Hivatásos politikusokra akkor is szükségünk van, ha sokszor legszívesebben a pokol fenekére kívánnánk őket.
Illusztráció:
Daenerys Targaryen seregszemlét tart Deresben
A nyomtatott sajtó halála és a közösségi média totálissá válása végérvényesen megváltoztatta azt, ahogyan a politika alakítóiról gondolkodunk. Addig csak azokat foglalkoztatta a közélet, akiket ténylegesen érdekelt, és ezért előfizettek a napilapokra. Az újságkinyitás mindennapi rituáléját űzők érteni, értelmezni akarták a politikát, és ehhez jó muníciót is jelentettek a korabeli lapok politikai rovatai.
Az internetkorszak előtti újságokban nem tengett túl a politika, és a tévében sem voltak még 0-24-ben közéleti hírműsorok, így politikafüggőséget és -mérgezést sem lehetett kapni. A nagy horderejű bel- és külpolitikai események akkoriban is megosztották az asztaltársaságokat, de az állampolgárok mindvégig a partvonalon kívülről figyelték a mérkőzéseket, majd ment mindenki dolgára. A politikusok politizáltak, a villanyszerelők villanyt szereltek, a szakácsok főztek, a tanárok tanítottak. Fel sem merült, hogy a politikacsinálást ne politikusokra bízzák, mindenki maradjon csak a maga kaptafájánál.
Ez akkor is így volt, ha az akkori politikusok is bőven tettek saját alacsony reputációjukért. Ez esetben legfeljebb az volt a reakció, hogy az illető nem jó politikus, mást kell választani. A bimbózó demokratikus nyilvánosság szárba szökkenése állampolgári tudatosságot és civil társadalmat gyümölcsözött.
Azt, hogy a technológia kiveszi a képletből a hagyományos sajtó kapuőreit, korlátlan hozzáférésünk lesz az információhoz, miközben egy globális, egyenlő és vitaképes digitális agora jön létre. Így is történt.
A decentralizáció egy olyan korszakot eredményezett, ahol mindenki szabadon kifejtheti a véleményét, a szerkesztők, ha akarnák se tudnák önkényesen szűrni, cenzúrázni a híreket, mert azok pillanatokon belül megjelennek a közösségi médiában. Az online terek élénkebb állampolgári vitákat, közvetlen politikai részvételt hoztak, ami pozitívum, viszont a korszak hajnalán még nem láttuk a posztigazság, a véleménybuborékok és az algoritmus-vezérelt polarizáció árnyoldalait.
Hamar kiderült, hogy hiába érhető el bárki számára a megszólalás és a politikai cselekvés lehetősége, az érvek cseréje, ezek nem vezetnek automatikusan tudatosabb, kritikusabb állampolgárok születéséhez.
Az új viszonyok között már nem a valamilyen igazság felszínre hozása vagy a konszenzus megteremtése érdekében történő véleményütköztetés volt az elsődleges szempont, hanem a facebookozók platformon tartása. A szofisztikált, racionális és hosszúra nyúlt érvek helyett pedig az azonnali, könnyen fogyasztható, érzelmi és félelemalapú szalaggal átkötött alternatív, ingerorientált igazságcsomagokra vágytak a felhasználók.
Ott tartunk jelenleg, hogy a közvetlen online politikai részvétel az optimista várakozásokkal ellentétben mégse mélyítette el a demokratikus párbeszédet, ehelyett digitális törzsekbe rendezte a társadalmat, megszüntetve a közös valóságot, ami nélkül semmiféle kompromisszum nem létezhet.
Még az egységes és demokratikus politikai tér paradicsomi állapotában lelkesen ismerkedtünk az olyan új közéleti fogalmakkal, mint például a politikai váltógazdaság, a hatalmi ágak megosztása, választási rendszer, kormányformák, politikai pluralizmus és többpártrendszer, jogállamiság és alkotmánybíráskodás.
Túl voltunk a Radu Vasile vezette kormány bukásán (1999), amit súlyos gazdasági-politikai válság követett már akkor is, és Emil Constantinescu államfő egy pártok felett álló, elismert gazdasági szakembert, Mugur Isărescut, a Román Nemzeti Bank elnökét jelölte a miniszterelnöki pozícióra. Ugyan az általa vezetett kormány mögött ott állt a Demokratikus Koalíció (CDR), ő maga pártfüggetlen szakértőként irányította a kabinetet. Fő feladata a gazdaság stabilizálása és a Románia EU-csatlakozási tárgyalásainak elindítása volt, majd a mandátuma lejárta után visszatért a jegybank élére.
Tizenöt évre rá a bukaresti Colectiv-tragédia utáni általános felháborodás következtében lemondott Victor Ponta miniszterelnök, és az őt követő Dacian Cioloș, korábbi EU-s mezőgazdasági biztos egy olyan kabinetet alakított, amelynek minden tagja pártfüggetlen szakértőkből, technokratákból állt. Szokás szakértői kormányként emlegetni Theodor Stolojan 1991–1992-es kormányát is, de mivel Stolojan korábban és később is szorosan kötődött egyes politikai pártokhoz, így a klasszikus technokrata jelzőt elsőként Isărescura szokás használni.
A szakértői kormányok és kormányfők száma nemcsak Romániában, hanem a világ minden táján meglehetősen alacsony. Nem véletlenül, hiszem amint láttuk, az ilyen kormányok legtöbbször átmenetiek és általában egy válságos időszakban fordulnak hozzájuk, ideiglenes, soron kívüli megoldásként, amíg a politika rendezi sorait. Ilyen időszakból mindig is sok volt a román történelemben, a válságtól válságig tartó kormányzás a román politika organikus jellemzője, és mégis egy ilyen, válságokkal telített államban is ritkán fordultak ehhez a megoldáshoz. Nem véletlenül.
A digitális törzsiség világában mítosszá nemesedett a szakértői politikus archetípusa, miközben egyre erősödött a politika és a politikusok romlottságáról szóló diskurzus. A politikai és gazdasági válságokat ma már sokszor nem úgy akarjuk kezelni, hogy új politikusok után nézünk, hanem párt nélküli, ideológiailag semleges, és hatalommal nem fertőzött független technokratákat ültetnénk a helyükbe.
Érthető, hogy a pártpolitikai csatározásokból, a lebutított retorikából és a korrupciós botrányokból kiábrándult választók körében rendszeresen felmerül az igény, hogy a hivatásos politikusokat váltsák fel a saját szakterületükön elismert, a politika által meg nem fertőzött tudósok, leginkább közgazdászok, jogászok vagy mérnökök. Világos, hogy ezek a jelzések a politikusi mesterség mélyen gyökerező válságát is artikulálják – a kontraszelekciót és a lojalitás mindenek felettiségét hangsúlyozó káderpolitikát, a népszerűtlen döntések halogatását, a passzivitás külső kényszerekkel való magyarázatát, a politika színházzá való lealacsonyítását, a víziónélküliséget és a tribalizmust –, ugyanakkor a politikamentes politikacsinálás illúzióját is táplálják.
Azt a képzetet, hogy a politika egy steril, zárt rendszer, és ebben a vákuumban felmerülő problémákat lehetséges technikailag, adminisztratív eszközökkel, sebészi pontossággal kezelni. Ezzel szemben a politika sokszor egymással összeegyeztethetetlen értékek, érdekek és társadalmi jövőképek közötti konfliktusok nyilvános és zárt ajtók mögötti kezelése, legtöbb esetben kompromisszumos feloldása, a meghozott (politikai) döntések társadalmi legitimációja.
A szakértői politikus eszményképe ezzel szemben arra az előfeltevésre épül, hogy a társadalmi együttélés folyamatosan izzó feszültségei, konfliktusai objektíven, akár tudományos számításokkal kiküszöbölhetők, és a politikai mérlegelés, finomhangolás helyébe az adminisztratív racionalitás léphet.
Max Weber ennek mentén élesen elválasztotta egymástól a hivatalnok és a politikus becsületét. A hivatalnok becsülete abban áll, hogy a felettese utasítását akkor is lelkiismeretesen végrehajtja, ha azt tévesnek tartja. A politikus becsülete ezzel szemben pontosan az ellenkezője, a döntéseiért, a cselekedeteiért és azok következményeiért kizárólagosan és át nem háríthatóan ő felel a törvény és a választók előtt. A szakértő állítása azért érvényes, mert bárki más, aki ismeri és helyesen alkalmazza ugyanazt a módszert, ugyanarra az eredményre jutna, ezért a szakértő elvileg helyettesíthető.
Amikor valaki politikusként dönt, a döntés kizárólag az övé, hisz semmiféle olyan eljárásból nem vezethető le, amely egy tetszőlegesen más politikust szükségszerűen ugyanoda vinne. Nincs mögötte módszer, így nem is hivatkozhat rá a felelősség továbbadása vonatkozásában. A politikus szuverén döntései a határhelyzetekben még inkább felértékelődnek, kiváltképp amikor a normák, a szaktudás, a protokollok már nem nyújtanak semmi kézzelfogható támpontot. Mondhatni: míg a szakértő a helyettesíthetőségétől lesz hiteles, a politikust épp a nem helyettesíthetősége, a csak rá jellemző egyedi cselekvőképessége teszi politikussá.
Ebben a megközelítésben a szakértő politikus minimum önellentmondásos, idealisztikus szerzet. Persze előfordulhat, hogy a saját területén kiváló eredményekkel büszkélkedő szakértő ragyogó politikai képességekkel és készségekkel is meg van áldva, de az eszményi szakértő politikus ennél többet ígér. Azt, hogy a biztonságos szakmai tudás birtokában a politikai döntésből kivonható a kockázat, az esetlegesség, a vitathatóság, a konfliktus.
amelyek tárgyát a célok, a különböző értékek mentén felállított prioritások és az erőforrások elosztásának elvei képezik, miközben az alakítói alárendelnek mindent a hatalom megtartásának. Meghatározó jellemzője a bizonytalanság, a dinamikus változékonyság, ami puszta szakértelemmel nem semlegesíthető.
„Az éj sötét, és tele van iszonyattal” – mondja Melisandre, a Trónok Harca Vörös Papnője, akinek a szavait a politikára is vonatkoztathatnánk vérmérsékletünk és teatralitásra való hajlamunk függvényében.
A sötét és iszonyatos, kiszámíthatatlan politikai dzsungelben való eligazodáshoz politikai akaratra és önálló, esetenként gyors, elszánt döntésekre, felelősségvállalásra van szükség. A politika szükségszerűen tarka, tökéletlen és rendezetlen, nem tudomány, inkább művészet, ami a társadalmi csoportokon belüli valós különbségeken, érdekeken és értékrendeken, valamint azok kompromisszumos összefésülésén alapul.
A politikus elsődleges feladata ennek a társadalmi pluralizmusnak a menedzselése, amely napjainkra soha nem látott mértéket öltött. Napjaink társadalmai a valaha létezett legpolarizáltabb közösségek, amelyek törésvonalainak metszéspontjában álló politikusok feladata az, hogy a szemben álló feleket valami módon tárgyalóasztalhoz ültessék, és olyan kompromisszumokat érjenek el, amelyeket valamennyi fél még elviselhetőnek tart, mert azok hiányában a társadalmi robbanásveszély a másik alternatíva. A politikus tehát nem szakértői alapon foglal állást egy adott konfliktusban, érdekhierarchiát felállítva egy objektívnek mondott igazság nevében.
Továbbá a leghatékonyabbnak tartott, kifogástalanul kidolgozott szakpolitikai koncepció is bukásra van ítélve a gyakorlatban, ha a társadalom többsége nem érti, ezért elutasítja. A politikus képes a komplex, száraz szakmai javaslatokat lefordítani a közösség számára érthető narratívákra, szimbólumokra, ezáltal megteremtve a döntések végrehajtásához szükséges társadalmi támogatottságot. Ez sem garancia a sikerre, de a politikus társadalmi beágyazottsága révén sokkal inkább képes tömegekkel kommunikálni, mint a saját modelljének korlátai közé zárt technokrata.
mindenki számára előnyös megoldás, csak veszteségekkel járó kompromisszumok. Gondoljunk például a közalkalmazotti bértárgyalásokra a sokadik gazdasági válság árnyékában. A szakértők felmutatják a számokat, adatokat közölnek, majd mossák kezeiket, míg a politikusnak vállalni kell a döntései etikai és politikai kockázatát, miközben elszámoltatható marad a választók felé.
A demokráciákban a hatalom forrása a nép, a hatalom azért törvényes, mert a nép felhatalmazásából, azaz választások útján, a nép által jött létre. A technokrácia ezzel szemben azt képviseli, hogy a hatalom azért törvényes, mert a homályos közjót makulátlanul képviselve hoz hatékony és szakszerű döntéseket ugyancsak a népért. Máris látható, hogy amennyiben egymást érnék a szakértői kormányok, az alapjaiban sértené a népszuverenitás elvét, hisz a szakértő nem a választók bizalmából, hanem a végzettségéből, karrierjéből vagy intézményi tekintélyéből eredezteti a hatalmát.
Ahogy szó volt róla, a politika lényege nem a mérnöki pontosságú számolás, hanem az értékek közötti választás. Az adóreform messze nem csak technikai kérdés, mint ahogy a gazdasági növekedés és a társadalmi egyenlőség viszonyáról szóló vitákat is állandó erkölcsi és politikai ellentétek kísérik. Hamis a látszat, hogy az ilyen kérdésekben létezne egyetlen objektív, tudományos megoldás, a szakértői döntések mögött is ideológiai gyökerű értékválasztások húzódnak meg, amelyeknek szintén vannak vesztesei és nyertesei, de ezt nem igazán szeretik hangoztatni.
A demokráciákban élő népeket is elöntheti olykor a mindent elsöprő harag, erre az eshetőségre találták ki a biztonsági szelepként funkcionáló bizonyos időközönkénti számonkérhetőséget. Ha a polgárok elégedetlenek a kormánnyal, a településvezetéssel, a következő választáson leválthatják azt. A szakértőket viszont senki nem választja, így a nép nem is tudja őket közvetlenül leváltani vagy szankcionálni. A technokrata nem a választópolgároknak felel, hanem saját szakmai közösségének, a nemzetközi piacoknak vagy a mögötte álló hazai és nemzetközi intézményeknek.
A politikai pártok és parlamentek egyik alapvető feladata a társadalmi konfliktusok becsatornázása, míg a kimeneti oldalon a kompromisszumok kialkudása. Folyamatos szakértői kormányok esetében kiüresednek a pártok, elveszítik kormányzási képességüket, és tiszta kampánygépezetekké silányulnak.
A szakértői kormányzás olyan a demokráciában, mint az intenzív osztály egészségügyi válsághelyzetben. Létfontosságú és mentőövet jelent a politikai elit cselekvésképtelensége esetén, de hosszú távon nem képes kiváltani a politika nehéz, konfliktusos és gyakran kiábrándító világát. Nem javít a kormányzás minőségén, tartalom nélkülivé teszi a demokratikus nyilvánosságot, szétszórja a felelősséget, tovább mélyítve az állampolgár elidegenedését a politikai döntéshozatalban való részvételtől, a politikai intézményektől és elitektől, végeredményben a saját állampolgári szerepétől és jogaitól, amelyet még lelkesen és őszintén gyakorolt, midőn egykor kinyitotta a friss újságot.
Mielőtt a politikacsinálás művészetét is kiszerveznénk az algoritmusoknak, az AI-nak, tegyünk még egy kísérletet a politikai hivatás becsületének helyreállítására, és a szakértelem helyénvaló integrálására a döntéshozatalban.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.
A közigazgatási reformra szükség van, ezért tárgyalni kell és kompromisszumos megoldásra kell jutni az RMDSZ-szel az ügyben – jelentette ki Eugen Tomac, Nicușor Dan államfő határon túli románok ügyében illetékes tiszteletbeli tanácsadója.
RMDSZ-es törvényjavaslat: ötvenezer eurós kártérítés a medvetámadások áldozatainak. Továbbá: megkéselt egy nő egy tizenegy éves kisfiút Kolozsváron, egy másik nyolcévest pedig megvert.
Harmincöt éves a marosvásárhelyi Milvus Csoport, amely a helyi természetvédelmi kutatásoktól az országos és nemzetközi fajvédelemig jutott. A jubileumi sajtótájékoztatón az A8-as autópálya vadátjáróiról és a veszélyeztetett fajokról is beszéltek.
Számos, a 15.–20. századból származó leletet találtak a város legrégebbi polgári épületeként számon tartott nagybányai Hunyadi-házban végzett ásatások során – közölte a Máramaros Megyei Történelmi és Régészeti Múzeum
Luca Niculescu miniszterelnök bejelentette, hogy a fejlesztési minisztérium elkészítette az ezerötszáz fő alatti községek önkéntes egyesítéséről szóló jogszabálytervezetet, amelyet pénteken közvitára bocsátanak.
Miért köszönti magyarul a „magyar barátait” a magyarellenes Dan Tanasă? Na vajon…
Miért köszönti magyarul a „magyar barátait” a magyarellenes Dan Tanasă? Na vajon…
Az utóbbi évek tetszhalott hazai politikai faunája a Bolojan-kormány megbuktatása óta feltámadt, sőt, állandó párzási időszakba lépett. Minden mioritikus pártlénytárs bőg, rigyet, dürög, ki-ki állása és ízlése szerint, élen a PSD-vel meg az AUR-ral.
Az utóbbi évek tetszhalott hazai politikai faunája a Bolojan-kormány megbuktatása óta feltámadt, sőt, állandó párzási időszakba lépett. Minden mioritikus pártlénytárs bőg, rigyet, dürög, ki-ki állása és ízlése szerint, élen a PSD-vel meg az AUR-ral.
Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.
Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?
Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?
A szegények eközben tovább polarizálódnak, radikalizálódnak, a nyugati civilizáció pedig weimarizálódik.
A szegények eközben tovább polarizálódnak, radikalizálódnak, a nyugati civilizáció pedig weimarizálódik.
A változtatás igénye önmagában még nem politikai program. De a változatlanság sem lehet az.
A változtatás igénye önmagában még nem politikai program. De a változatlanság sem lehet az.
A Vinted nem csak azért megy nagyon, mert olcsón kapjuk meg a kiszemelt termékeket, hanem mert izgalmasak azok a történetek is, amelyek egy-egy tárgyhoz tapadnak. Ez pedig sokat elárul az európai iparról is.
A Vinted nem csak azért megy nagyon, mert olcsón kapjuk meg a kiszemelt termékeket, hanem mert izgalmasak azok a történetek is, amelyek egy-egy tárgyhoz tapadnak. Ez pedig sokat elárul az európai iparról is.
Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.
Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.
A román politikai elit egy csoda: a réginek nevezhető PSD-s gárda kirakja az ablakba a gyakran bizonyít(hat)atlan úton-módon szerzett vagyont, az új gárda egyik kultúrharcosnője pedig szóreformizmusban éli ki magát, tartalmi változtatások helyett.
A román politikai elit egy csoda: a réginek nevezhető PSD-s gárda kirakja az ablakba a gyakran bizonyít(hat)atlan úton-módon szerzett vagyont, az új gárda egyik kultúrharcosnője pedig szóreformizmusban éli ki magát, tartalmi változtatások helyett.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.