Erőfeszítés, amely célt nem ér, mozdulat, amely sziklát gördít, hogy az újra és újra visszahulljon.
A kilencvenes évek vége felé kaptam rá a magyarországi Nap-kelte című közéleti interjú-műsorra. Olyannyira, hogy az iskolába készülődés, majd reggelizés közben is fél szemmel a tévén csüngtem. Akkor szippantott be a közélet, a politika világa, akkor találkoztam először olyan kifejezésekkel, mint a képviseleti demokrácia, a politikai ideológiák, a pártok és pártrendszerek, az alkotmányosság, a parlamenti küszöb stb. De mind közül leginkább egyes meghívottak foglalkozása tűnt a legérdekesebbnek, politológus.
Google, Wikipédia nem volt, ezért magamnak kellett összerakni annak mibenlétét. Mivel hétvégén is ment a műsor, ezért akkor képes voltam sokszor az elejétől a végéig megnézni egy-egy adást. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy mi fán terem a politológus, akit sokszor a politikai újságíró kérdezett. Így akarva-akaratlanul, de magamra szedtem egy alapszintű közéleti jártasságot, amit megfejeltem a nyomtatott országos sajtó rendszeres olvasásával, így mélyülve el a magyar és román közélet bugyraiban.
Az érettségi évében már magabiztosan tudtam, hogy valami ilyesmivel szeretnék foglalkozni. Érteni, értelmezni és magyarázni a közéletet, az emberek mindennapjait formáló politikai valóságot és azok kísérőjelenségeit. Akkoriban indult az azóta sajnálatos módon megszűnt magyar nyelvű politikatudományi egyetemi képzés Kolozsváron, így nem sokat teketóriáztam. Az korán kiderült, hogy a néhány perces, maximum negyedórás nap-keltés politikai elemzések a felszín kapargatását jelentették, de kapudrognak kitűnő volt.
A szerteágazó, ugyanakkor az elméleti alapozást előnyben részesítő egyetemi curriculum viszonylag korán egyértelművé tette, hogy aki elsősorban politikai elemzőként szeretne érvényesülni, az jó, ha felvértezi magát a politikatudósi szakma arzenáljával, de mindez nem elég. A közéletben való jártassághoz, az otthonosság érzése megteremtéséhez fontos a politikacsinálás közelében lenni, ismerkedni, kapcsolatokat építeni, más szakmabeliek praktikáit ismerni, és tanulni, alkalmazkodni, reagálni, nyitott szemmel tájékozódni, és állandóan figyelni a folyamatokat, a trendeket, a mintázatokat.
A pallérozódáshoz nem lehet megspórolni az időt. Mint minden más szakma esetében, itt is kulcsfontosságúak a tanulóévek, hogy aztán tudással, tapasztalattal és jó adag szerencsével a háta mögött, élesben is megmérettesse magát az, aki erre a pályára adja fejét.
Az egyetemi évek alatt kikristályosodott, hogy a politológus három lehetséges szakmai dimenzióban teljesedhet ki: a politikatudományok akadémiai művelőjeként, azaz politikatudósként; politikai szakértőként, akit az elméleti érdeklődés mellett az alkalmazott politikatudomány is vonz; vagy politikai elemzőként, aki szintén rendelkezik a szükséges tudományos háttérrel, de nem a politikatudósi szerepben, az akadémia, a felsőoktatási intézmények falai között érzi otthonosan magát, hanem a nyilvánosság különböző felületein, ahol közérthető, közvetlen módon nyilvánulhat meg.
Ez a három irány mára egy negyedik lehetőséggel, a politikai kommentátor, a politikai influenszer szereppel egészült ki, amelynek fő ismérve, hogy a közösségi média természetéhez igazodva, rögtön véleményezi az aktuális politikai fejleményeket, minimális, vagy nulla teret szánva ebben a tudománynak.
Már húsz éve, zöldfülűként feltűnt, hogy mennyire különbözik a romániai és a magyarországi politológus-szakma. Az utóbbi akkoriban élte reneszánszát, miközben konszolidált tudományággá válva, aktívan szerepet vállalt a magyar demokrácia megteremtésében is, így tele volt önbizalommal, lendülettel, sok egyetemi hallgatóval, és szakma számos fiatal képviselőjével. Szemben a román politikatudománnyal, amely valahol fű alatt létezett, és járta az intézményesülés tipikusan rögös romániai útját, de a nagy nyilvánosságban, a közvélemény számára jó ideig csak az obskúrus Silviu Brucan és Stelian Tănase testesítették meg a politológust.
Jómagam politikai szakértőként, elemzőként tudtam volna elképzelni magam, de beleszagolva az akkori romániai közéletbe, világosan láttam, hogy erre a típusú – nevezzük így – szolgáltatásra rendkívül kevés igény mutatkozik. Az erre irányuló próbálkozások pedig azt a gyanút is felvetették, hogy az általam etalonnak tartott magyarországi típusú elemzői műfajt nagyon nehéz művelni Romániában a helyi adottságok miatt. Aztán egy ideig újságírásra adtam a fejem, mondván, ott több a tér, és a politológusi szerszámkészlettel még jobb újságíró lehetek.
Azóta a feje tetejére állt a világ. Az internetkorszak, majd a közösségi média, a politikai és társadalmi változások elsöpörték a klasszikus politológiát és a klasszikus újságírást is, ha már ezt a szakmát is szóba hoztam. Azon kevesek, akik kitartanak a politológia mellett, ők javarészt a politikatudósok, akik az egyetemi és kutatóintézeti hálózatok zárt világában művelik a mesterséget. A változás Magyarországot sem kerülte el, ám mégis jelentős különbség, hogy a hanyatlás és a lendület elvesztése ellenére továbbra is él, még ha szűk körben is az a politikatudományi, politikai elemzői hagyomány, amelynek a rendszerváltás után megvetették az alapjait.
Ennyi év távlatából viszont most már világosan látszik és megerősítést nyert számomra az ifjonti sejtés, hogy releváns, megbízható politikai elemzést majdhogynem lehetetlen készíteni a romániai politikai viszonyokra. Legalábbis a politika három dimenziója közül a hatalom megszerzése és megtartása, azaz a konfliktusos oldal szakszerű vizsgálata,
Nem a tudományág intézményesülésének nehézségeivel, nem is a jelentős versenyhátránnyal és az eltérő, vagy nem létező szakmai tradíciókkal magyarázható mindez, hanem elsősorban a valós adatokhoz való hozzáférés nehézségeivel, a transzparencia hiányával. Hiába a logikusan felépített, kritikai szemléletű, adatokkal alátámasztott és releváns magyarázatokat megfogalmazó egy elemzői álláspont, ha azt rövidesen a feje tetejére állítják olyan új információk, adatok, amelyeket ugyancsak felülírnak rövidesen a további újonnan felbukkanó értesülések.
A politikai boszorkánykonyhák más államok esetében sem látványkonyhaként működnek, de az a szintű politikai gasztronómia, amit Romániában művelnek demokratikus hatalomgyakorlás címszó alatt, párját ritkító. Azokról a rejtett, informális és szinte minden esetben manipulatív folyamatokról, döntéshozatali mechanizmusokról beszélek, amelyek a nyilvánosság szeme elől gondosan elzárva zajlanak a rendszerváltás után újjászületett titkosszolgálatok között, a mindenkori pozícióharcok és érdekérvényesítő küzdelmek jegyében. Ez a vetélkedés monumentális téttel bír, hisz a román állam intézményi struktúráinak, igazságszolgáltató szerveinek és gazdaságpolitikai eszközeinek birtoklása korlátlan,
Ezek a mélyben zajló tektonikus rezgések jellegükből fakadóan sokáig rejtve maradtak. A kilencvenes években, amikor még képlékeny volt minden, és a titkosszolgálatok is azon fáradoztak, hogy miként definiálják újra magukat, lehetőség nyílt volna egy olyan jogszabályi keret megalkotására, amellyel még idejekorán egyértelműen szabályozni lehetett volna a szolgálatok hatáskörét és felelősségét.
Továbbá a kilencvenes években még a boldog békebeli nyilvánosság korát éltük. Számos napi- és hetilap közül válogathattunk, akkor indultak az első kereskedelmi tévék, színes, zabolázatlan kavalkádra hasonlított a társadalmi, politikai és gazdasági élet. Szentnek és igaznak tartottuk, amit a sajtóban olvastunk, a tévében láttunk, tanultuk a demokráciát és önfeledten szavaztunk a választásokon.
Akiknek a látását nem homályosították el mindezek, és szemlélődő figyelemmel követték a politikai fejleményeket, azok számára bizonyos mintázatok már kirajzolódhattak. Főként a nagyobb horderejű politikai felfordulások nyomán ragadhatta meg a figyelmüket egy oda nem illő részlet, vagy egy túlságosan is egyértelmű komponens, aztán a román közélet állóvizét felkavaró cápauszony ismét alámerüljön.
Az internetkorszak beköszöntével már egész cáparajok jelentek meg. A két évtized alatt egyre sűrűbb időközönként fodrozták a vizet, ami a tavaly decemberi elnökválasztások idején olyan látványos tölcsért hozott létre, hogy néhány pillanatig csak az nem látott a mélybe, akit amúgy sem érdekelt ez az egész, vagy különböző okok miatt eltakarta a szemét.
Itt tartunk most, és ilyen körülmények között kellene érdemlegest, hitelest írni, összefüggéseket feltárni és előremutató, megbízható prognózisokat mondani az egyszeri romániai politikai elemzőnek a politika konfliktusos dimenziójáról.
Ezért vagy bevállalja a hibalehetőség magas kockázatát, vagy szorgosan cápauszonyokra vadászik, és a halrajok mozgását kitartóan követve, értékes informális kapcsolatokat építve próbál azonosítani érvényes motívumokat. Ez utóbbi egyébként intellektuális játék és inkább az elemző saját nyugalmát szolgálja, semmint a közvélemény tájékoztatását, mivel a meglátásait adatokkal, szilárd tényekkel és információkkal nem tudja alátámasztani.
Amint látják, én sem tudtam, de felszabadító volt mindezt kiírnom magamból.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Félreértés ne essék, nem a népet szapulom. De észre kéne venni, elsősorban a vezető rétegnek, mekkora semmi van az egységes és oszthatatlan nemzetállami szólamok mögött.
Félreértés ne essék, nem a népet szapulom. De észre kéne venni, elsősorban a vezető rétegnek, mekkora semmi van az egységes és oszthatatlan nemzetállami szólamok mögött.
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.