeztető Șoșoacă politikai kiiktatása mindenki által üdvözlendő mozzanat. Persze ehhez még fel kell oldani azt az ellentmondást, hogy a nemes cél elérése nemtelen, vagyis antidemokratikus eszközökkel történt…

vagy brüsszeli és washingtoni elítélő megnyilvánulások Șoșoacă kicsinálása nyomán. Ez maga a reálpolitika működés közben.