A kitörő örömöt tartogatni kellene arra a pillanatra, amikor mindannyian törlesztjük az árát.
A közalkalmazottak fizetésének 10 százalékos emeléséhez szükséges 2,5 milliárd lejt valahonnan elő kell teremteni. Az államnak nincs saját pénze, az emberek adójával gazdálkodik. Nincs olyan, hogy „adjon az állam” – amikor valamit „ad”, akkor azt előbb-utóbb a mi zsebünkből veszi el. A béremeléshez szükséges összeg előteremtése pedig meglehetősen kevés és fájdalmas eszközzel történhet:
- adóemelés(ek) lesz(nek). Akár az is előfordulhat, hogy ismét megemelik az élelmiszerek áfáját, vagy más adók növekednek, esetleg bevezetnek új adónemeket. Mert kell a pénz, mindegy honnan.
- átcsoportosítanak pénzeket más területekről. Például az oktatás, az egészségügy területéről. Vagy a gazdaságfejlesztésre szánt pénzből. Ami például azt jelenti, hogy jövőben sem épül autópálya. Vagy nem finanszíroz az állam olyan kiadásokat, amelyek esetleg nagybefektetőket vonzanának az országba.
- az ország hitelt vesz fel a nemzetközi pénzintézetektől, amit aztán évekig törleszthetünk.
Más lehetőség nem nagyon van. Minden esetben éppen azok látják kárát, akik most talán örülnek annak a 10 százalékos béremelésnek. Nem beszélve arról, hogy ez esetleg béremelési kényszert eredményez a magánszférában is, ami takarékoskodáshoz, egyéb költségek lefaragásához, elbocsátásokhoz, stagnáláshoz vezethet.
Aljas húzás a PSD részéről, hogy a kormányon töltött utolsó órákban bedob egy ilyen bombát. Az összes közalkalmazott fizetésének 10 százalékos emelését kedden javasolta egy képviselő, szerdán pedig a törvényhozás meg is szavazta, különösebb vita nélkül, anélkül, hogy szakértőbb fejek megvizsgálták volna, milyen költségvetési terhet jelent ez, és milyen következményekkel jár ez a húzás.
Jól számolt a PSD, egyik parlamenti párt sem mert szembemenni a potenciális népharaggal azzal, hogy esetleg elutasítja a béremelést, jövőre választások lesznek, ilyenkor kivétel nélkül minden párt vérpopulista, és kell az elhülyített polgár szavazata. Effelől ne legyenek illúzióink.
Szóval a megsértett szociáldemokraták jól átdobták a döglött macskát az alakulóban levő Cioloş-kormány udvarára, s ezzel közvetve a PNL-t és Klaus Johannist is kínos helyzetbe hozták, akikhez közel állónak tekintik Dacian Cioloşt. Nekik kell megoldaniuk a problémát, nekik kell majd az adóemelést, IMF-hitelfelvételt bejelenteniük. És akkor a pártok majd vonogatják a vállukat: „ez van, Cioloşék rendelték el a megszorításokat”.
Jövő évben meg lehet mellet döngetve odaállni a szavazópolgárok elé, hogy tudniillik megemeltük a fizetéseteket, méltóztassatok ránk szavazni. A szavazópolgár pedig nem fog arra emlékezni, hogy az ő saját zsebéből emelte meg a fizetését az összes parlamenti párt, ujjongva, tapsolva.
És ennyi, nincs mit tovább ragozni. Szívás lesz.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.