// 2025. szeptember 7., vasárnap // Regina
Sólyom István Sólyom István

Mit adhat Gyergyónak az autópálya?

// HIRDETÉS

Rég látott lehetőség előtt áll a Gyergyói-medence az Erdélyt Moldvával összekötő autópályának köszönhetően.

(Külön)Vélemény

Szerző: Sólyom István
2024. október 22., 18:19

„A Dél-hegy fölött keskeny koronában sárgásan derengett az ég, visszfényében áttetsző tüskék lebegtek a levegőben. Az ég ott a gerinc fölötti keskeny zöld sávon hirtelen csapott át a kékbe, sötétkékbe, kelet felé már minden csupa lila volt. Arról közeledett az este. A medencét is lila köd borította." (Bodor Ádám: Gyergyó éghajlata)

Az első dolgok egyike, amit egy Gyergyói-medencéből származó, Kolozsvárra frissen érkezett egyetemista megtanul a társas érintkezések során, hogy bemutatkozáskor nem feltétlenül érdemes közölnie elsőre, pontosan hol született, honnan érkezett. Bőven elegendő, ha annyit mond: „gyergyói vagyok.”

Jó húsz éve, ha ezzel a formulával válaszoltam a származásomat érintő kérdésre, többnyire a következő reakciók érkeztek: „még nyáron is fizeted a fűtésszámlát?”, „tudsz hokizni?”, „hát utak még vannak?”, „mennyi egy méter fa ára?”, „akkor te biztos rocker lehetsz”, „bicskád van-e?”, „szakis vagy salamonos voltál?”. A kérdéstől, az érdeklődés mélységétől függően aztán el lehetett indulni a helyi jellegzetességek megtárgyalása felé.

// HIRDETÉS

Két évtizede még alig volt jellemző, hogy az egyetemisták autóval közlekedjenek. Vonattal, autóbuszzal, stoppal jutottak el a diákok az egyetemi városokba, arra az akkoriban létező néhány nyári fesztiválra, és az országot is javarészt így járták be. Emiatt sokaknak volt közvetlen tapasztalatuk egy-egy régió úthálózatával kapcsolatban.

Az időjárás mellett így az utak minősége szolgáltatta a beszédtémát.

Emlékszem, a kétezres évek elején, derekán volt egy időszak, amikor Gyergyói-medencéből csak Csíkszereda felé lehetett úgy kijutni, hogy az autó felfüggesztésében vagy a kerékfelnikben ne keletkezzék legalább minimális kár. A Gyergyószentmiklóst Székelyudvarhellyel összekötő libáni úton akkor is naponta járt autóbusz, aminek a közlekedésre alkalmas útviszonyok között uszkve egy óra alatt kellett volna teljesíteni az alig 60 kilométeres távot.

Azokban az időkben előfordult, hogy akár három órába is telt az út, így aki történetesen Gyergyóújfaluból utazott volna az udvarhelyi busszal Gyergyószentmiklósra, az jó ideig ácsoroghatott a buszmegállóban, amíg egyszer csak befutott a járat. Az elátkozott busz, amelynek utasai akkor is bólogattak és forgatták a fejüket, amikor egy szakaszon megszűntek a holdbéli állapotokra emlékeztető útkörülmények, de elképzelhető, hogy egyesek csak azért nem hagyták abba az ütemes fel-alá mozgást, mert tudták, hogy a városba beérve minden kezdődik elölről.

A másik útszakasz, ami kínszenvedést jelentett, az a bucsini út, ami a Gyergyói-medencét köti össze Parajddal. A távolság ez esetben is mintegy 60 kilométer, a különbséget az jelentette a két, közlekedésre tökéletesen alkalmatlan útszakasz között, hogy ez keserítette meg a legtöbb sofőr és utas életét, mivel a Marosvásárhely, Kolozsvár és Magyarország irányába közlekedők számára ez a szakasz volt a legrövidebb. Papíron legalábbis.

A harmadik opció a Maros-mente volt, Maroshévíz, Szászrégen, majd Apahida felé, ahol ugyanezek a bahmuti állapotok uralkodtak, cserében kétszer olyan hosszú volt a Marosvásárhelyig tartó áldatlan szakasz, míg az, aki Kolozsvárig utazott, és ezt választotta, nagyon bátor ember hírében állt.

Az elhanyagolt infrastruktúra évekig halmozottan hátrányos helyzetben konzerválta a helyi településeket.

Az áldatlan állapotok nemcsak a mindennapi életvitelt nehezítették, a gazdasági fejlődést távlati lehetőségeit, vagy korlátait is meghatározták. A térség felzárkózásához elengedhetetlenül szükséges gazdasági beruházások sokáig elkerülték a medencét, és hiába volt adott a turistacsalogató környezet, a megközelítés nehézségei miatt nem lehetett csúcsra járatni a turizmusban rejlő potenciált sem.

A kilátástalan helyzet tömegeket vitt Nyugatra. Kezdetben Magyarország, majd a sokak által várt EU-s csatlakozást követően Németország, Ausztria, Svájc és az Egyesült Királyság vált népszerűvé. Az egyetemisták közül, aki nem Nyugaton találta meg a számítását, az főként Marosvásárhelyen és Kolozsváron kötött ki, akárcsak a jelen sorok írója. Egyre többen döntöttek úgy, hogy végleg maguk mögött hagyják a Gyergyói-medencét, ami bár alig észrevehetően, de kezdett kiolvadni az évtizedes fagyott permafrosztból.

A libáni út 2008-ban vált járhatóvá, és végre biciklivel is végig lehetett menni rajta. A bucsini út egyenesen autópályaként hatott az autósforgalomra, míg a Maros-mentén szépen felfestett útburkolatot hitetlenkedve fogadták az előző állapotokat ismerők. Végre a központi kormányzat is felismerte, nem lehet a végtelenségig mellőzni egy jobb sorsra érdemes régiót – vélekedtek a helybéliek.

A kulcsfontosságú úthálózatok rendbe tétele egyszeriben szellőssé tették a térséget, még ha a ködös telek továbbra is ráültek a Gyergyói-medencére.

Az egyetemisták idővel egyre nagyobb számban személyautóval közlekedtek.

Az otthon maradtak élték tovább a mindennapi valóságukat, míg az elszármazottak Gyergyóval kapcsolatos időszakos tapasztalatai inkább lehetővé tették a perspektivikus látásmódot, amivel a térségre tekintettek. Némileg ellentmondva a gazdaságszociológiai kritériumoknak, a lassú változás nem Gyergyószentmiklóson kezdődött el, hanem a várost körülölelő faluhálózatban. A térség gazdasági fejlődési motorját jelentő Remete nyitotta a sort, hozzá zárkózott fel a többi település.

A gyergyói, aki évente néhány alkalommal látogat haza, látja, tapasztalja, hogy ez már nagyon nem az a hely, ahonnan elment világot látni. Rendre hallja, hogy hozzáértő a faluvezetés, a politikai adok-kapok nem nyomja rá annyira a bélyegét a falu menedzselésére, hogy annak a helyi közösség lássa a kárát.

Látja, hogy már a mellékutcák és az erdei utak egy részét is leaszfaltozták, a vízbekötési és csatornázási munkálatokat már évekkel ezelőtt befejezték, a tűzifa hazájában már a gázszerelési munkálatokra készülnek, a korábban is rendezett falvak pedig még rendezettebbek lettek. Az otthoni ismerősöktől, barátoktól azt hallja, hogy

élhető, élhetőbb a térség, magasabb az életszínvonal és jobb az általános közérzet.

Többen hozzáteszik, hogy a városon vegyesebb a kép. Míg az utóbbi időben több a kulturális, szabadidős kikapcsolódási lehetőség, a sportolási lehetőségek szaporodtak, és könnyűzenei téren egyenest erdélyi nagyhatalommá nőtte ki magát a város, addig a meglévő gazdasági fejlődés, a folyamatban lévő közúti infrastrukturális beruházások ellenére, mintha egy helyben toporogna a város, és mintha mindenki a Gyergyói Hoki Klub főtámogatójától, a térségben megtelepült Bayer Construct építőipari cégcsoporttól várná a megváltást.

A város lakói már rég túl vannak azon, hogy az úttalan utak miatt panaszkodjanak, és próbálják mindenben megtalálni a pozitívumot is, de az elmúlt harminc év városvezetésével szembeni kritikájuk minden eleme jogos. A mandátumokon átívelő kompetenciahiány, az, hogy az infrastrukturális fejlesztések elmaradása nem csak pénzkérdés, hanem hibás döntések sorozatának, a helyi politikai elitek életképtelen lobbierejének, a pályázati lehetőségek alacsony mértékű kihasználásának is köszönhető. A zsákutcás városfejlesztés iskolapéldái.

Ilyen gondolatokkal a fejemben autóztam haza az elmúlt hétvégén. Lett volna ugyan más is, amin töprenghettem volna, de olvastam a hírt, hogy az Erdélyt Moldvával összekötő, A8-as autópálya újabb székelyföldi szakaszára, a Gyergyóalfalu–Ditró sztrádaszakaszra kiírták a közbeszerzési eljárást.

A szóban forgó 14,4 kilométeres Hargita megyei szakasz elkészítésének költsége 1,2 milliárd lej, a kivitelezőnek 34 hónap alatt kell megépítenie a sztrádát. Gyergyóalfalunál közúti csomópont is lesz.

Az ilyenkor automatikuson rám törő legyintést, kacajt mégis elnyomtam magamban, és eljátszadoztam a gondolattal, mi van, ha mégis komolyan gondolják ezt az egész autópályásdit? Ha igen, akkor a gyergyói térség olyan változások előtt állhat, amit csak a székely körvasút 1907-es Gyergyószentmiklósra érkezése jelentett. Egy autópálya, ami a Gyergyói-medencét szeli át,

olyan lehetőségeket hordoz magában, ami 100-150 évente egyszer adódik.

A helyi adottságok és a sztráda nyújtotta potenciál olyan folyamatokat katalizálhat, amelyek révén számos gazdasági érték és szolgáltatás megtelepülhet a térségben. Jelen állás szerint a falvak húzzák maguk után a régióközpontnak számító Gyergyószentmiklóst, így az sem valóságtól elrugaszkodó gondolat, hogy Ditró és Remete, a két legdinamikusabban fejlődő község a városiasodás útjára léphet.

A Gyergyói-medence falvainak vezetése mandátumok óta állandó, jól ismerik egymást a polgármesterek, számos területen együttműködnek, közös projekteken dolgoznak. Az újonnan megalakuló szentmiklósi városvezetésnek nem lehet más jövőképe, mint csatlakozni ehhez a konjunktúrához, és a kínálkozó lehetőségeket megragadva, minden eszközével, szakértelmével és tehetségével azon munkálkodjon, amire bizalmat kaptak a választóktól.

Nincs újabb fölösleges harminc éve a városnak, hogy végre pályára álljon.

Címlapfotó: A csomafalvi Dél-hegy (a szerző felvétele)

// HIRDETÉS
Különvélemény

Hogy mer a nép fesztiválra járni, amikor épp díszgyászban temetik a Nemzet Atyuskáját?

Szántai János

Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.

Hetvenkét órával a nyári napforduló előtt – huszonegyedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”

// HIRDETÉS
Nagyítás

Metál a tó mellett – hasított a Paradise Lost és a Cemetery Skyline Szebenben

Sánta Miriám

A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.

A zene, amelyben nevén nevezik a dolgokat, avagy miért dübörög a román hiphop?

Szántai János

Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Úgy gyepálja egymást a PNL meg a PSD a megszorítások kapcsán, hogy öröm nézni…
Főtér

Úgy gyepálja egymást a PNL meg a PSD a megszorítások kapcsán, hogy öröm nézni…

… Dan Tanasă uszítása sajnos nagyon bejött, ezúttal Kolozsváron vertek meg súlyosan egy vendégmunkást… és habként a tortán, az Új Jobboldal nevű szélsőnackópárt tüntetni készül a vendégmunkások ellen.

Kibeszéletlen katasztrófa: Parajd és a sóbánya bizonytalan sorsa
Krónika

Kibeszéletlen katasztrófa: Parajd és a sóbánya bizonytalan sorsa

Nemcsak a parajdi sóbánya katasztrófájáért felelősök adminisztratív és büntetőjogi elszámoltatása topog egy helyben, hanem a bánya jövőjével kapcsolatban sem körvonalazódik egyértelmű álláspont.

Egy kisváros, amelyet „elnyelt” a sós víz: Marosújvár tükör-képe
Főtér

Egy kisváros, amelyet „elnyelt” a sós víz: Marosújvár tükör-képe

Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.

Négy típusú ösztöndíj lesz az új tanévtől, íme az összegek és a jogosultak köre
Székelyhon

Négy típusú ösztöndíj lesz az új tanévtől, íme az összegek és a jogosultak köre

Jóváhagyta a kormány csütörtöki ülésén a tanulói ösztöndíjak odaítélésének módszertanát. A kormányhatározat négy típusú ösztöndíjról rendelkezik.

„Magyarul beszélj otthon, ne az utcán!” Újabb soviniszta megnyilvánulás, ezúttal Kolozsváron
Krónika

„Magyarul beszélj otthon, ne az utcán!” Újabb soviniszta megnyilvánulás, ezúttal Kolozsváron

Agresszívan rászóltak egy nőre Kolozsváron, hogy ne beszéljen magyarul, sőt még bozgornak (hazátlan) is nevezték. A Kolozs megyei rendőr-főkapitányság a Krónikával közölte, hogy a történtek kapcsán eljárást indított.

Annyi közalkalmazottat bocsáthatnak el Hargita és Kovászna megyében együttvéve, mint amennyit Maros megyében
Székelyhon

Annyi közalkalmazottat bocsáthatnak el Hargita és Kovászna megyében együttvéve, mint amennyit Maros megyében

A drasztikusabb, tehát a 45 százalékos leépítési aránnyal számolva Hargita és Kovászna megyében összesen majdnem 500-an veszíthetik el állásukat a polgármesteri hivatalokban és a megyei tanácsokban a tervezett megszorítások miatt.

// még több főtér.ro
Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
2025. augusztus 25., hétfő

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
2025. augusztus 25., hétfő

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

Erdély a magasban
2025. augusztus 20., szerda

Erdély a magasban

Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.

Erdély a magasban
2025. augusztus 20., szerda

Erdély a magasban

Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.

Különvélemény

Hogy mer a nép fesztiválra járni, amikor épp díszgyászban temetik a Nemzet Atyuskáját?

Szántai János

Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.

Hetvenkét órával a nyári napforduló előtt – huszonegyedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”

// HIRDETÉS
Nagyítás

Metál a tó mellett – hasított a Paradise Lost és a Cemetery Skyline Szebenben

Sánta Miriám

A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.

A zene, amelyben nevén nevezik a dolgokat, avagy miért dübörög a román hiphop?

Szántai János

Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.

// HIRDETÉS