Most már ne csodálkozzunk, ha valaki baltát ragad, mert jön a medve

Idő kérdése volt, hogy a mioritikus hazában bekövetkezzék egy ilyen mioritikus történet. Nem tudom, mennyi az esélye, hogy hasonló esetek történjenek még a közeljövőben, de nem tartom kizártnak.

Van tehát egy pásztor a Szilágy megyei Révkörtvélyes határában, akinek a juhaira rátámadt a medve – az eset nagyjából egy hete történt –, elkergette, de az állat visszajött. A pasasnak nyilvánvalóan elege lett a cirkuszból, így a kutyái segítségére támaszkodva megbújt egy fa mögött, majd amikor a medve a közelébe került, fogott egy baltát és több csapással agyonvágta.

A történet következő fordulata, hogy a pásztor megnyúzta a medvét és eladta a bőrét. Ennek a fordulatnak a következtében indított ellene büntetőeljárást hivatalból a Szilágy megyei rendőrség, orvvadászat miatt.

Eltekintve attól, hogy Romániában a nyájakkal (meg a hozzájuk tartozó pásztorkutya-hadakkal) szó szerint és átvitt értelemben is Dunát lehetne rekeszteni, a kormány és az állam éppenséggel kezet is csókolhatna ennek a tökös fazonnak, mondván: igazán sajnáljuk, uram, de egy bukott állam vagyunk, és nem tudtunk kellőképpen segíteni önnek megvédeni önmagát meg a nyáját, ahogy a falvaink és városaink lakosságát, jószágait és kertjeit sem tudjuk igazán megvédeni a hetente bekövetkező medvetámadásoktól és -károktól, de azért gratulálunk önnek, és majd kiadunk egy újabb Ro-Alert üzenetet, hogy még véletlenül se merjen kimenni senki se a házából, bármilyen napszak is legyen!

De hát mit tesz az állam, orvvadászattal vádolja – nyilván azért, mert megnyúzta és eladta a medvebőrt. (Finoman kérdem itt, mit kellett volna tennie, hagyja ott a dögöt? Végülis megtehette volna, talán nem kapott volna büntetőeljárást, de akkor javasoljanak egy jobb megoldást.)

A medve nem azért megy a nyáj közelébe, mert játékosan akarna enyelegni a juhokkal, a pásztor meg nyilvánvalóan a nyáját védi, ami a tulajdona, védekezni pedig joga van – ahogy nekünk is jogunk van lelőni a városba tévedő medvét. Viszont a terület nem vadászterület, és a pásztornak még csak puskája se volt.

A 205/2004-es törvény kimondja: „Nem minősül bűncselekménynek: az állat megsebesítése vagy megölése annak támadására adott reakcióként.” Ez a törvény pedig nem tartalmaz kivételt a védett fajok tekintetében. Aztán ott van a Büntető Törvénykönyv 20. cikke, a szükségállapot: „Jogszerű a büntetőtörvény által tiltott cselekmény, amelyet szükségállapotban követtek el (...) azonnali veszélytől való megmentés céljából (...) saját vagy más személy fontos javát illetően.” Az 57/2007 sürgősségi kormányrendelet (OUG) 38. cikke lehetővé teszi a kivételeket a fajvédelmi törvény(ek) alól „jelentős károk megelőzése céljából, különösen mezőgazdasági kultúrák és háziállatok esetében.”

Itt jön be a büntethetőség, ugyebár:

Hasonló esetek ezután is bekövetkezhetnek, nem zárható ki, hogy mások dühükben, elkeseredésükben és tehetetlenségükben egyéb módszerekhez folyamodnak majd – nagy valószínűséggel olyanokhoz, amelyek egy ideig lehet, hogy nem derülnek ki, de amikor kiderülnek, jóval nagyobb büntetést vonhatnak maguk után (például illegális medvecsapdák).

szinte minden napra jut egy eset, hogy riasztást adnak ki valahol, olyan helyen bukkan fel az állat, ahol eddig soha vagy nagyon ritkán, kertekben, gazdaságokban tesz kárt, utcákon rohangál, emberre vagy haszonállatra támad, megsebesít vagy megöl valakit.

Nincs még egy olyan ország, ahol naponta találkozunk kéregető medvékkel a közutakon (például a Transzfogarason, ahol 10 és 30 ezer lej közti büntetésre számíthat az a kicsit se eszénél lévő bolgár turista, akit megharapott egy bocsos medve, mert a kocsijából, a leengedett ablakon keresztül etette), és az emberek nem mernek kimenni az utcára, az ablakaikból filmezik, hogy medvék „járőröznek” a tömbházak között, bizonyos településeken gyerekek nem tudnak iskolába menni vagy onnan hazajönni miattuk. Az, hogy egy sima hátizsákos túrát és kirándulást a természetben háromszor meg kell gondolni, az egy dolog, de mi van azokkal, akik mezőgazdasági munkát végeznek? És még sorolhatnám… úgy sem volna elég,

Bár az Európai Bizottság finanszírozta, a medvepopuláció-felmérésről szóló tanulmányt nyilvánosan nem hitelesítette, így kapott hideget-meleget egyaránt, például azt, hogy a tanulmány elkészítésében részt vevő szakértők között vadászegyesületi tagok is voltak, ez pedig a kritizálók számára okot adhat feltételezni, hogy a mintákat esetleg olyan területekről gyűjtötték, ahol a vadászoknak érdekükben állt magasabb számokat kimutatni.

Ahhoz, hogy bármi is előmozdítható legyen (hahó, ideje lenne megbízni a vadásztársaságokban is!),

Másrészt a parlamentnek is el kellene végeznie a feladatát, és olyan törvényt kellene alkotnia, amelyet az államelnök nem tud alkotmányellenesség miatt megtámadni az alkotmánybíróságnál (CCR), így nem veszne el rengeteg idő a kihirdetéssel. Ugyanis rengeteg idő fog ezzel is megint elveszni – ismerjük az alkotmánybíróság kedves kis húzásait már – nekik nincs törvényi kötelezettségük arra, hogy meghatározott határidőn belül döntsenek, így az első tárgyalási időpontot legkorábban június végén várhatjuk az új kilövési kvótáról.

Az optimista forgatókönyv szerint a CCR elutasítja az elnök beadványait, ezért köteles lesz 10 napon belül kihirdetni a törvényt. A reális forgatókönyv szerint az alkotmánybíróság az első tárgyaláson halaszt, aztán jön a nyári szünet, és csak szeptember–október környékén térnek vissza erre a törvényre. Pesszimista forgatókönyvek szerint határozatlan időre elhalasztják az egészet, vagy helyt adnak az államelnök beadványainak, ami azt jelenti, hogy a parlamentnek javítania kell az alkotmányellenesnek minősített részeket, újra meg kell szavaznia mindkét házban, majd ismét elküldenie az államelnöknek.

Eközben meg majdnem tökmindegy, hogy növelték-e a kilövési kvótát vagy sem, mert konzervatívan számolva, természetes szaporulattal is a mostani 12 ezer példányra becsült populáció is csak folyton nő, és egyre gyakoribb, hogy egy anyamedvének nem kettő, hanem három vagy négy bocsa van.

A 2024–2025-ös időszakban a kilövési kvóta évi 481 volt – ilyen kicsi és nevetséges kvóta volt, s az is lejárt.

Szlovákia példája jut eszembe, ahol 2025 áprilisában, a 12 hónap alatt bekövetkezett második halálos támadás után rendkívüli állapotot hirdettek ki, és egyetlen nyáron a medvepopuláció negyedét kiirtották, hogy az állományt észszerű szintre csökkentsék (350 medvéről van szó, egy körülbelül 1300 egyedet számláló populációban) annak ellenére, hogy az EU ellenállt, és az országban 1927 óta eddig 4 haláleset történt, 1927 és 2021 között pedig egy sem.

Romániában az elmúlt 10 évben 26 haláleset (2019-ben egyetlen év alatt 6 haláleset!), 250–300 támadás és több mint 200 súlyos emberi sérülés történt. Nézzük a listát más országokra vonatkozóan is, amelyek jóval kisebb medvepopulációval rendelkeznek:

• Szlovénia: 950 medve, kvóta 206, 22%
• Svédország: 2 400 medve, kvóta 465, 19%
• Horvátország: 900 medve, kvóta 10–15%
• Finnország: 2 400 medve, kvóta 600, 25%

Románia: 12 770 medve, kvóta 969 két évre, évi 3,8% – már ha volna. Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de. Csak ha ez így megy tovább, ne csodálkozzunk, ha valaki baltát ragad.