Mit jelez igazából Donald Trump győzelme?

Donald Trump győzelmével sokadjára bebizonyosodott: nem a – félrevezető – közvélemény-kutatások, az agresszív médiakampányok, a hisztérikus wishful thinking, hanem végső soron – nahát – az emberek döntik el, ki lesz az elnök.

És hát az emberek mégiscsak a (tömeg)demokrácia alapját képezik.

Ha van általános szavazójog, ha van szabad választás, ha van szabadság, akkor olyan is van, hogy Trump győz. És ez is demokrácia. Ez maga a demokrácia.

Bármennyire is furcsának tűnik, a módszeresen és programszerűen lenézett, elmaradottnak és ostobának tekintett tömegek is részei a társadalomnak. Sőt, a lenézett és ostobának tekintett tömegek alkotják a társadalom legnagyobb részét.

De menjünk még tovább: ezeket a lenézett, ostobának tekintett tömegeket ugyanaz az elitista demokrácia hozta létre, a dalolva adoptált neolib gazdaságfilozófiával karöltve (nem csak az Egyesült Államokban, hanem mindenhol a demokratikus világban), amely most megrendülve tapasztalja, hogy

az „igénytelen”, „tanulatlan”, „bunkó” underclass képes hallatni a hangját.

A most, a Trump győzelmét követően világvégét kiáltók elképzelt és vágyott világa – bármennyire is hisznek benne – nem esik egybe a társadalom valóságával. A totalitárius igényekkel fellépő racionalista idealizmus egyeduralmi törekvése a Hillary Clinton vereségéhez hasonló hatalmas pofára esésekhez vezet, mivel ez az életidegen vágyvilág kiszorítja, szőnyeg alá söpri mindazt, amivel nem tud mit kezdeni: az érzelmet, a szenvedélyt, az irracionálist, a nem-píszít, vagyis az emberi lét megannyi természetes tartozékát. Végeredményben a másságot.

Ennek a törekvésnek a folyománya pedig nem a globalizált „felvilágosult haladás”, a vágyott erények teleologikus győzelme, hanem egyrészt

a sehová nem vezető megfeneklés a safe space-ekben és a trigger warning-okban,

másrészt a kiszorított és elfojtott irracionális, a Más egyre hevesebb felszínre törése.

Ez az elit az állandó narcisztikus önmeghatározás és a folyamatos elhatárolódás közepette nem értette meg, hogy a Rossz visszaszorítása nem lehetséges a Rossz betiltásával és ignorálásával. Senki nem állítja, hogy az ostobaság, az igénytelenség, a rasszizmus, a szexizmus, a homofóbia, s kisebbségellenesség és minden egyéb jelző, amellyel Trumpot és támogatóit illették, az jó. De talán

mindezektől nem szörnyülködve elhatárolódni kellene,

hanem megérteni az okait, majd empátiával és türelemmel megpróbálni változtatni a helyzeten (már ha változtatni akarunk). Mivel az enervált kinyilatkoztatások, moralizáló számonkérések, türelmetlen elhatárolódások (és nem kell ehhez Amerikába mennünk, tájainkon is van belőlük bőven) nem célravezetőek, ez egyre világosabb.

Úgy tűnik, a kizárólagos racionalizmust hirdető, ezért szelektív toleranciát tanúsító felvilágosult haladás dogmatizmushoz és végeredményben fundamentalista szektarianizmussá válik, ha kimaxolják. És ez talán veszélyesebb, mint Donald Trump győzelme.