Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
Fotó: DeepAI.org
Van néhány barátom, ismerősöm, akik megírták utolsó posztjukat a Facebookra, aztán leléptek. Vagyis kiléptek a közösségi médiából.
– valami ilyesmi volt mindegyikük utolsó bejegyzésének lényege.
Szinte mindegyiküket irigyeltem – a néhány évvel ezelőtt lelépetteket még nem annyira, mivel akkor még viszonylag barátságos hely volt a Facebook, mostanában azonban mélységesen meg tudok érteni bárkit, aki önként lezárja közösségi médiás jelenlétét.
Irigyeltem, mert meg tudták tenni azt, amit én (még) nem, a munkám miatt ugyanis sajnos indokolt, hogy a Facebook folyamatosan nyitva legyen a böngészőm egyik fülén. Hogy letörölhették a telefonjukról az appot, hogy otthon, a munkahelyükön, a buszon, sorban várakozás közben, a szabadságukon, nem görgetik a végtelen hírfolyamukat, nem kerül eléjük az az irtózatos mennyiségű, javarészt haszontalan és agysorvasztó információ, amit a Facebook eléjük önt reggel, délben és este, a nap huszonnégy órájában.
Hiszen látjuk, a közösségi média mára egy globális pöcegödörré változott, amelyben végeérhetetlen örvényben kavarog az összes elképzelhető szellemi bomlástermék és salakanyag, amit az emberi elme képes kitermelni magából.
Laciékkal Horvátba’. Vegyétek meg a kocsimat. Katika már két és fél éves. Flekkent sütünk a kertben. Ekkora halat fogtam. Ilyen telefont vettem. Jól vagytok-e, Margitkám? Ezek csak az ártatlan és ártalmatlan bejegyzések, fotók és kisvideók a hírfolyamban, és nem tartanánk ott, ahol tartunk, ha a Facebook csak ennyiből állna. Vagy a barkácscsoportok, a gitáros csoportok, a nyúltenyésztők, szőlőpermetezők vagy amatőr tapétázók nyitott vagy zárt csoportjai, amelyekben az ember még ellehet (ki tudja meddig?) komolyabb agykárosodás nélkül.
A fő hírfolyamról van szó, ahol az algoritmus mindenkinek gondosan megválogatva, személyre szabva és optimizálva vágja az arcába a mocskot, amit egyre inkább hajlamosak vagyunk a valósággal, a világgal azonosítani.
A hírfolyamunkról, erről az egyre bűzösebb csatornáról, ahova egyre bővülő ismerősi körünk, az ő ismerősi körük, az ismerőseik ismerősi köre, a kedvelt oldalaink, a reklámbotok és megannyi más szereplő szabadon öntheti ránk mindazt, ami emberi elmében valaha is megfordulhat, és a jelek szerint meg is fordul.
Vagy a kisvideókról, nem csak a Facebookon, hanem az Instagramon, a YouTube-on, a TikTokon, ahol úgy nézünk végig egyhuzamban tíz másodperces, lényegében semmiről nem szóló kép- és hangörvényeket, hogy észre sem vesszük: közben eltelt egy, két vagy akár több óra, aminek a végén ott ülünk (vagy fekszünk) égő szemekkel, fájós nyakkal és karokkal és szétperzselt aggyal.
Mert mi aztán végigolvasunk és megnézünk mindent. Elolvassuk bárki bármilyen véleményét bármilyen témáról (minél kevésbé ért hozzá, annál jobb). Megosztjuk a barátunkkal is, elküldjük neki a linket, a képernyőmentést, hadd szörnyülködjön, átkozódjon, röhögjön ő is azon, hogy mekkora egy baromállat ez a Gipsz Jakab.
Persze nem csak olvasunk (vázlatosan, gyakran megértés nélkül, ferdítve, persze), hanem írunk is. Legfőképpen kommentet. Nem csak ismerőseink bejegyzései alá, hanem ismeretlenekhez is. A kedvelt ismerőseinket megerősítjük (tév)hitükben, dicsérjük és lájkoljuk. Az ellenszenveseket, az ellenséget gyalázzuk, leordítjuk a fejét.
Elfeledve, hogy a Facebook nyilvános tér, saját nevünk alatt gyalázunk másokat. Gipsz Jakabon kívül művészeket, tudósokat, közszereplőket, a polgármestert, a tanárt, a szerelőt. Mocskoljuk a filmet, a könyvet, a dalt, a cikket, a fotót, az előadást, bármit, pusztán azért, mert nekünk nem tetszik. Feljelentjük, letiltjuk, mert nem értünk vele egyet. Ne jöjjön ide előadni! Ne vetítsék! Ne adják ki! Tiltsák be, zúzzák be, koncolják fel, mert nekünk nem tetszik, világos?
Ha valakit megkérdezünk, hol értesült valamiről, hol olvasta azt az írást, cikket, hol látta ezt és ezt, az a válasz, hogy a Facebookon. Mára a Facebook és társai teljesen felfalták az internetet, holott a Facebook és társaik csak kis részei az internetnek, ami a közösségi média ránk szakadt korszaka előtt színes, gazdag, változatos hely volt (persze sötét, mocskos bugyrokkal is, na ez ma is így van, de korábban elkülönülve volt), amelynek a gyakorlatilag végtelen számú helyszíneit, oldalait, honlapjait külön meg kellett látogatni, ha kerestünk valamit. Igaz, akkor még nem három képernyőnyi reklámtalálatot dobtak elénk a keresőoldalak találatként. Igaz, akkor még a keresőoldalak között is válogathattunk. Igaz, akkor még kerestünk. Mára minden egyenkék, egyenfehér, egyenbetű és egyendizájn lett. Facebook-dizájn. Facebook-tartalom.
Mi meg ezt esszük, mert ezt teszik elénk. Reggel, délben, este, éjjel. Van a Facebook, az Instagram de a többi felület és app beállításaiban is egy menü, ahol megnézhetjük, mennyi időt töltünk ezeken az oldalakon. Javasolom, keressék meg Önök is, nézzék meg, naponta egy, két vagy három órát töltenek azzal az életükből, hogy megnézzék a százezredik kiskutyás videót, elolvassák a százezredik, ugyanazt tartalmazó bejegyzést és megírják hozzá a százezredik teljesen fölösleges kommentet.
Felmerült már, hogy a közösségi médiának biztonsági, nemzetbiztonsági kockázatai is vannak. És most elsősorban nem az elmúlt év végi elnökválasztást megelőző (és utána is folytatódó) politikai manipulációra és álhírterjesztésre gondolok. Hanem arra, hogy a közösségi média az életünkből veszi el az időt, úgy, hogy közben tulajdonképpen semmit nem ad. Valahogy elütni az időt – csak ennyit. Azt az időt, amit korábban bármi egyébbel töltöttünk el, most arra használjuk, hogy simára gyalultassuk az agyunkat.
Röviden: a közösségi média leegyszerűsíti a gondolkodásunkat és végső soron elbutít. Ez pedig iszonyú nagy biztonsági kockázat, mert az elbutult embereket könnyebb megetetni mesterségesen leegyszerűsített információkkal, helyzetekkel, történetekkel, manipulációval és propagandával.
(A fenti írás természetesen csak egy pamflet. Ne vicceljünk már, a közösségi médiáról nem lehet lejönni, nem is akarunk, imádunk baromságokat olvasni, nézni, megosztani, agresszíven kommentelni, embertársainkat sértegetni és elbutulni. Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén. Kellemes fészbúkozást, instázást, tiktokozást mindenkinek! Odakinn közben napfényes tavasz van, csak szólok.)
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.
Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.
Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.
A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.
Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.
Az utóbbi évek tetszhalott hazai politikai faunája a Bolojan-kormány megbuktatása óta feltámadt, sőt, állandó párzási időszakba lépett. Minden mioritikus pártlénytárs bőg, rigyet, dürög, ki-ki állása és ízlése szerint, élen a PSD-vel meg az AUR-ral.
Az utóbbi évek tetszhalott hazai politikai faunája a Bolojan-kormány megbuktatása óta feltámadt, sőt, állandó párzási időszakba lépett. Minden mioritikus pártlénytárs bőg, rigyet, dürög, ki-ki állása és ízlése szerint, élen a PSD-vel meg az AUR-ral.
Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.
Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?
Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?
A szegények eközben tovább polarizálódnak, radikalizálódnak, a nyugati civilizáció pedig weimarizálódik.
A szegények eközben tovább polarizálódnak, radikalizálódnak, a nyugati civilizáció pedig weimarizálódik.
A változtatás igénye önmagában még nem politikai program. De a változatlanság sem lehet az.
A változtatás igénye önmagában még nem politikai program. De a változatlanság sem lehet az.
A Vinted nem csak azért megy nagyon, mert olcsón kapjuk meg a kiszemelt termékeket, hanem mert izgalmasak azok a történetek is, amelyek egy-egy tárgyhoz tapadnak. Ez pedig sokat elárul az európai iparról is.
A Vinted nem csak azért megy nagyon, mert olcsón kapjuk meg a kiszemelt termékeket, hanem mert izgalmasak azok a történetek is, amelyek egy-egy tárgyhoz tapadnak. Ez pedig sokat elárul az európai iparról is.
Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.
Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.
A román politikai elit egy csoda: a réginek nevezhető PSD-s gárda kirakja az ablakba a gyakran bizonyít(hat)atlan úton-módon szerzett vagyont, az új gárda egyik kultúrharcosnője pedig szóreformizmusban éli ki magát, tartalmi változtatások helyett.
A román politikai elit egy csoda: a réginek nevezhető PSD-s gárda kirakja az ablakba a gyakran bizonyít(hat)atlan úton-módon szerzett vagyont, az új gárda egyik kultúrharcosnője pedig szóreformizmusban éli ki magát, tartalmi változtatások helyett.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.