// 2026. április 22., szerda // Csilla, Noémi
Fall Sándor Fall Sándor

Önök miért lógnak még a Facebookon?

// HIRDETÉS

Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.

•  Fotó: DeepAI.org
(Külön)Vélemény

Szerző: Fall Sándor
2025. április 04., 17:25

Fotó: DeepAI.org

Van néhány barátom, ismerősöm, akik megírták utolsó posztjukat a Facebookra, aztán leléptek. Vagyis kiléptek a közösségi médiából.

„Szevasztok, ezt a sok mocskot már nem bírom követni és feldolgozni, megyek élni az életem”

– valami ilyesmi volt mindegyikük utolsó bejegyzésének lényege.

// HIRDETÉS

Szinte mindegyiküket irigyeltem – a néhány évvel ezelőtt lelépetteket még nem annyira, mivel akkor még viszonylag barátságos hely volt a Facebook, mostanában azonban mélységesen meg tudok érteni bárkit, aki önként lezárja közösségi médiás jelenlétét.

Irigyeltem, mert meg tudták tenni azt, amit én (még) nem, a munkám miatt ugyanis sajnos indokolt, hogy a Facebook folyamatosan nyitva legyen a böngészőm egyik fülén. Hogy letörölhették a telefonjukról az appot, hogy otthon, a munkahelyükön, a buszon, sorban várakozás közben, a szabadságukon, nem görgetik a végtelen hírfolyamukat, nem kerül eléjük az az irtózatos mennyiségű, javarészt haszontalan és agysorvasztó információ, amit a Facebook eléjük önt reggel, délben és este, a nap huszonnégy órájában.

Önök miért lógnak még a Facebookon?

Hiszen látjuk, a közösségi média mára egy globális pöcegödörré változott, amelyben végeérhetetlen örvényben kavarog az összes elképzelhető szellemi bomlástermék és salakanyag, amit az emberi elme képes kitermelni magából.

Laciékkal Horvátba’. Vegyétek meg a kocsimat. Katika már két és fél éves. Flekkent sütünk a kertben. Ekkora halat fogtam. Ilyen telefont vettem. Jól vagytok-e, Margitkám? Ezek csak az ártatlan és ártalmatlan bejegyzések, fotók és kisvideók a hírfolyamban, és nem tartanánk ott, ahol tartunk, ha a Facebook csak ennyiből állna. Vagy a barkácscsoportok, a gitáros csoportok, a nyúltenyésztők, szőlőpermetezők vagy amatőr tapétázók nyitott vagy zárt csoportjai, amelyekben az ember még ellehet (ki tudja meddig?) komolyabb agykárosodás nélkül.

A fő hírfolyamról van szó, ahol az algoritmus mindenkinek gondosan megválogatva, személyre szabva és optimizálva vágja az arcába a mocskot, amit egyre inkább hajlamosak vagyunk a valósággal, a világgal azonosítani.

A hírfolyamunkról, erről az egyre bűzösebb csatornáról, ahova egyre bővülő ismerősi körünk, az ő ismerősi körük, az ismerőseik ismerősi köre, a kedvelt oldalaink, a reklámbotok és megannyi más szereplő szabadon öntheti ránk mindazt, ami emberi elmében valaha is megfordulhat, és a jelek szerint meg is fordul.

Önök miért lógnak még a Facebookon?

Vagy a kisvideókról, nem csak a Facebookon, hanem az Instagramon, a YouTube-on, a TikTokon, ahol úgy nézünk végig egyhuzamban tíz másodperces, lényegében semmiről nem szóló kép- és hangörvényeket, hogy észre sem vesszük: közben eltelt egy, két vagy akár több óra, aminek a végén ott ülünk (vagy fekszünk) égő szemekkel, fájós nyakkal és karokkal és szétperzselt aggyal.

Mert mi aztán végigolvasunk és megnézünk mindent. Elolvassuk bárki bármilyen véleményét bármilyen témáról (minél kevésbé ért hozzá, annál jobb). Megosztjuk a barátunkkal is, elküldjük neki a linket, a képernyőmentést, hadd szörnyülködjön, átkozódjon, röhögjön ő is azon, hogy mekkora egy baromállat ez a Gipsz Jakab.

Persze nem csak olvasunk (vázlatosan, gyakran megértés nélkül, ferdítve, persze), hanem írunk is. Legfőképpen kommentet. Nem csak ismerőseink bejegyzései alá, hanem ismeretlenekhez is. A kedvelt ismerőseinket megerősítjük (tév)hitükben, dicsérjük és lájkoljuk. Az ellenszenveseket, az ellenséget gyalázzuk, leordítjuk a fejét.

Önök miért lógnak még a Facebookon?

Elfeledve, hogy a Facebook nyilvános tér, saját nevünk alatt gyalázunk másokat. Gipsz Jakabon kívül művészeket, tudósokat, közszereplőket, a polgármestert, a tanárt, a szerelőt. Mocskoljuk a filmet, a könyvet, a dalt, a cikket, a fotót, az előadást, bármit, pusztán azért, mert nekünk nem tetszik. Feljelentjük, letiltjuk, mert nem értünk vele egyet. Ne jöjjön ide előadni! Ne vetítsék! Ne adják ki! Tiltsák be, zúzzák be, koncolják fel, mert nekünk nem tetszik, világos?

Ha valakit megkérdezünk, hol értesült valamiről, hol olvasta azt az írást, cikket, hol látta ezt és ezt, az a válasz, hogy a Facebookon. Mára a Facebook és társai teljesen felfalták az internetet, holott a Facebook és társaik csak kis részei az internetnek, ami a közösségi média ránk szakadt korszaka előtt színes, gazdag, változatos hely volt (persze sötét, mocskos bugyrokkal is, na ez ma is így van, de korábban elkülönülve volt), amelynek a gyakorlatilag végtelen számú helyszíneit, oldalait, honlapjait külön meg kellett látogatni, ha kerestünk valamit. Igaz, akkor még nem három képernyőnyi reklámtalálatot dobtak elénk a keresőoldalak találatként. Igaz, akkor még a keresőoldalak között is válogathattunk. Igaz, akkor még kerestünk. Mára minden egyenkék, egyenfehér, egyenbetű és egyendizájn lett. Facebook-dizájn. Facebook-tartalom.

Mi meg ezt esszük, mert ezt teszik elénk. Reggel, délben, este, éjjel. Van a Facebook, az Instagram de a többi felület és app beállításaiban is egy menü, ahol megnézhetjük, mennyi időt töltünk ezeken az oldalakon. Javasolom, keressék meg Önök is, nézzék meg, naponta egy, két vagy három órát töltenek azzal az életükből, hogy megnézzék a százezredik kiskutyás videót, elolvassák a százezredik, ugyanazt tartalmazó bejegyzést és megírják hozzá a százezredik teljesen fölösleges kommentet.

Felmerült már, hogy a közösségi médiának biztonsági, nemzetbiztonsági kockázatai is vannak. És most elsősorban nem az elmúlt év végi elnökválasztást megelőző (és utána is folytatódó) politikai manipulációra és álhírterjesztésre gondolok. Hanem arra, hogy a közösségi média az életünkből veszi el az időt, úgy, hogy közben tulajdonképpen semmit nem ad. Valahogy elütni az időt – csak ennyit. Azt az időt, amit korábban bármi egyébbel töltöttünk el, most arra használjuk, hogy simára gyalultassuk az agyunkat.

Röviden: a közösségi média leegyszerűsíti a gondolkodásunkat és végső soron elbutít. Ez pedig iszonyú nagy biztonsági kockázat, mert az elbutult embereket könnyebb megetetni mesterségesen leegyszerűsített információkkal, helyzetekkel, történetekkel, manipulációval és propagandával.

Nos, Önök miért lógnak még a Facebookon?

(A fenti írás természetesen csak egy pamflet. Ne vicceljünk már, a közösségi médiáról nem lehet lejönni, nem is akarunk, imádunk baromságokat olvasni, nézni, megosztani, agresszíven kommentelni, embertársainkat sértegetni és elbutulni. Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén. Kellemes fészbúkozást, instázást, tiktokozást mindenkinek! Odakinn közben napfényes tavasz van, csak szólok.)

// HIRDETÉS
Különvélemény

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Szántai János

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Kit szoptat az anyaország a hon kebeléből, és kit máshonnan?

Varga László Edgár

Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ha már a különnyugdíjukat megnyirbálták, a bírák és ügyészek kibuliztak fejenként 60 ezer euró potyát

Varga László Edgár

A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…

Gyerekcsínyek versus jogi ügyek: áldozatokból elkövetők, manipuláltakból drogdílerek az iskolában. Mit tehetünk?

Sánta Miriám

A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban arról beszélt jogász és pszichológus, hogy szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekünk ne váljon áldozatból elkövetővé.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Erdély a Nagy Meglepődés idején és utána
Főtér

Erdély a Nagy Meglepődés idején és utána

A Fidesz-vereség erdélyi világvége hangulatú megélésének okai nem Magyarországon, hanem itthon keresendők.

Kocsis Máté: „Sok hiba, bűn és árulás történt, sok sunyi, pénzéhes potyautas utazott velünk”
Krónika

Kocsis Máté: „Sok hiba, bűn és árulás történt, sok sunyi, pénzéhes potyautas utazott velünk”

„Sok hiba, bűn és árulás történt, sok sunyi, pénzéhes potyautas utazott velünk” – írta Kocsis Máté, a Fidesz leköszönő frakcióvezetője vasárnap a Facebookon a Tisza Párt kétharmados győzelmét hozó választási eredmény okait elemző posztjában.

Csirkefogónak nevezte Hargita megyei párttársát az AUR-os Dan Tanasă, kapta is a sallert – hírmix
Főtér

Csirkefogónak nevezte Hargita megyei párttársát az AUR-os Dan Tanasă, kapta is a sallert – hírmix

Miközben az országban elszabadultak az árak, a parlament menzáján továbbra is hét lej egy csorba. Hátba lőtték a tárgyalására igyekvő román bérgyilkost Spanyolországban.

Ígéretek és elvárások Magyar Péter és Kelemen Hunor találkozóján
Székelyhon

Ígéretek és elvárások Magyar Péter és Kelemen Hunor találkozóján

Személyesen tárgyalt Budapesten Magyar Péter, a leendő TISZA-kormány miniszterelnöke Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével – adta hírül Facebook oldalán a TISZA párt elnöke.

„Ez egy másik mozi”. Kelemen Hunor elárulta a Krónikának, Magyar Péter kérte-e a lemondását
Krónika

„Ez egy másik mozi”. Kelemen Hunor elárulta a Krónikának, Magyar Péter kérte-e a lemondását

A nagy közös ügyeinkben, nemzet- és szakpolitikai kérdésekben folyamatos lesz a konzultáció az új magyar kormány és az RMDSZ között – nyilatkozta a Krónikának Kelemen Hunor a Magyar Péterrel folytatott megbeszélését követően.

Riadalom vasárnap éjjel: leállt a magasban egy körhinta, ki kellett menteni a rajtaülőket – videóval
Székelyhon

Riadalom vasárnap éjjel: leállt a magasban egy körhinta, ki kellett menteni a rajtaülőket – videóval

Több fiatal is egy körhinta típusú, magasított berendezésben rekedt vasárnapról hétfőre virradó éjjel egy karánsebesi élményparkban.

// még több főtér.ro
Patkányság országa
2026. április 20., hétfő

Patkányság országa

Patkányozik a kormányfő, patkányozik a legutóbbi parlamenti választásokon győztes párt fője, patkányozik egy helyi főnököcske. És persze, patkányozós kommentektől nyüzsög a közösségi média kommentmocsara.

Patkányság országa
2026. április 20., hétfő

Patkányság országa

Patkányozik a kormányfő, patkányozik a legutóbbi parlamenti választásokon győztes párt fője, patkányozik egy helyi főnököcske. És persze, patkányozós kommentektől nyüzsög a közösségi média kommentmocsara.

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?
2026. április 02., csütörtök

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?
2026. április 02., csütörtök

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Különvélemény

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Szántai János

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Kit szoptat az anyaország a hon kebeléből, és kit máshonnan?

Varga László Edgár

Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ha már a különnyugdíjukat megnyirbálták, a bírák és ügyészek kibuliztak fejenként 60 ezer euró potyát

Varga László Edgár

A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…

Gyerekcsínyek versus jogi ügyek: áldozatokból elkövetők, manipuláltakból drogdílerek az iskolában. Mit tehetünk?

Sánta Miriám

A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban arról beszélt jogász és pszichológus, hogy szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekünk ne váljon áldozatból elkövetővé.

// HIRDETÉS