Megtisztelő-e, hogy Crin Antonescu Székelyföldre látogatott, és ha igen, akkor miért nem?

Húsz éve az első román államfőjelölt, aki kétszer is ellátogatott Székelyföldre – ezzel ajánlotta be (újra) Kelemen Hunor az erdélyi magyar szavazóknak Crin Antonescut, aki szerdán – a korábbi Kovászna megyei kampánylátogatása után – Csíkszeredába, majd ugyanazzal a lendülettel még aznap Marosvásárhelyre látogatott, többek között az RMDSZ elnökével az oldalán. Így mondhatni mindhárom székely megyét kipipálta, senki nem érezheti magát mellőzve.

Kelemen Hunor igyekezete érthető, hiszen ő maga írta le Antonescut támogató üzenetében: csak az ő (Antonescu) megválasztása esetén garantált az, hogy az RMDSZ kormányon maradjon, maga mondta ugyanis, hogy kormányon akarja tartani a magyar alakulatot. Így aztán az sem meglepő, hogy vélhetően éppen az RMDSZ tanácsára Antonescu mindhárom székely megye székhelyén személyesen kampányolt, hogy az üzenet biztosan célba érjen. Az üzenet pedig nemes egyszerűséggel az, hogy

Sőt emberszámba veszi őket – míg a többi jelölt egyszerűen nem is törődik velük.

A székelyek most megtisztelve érezhetik magukat (már ha ugyan a későbbiekben emlegetni fogott normalitás megtisztelő kell, hogy legyen), hogy legalább az egyik jelölt a sok közül vette a fáradtságot, és személyesen is odadugta a képét hozzájuk. (Rajtuk keresztül egy picit talán a többi erdélyi magyar is, hiszen nem csak székelyekből áll az erdélyi magyarság – no de mégse lehet minden erdélyi magyar mellé egy Crin Antonescut állítani. Még kampányban sem.)

Hogy is ne merült volna fel egy olyan politikai közegben, amikor a széljobb erők napról napra erősödni látszanak, ráadásul nemcsak Romániában, hanem világszerte. Gyűlnek a sötét felhők, a rossz előjelek, nyíltan vasgárdista „elveket” valló jelöltek tűnnek fel a semmiből, akiket gyakorlatilag csak antidemokratikus eszközökkel lehet megállítani, de sebaj, jön helyettük a következő, viszi tovább a stafétát.

Nyomában pedig ott a másik, aki ráérezve a közhangulatra, és arra, mire van ma igény, villámgyorsan szuverenista lett maga is, hiszen az a jó köpönyeg, amit forgatni lehet. A feszültség, a gyűlölet pedig egyre érzékelhetőbben jelen van mindenütt, rá is játszanak a kampányoló politikusok minden oldalon.

(Egy tűzoltó magyarázta a bozóttüzek kapcsán, hogy talán éppen azzal követjük el a legnagyobb hibát, hogy folyton elfojtjuk ezeket a tüzeket. A szerves anyagban raktározott energia így egyre csak gyűl aztán az első szikrára gyúl is, csak a sok elfojtástól sokkal vadabbul – ez a természet rendje. Nincs mit tenni, régen is így volt ez, az anyagnak időnként meg kell semmisülnie, el kell égnie, hogy a hamuból főnixmadárként újjászülethessen. Talán az emberi természet is ilyen: időnként rátör a kontrollálhatatlan önpusztítás ősi vágya: a mindent felemésztő bozóttűz, a gyűlölet, a nacionalizmus napjainkban is egyre fenyegetőbben ránk telepszik… Baljós zárójel bezárva.)

Antonescu viszonylag kiszámíthatóan kampányválaszt, de értelmes választ adott a kérdésre, mit gondol, megismétlődhet-e a fekete márciushoz hasonló etnikai konfliktus: ápolni, őrizni kell azt a normalitást, amit 1990 óta kialakítottunk, az etnikumok közti kölcsönös tiszteletet,

Valóban ezt kellene tenni, csakhogy jelen körülmények között ez nem tűnik túl egyszerűnek.

Különösen, hogy megint egy olyan választás előtt állunk, ahol az erdélyi magyarokat a nacionalizmus rémével riogatják.

Mondhatjuk, persze, hogy Kelemen és az RMDSZ csak a saját pozícióját félti, csak meg akarják őrizni kényelmes helyüket a parlamentben, adott esetben a kormánykoalícióban, de itt most mégis érzékelhetően nagyobb a tét.

A kérdés csak az – és ez a bozóttűzre hajlamos társadalom fokmérője is egyben –, hogy

A szélsőségek ugyanis – ahogy ő is mondta – egész Európában, így Romániában is ijesztően erősödnek. Erre a jelenségre pedig remek kampányokat lehet építeni mindkét oldalról…

Csak a végén maradjanak még értékeink, amit átadhatunk a következő generációknak.