Háború a nappaliban

Szlávosan hangzó beszédre lettem figyelmes a magyar kisváros főutcáján egy bolt bejáratánál. Mire közelebb mentem, épp abbahagyták, a férfi továbbállt. A hölgy, akit nem először láttam abban a rövidáru-boltban, kissé meglepődött, amikor nem a függöny áráról kezdtem érdeklődni, hanem arról, hogy oroszok-e vagy ukránok, ugyanis abból a beszélgetésfoszlányból, ami eljutott hozzám, megállapítani nem tudtam. Attól meg végképp elámult, hogy interjút akarok, az érdekelne, hogyan élik meg az otthontól távol azt, ami manapság az orosz-ukrán viszonyban és Dél-Kelet-Ukrajnában történik. Az interjú nem jó ötlet, mondta az ötvenes évei elején járó szőke hölgy, akiről kiderült, hogy bár sok éve él Magyarországon, Szentpéterváron született, máig orosz állampolgár. A férfi ugyanis a férje, és ukrán. (…)

S bár soha nem éltem vegyes családban, azt hiszem, kapiskálom, hogy miről beszélt. Láttam már magyar-román házasságot szétmenni az 1990. márciusi marosvásárhelyi összecsapás után. Nekik is két gyerekük volt, huszonegy éve éltek békés házasságban. Gyerekeik mindkét nyelvet és kultúrát jól ismerték. Addig azt hittem, ők a multikulturális, interetnikai együttélés legtökéletesebb, megingathatatlan párosa. És láttam eljegyzést is felbomlani egy focimeccs miatt, amikor tizenhét év szünet után újra egymás ellen lépett pályára a román és magyar válogatott.

Igaz, láttam olyant is, épp a marosvásárhelyi véres konfliktus idején, amikor a román férj és a magyar feleség, mindkettő egészségügyi dolgozó lévén, mentős, a helyszínen látta el a sérülteket, nemzetiségre való tekintet nélkül. Máig együtt vannak, békében.

Hogy mi lesz Ljudmilláékkal, nem tudom (A nevet én adtam, valódi nevüket nem ismerem.) De az ukrán-orosz propagandaháború folytatódik. Kelet-Ukrajnában sem a fegyvernyugvás felé mutatnak a dolgok. És azon a vidéken rengeteg a vegyes házasság, a Szovjetunióban gyökerező többes identitás, és nagyon sok az olyan gyerek, akinek nap, mint nap végig kell néznie az eddig békés családi otthon nappalijában vívott szülők közötti háborút. A nagyon sok pedig nem túlzás, mert számuk milliókra rúg.”