A machiavellistát olyan embernek tartják, aki másokat eszközként használ fel saját céljai elérésére. Hatványozottan igaz ez a jelenlegi román kormányra.
„Szeptember első napjaiban megkezdődött a parlament őszi ülésszaka, honatyáink alig szokták meg újra a képviselőház padjait, máris – jó munkához sok pihenés kell alapon – megszavazták a legfőbb prioritást: az ülésszakban kijáró, nem kevés szabadnapjaikat. De jóval fontosabb dolgoknak nézünk elébe: például izgalmasnak ígérkezik az ősz annak, akit még érdekelnek Romániában az elnökválasztások. A hatalmat birtoklók jó előre előkészítették a talajt, hogy még véletlenül se kerüljön homokszem a gépezetbe.
Politikai perverzitásban utolérhetetlen módon, a kormány sürgősségi rendelettel felfüggesztette azt a törvényt, amely tiltja az önkormányzati politikusok egyik pártból a másikba való vándorlását. Ideológiai szempontból minden egy lére megy, mehet bárki ahova akar: ott, ahol liberálisok szövetkeznek szociáldemokratákkal, konzervatívokkal, érdekképviseleti szövetséggel – egymásnak homlokegyenest ellentmondó felfogások lépnek szövetségre a hatalom megszerzésének és megtartásának érdekében – mindenről lehet beszélni, csak elkülönülő ideológiákról és politikai korrektségről nem. Ám a közeledő elnökválasztáson óriási tétje van annak, hogy a helyi vezetők kinek a pártján állnak. A román politikai machiavellizmus odáig ment, hogy a saját maga által alkotott törvényeket veszi semmibe. A nép akarata – a demokrácia alapja – abszolút mellékes tényezővé vált, olyan pártokban találhatjuk a megszavazott helyi képviselőket és kiskirályokat, amelyek az önkormányzati választások alkalmával nem is léteztek. Vagy teljesen más formációk képviselőjeként szavazták meg őket, és már követni is nehéz, éppen melyik pártnál tartanak.
A machiavellistát olyan embernek tartják, aki másokat eszközként használ fel saját céljai elérésére. Hatványozottan igaz ez a jelenlegi román kormányra, hiszen egy rendeletben gondoskodott róla (ráadásul indokolatlanul egy sürgősségi rendeletben), hogy olyan politikusokat állítson át a maga oldalára – természetesen nem ingyen –, akik majd biztosítják a szükséges szavazatokat az elnökválasztás megnyerésére.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
Teljesen eltűnt a különbség a megismételt elnökválasztás második fordulójába jutott két jelölt, George Simion és Nicușor Dan között, olyannyira, hogy fej-fej mellett, egyenlő támogatottsággal állnak – legalábbis ez áll az AtlasIntel friss felmérésében.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
A külügyminisztérium azt tanácsolja a Líbiában tartózkodó román állampolgároknak, hogy a konfliktusok eszkalációja miatt azonnal hagyják el az országot.
A romániai államelnök-választás első fordulója előtt a Krónika volt az egyetlen romániai magyar lap, amely interjút készített Nicușor Dannal.
Magyarország miniszterelnökének arcát és nevét felhasználva próbálja növelni népszerűségét az államelnök-választás második fordulója előtt George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) államfőjelöltje.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.