Romániának bele kéne vetnie magát a csipgyártásba – mondja a naiv miniszter

Radu Miruță gazdasági miniszternek van egy terve.

Ez eddig jól hangzik, hiszen van az a szép nagy lyuk a költségvetésen, amit be kellene tömködni valahogy, és a Bolojan-kabinet eddigi lépései azt mutatják, hogy azt a szép nagy lyukat mi, a bágyadt polgárok fogjuk betömni, saját zsebből.

No nem szó szerint, hiszen az alighanem halálos kimenetelű lenne: átvitt értelemben gyúlt neki fény a koponyájában. Ha megnézzük a miniszter ötletét, illetve annak az ötletnek a kidolgozottságát, akkor azt is láthatjuk, hogy nagyon-nagyon átvitt értelemben beszélhetünk csak ott bármiféle fényről.

Radu Miruță gazdasági miniszter ugyanis rácsodálkozott arra, hogy milyen sok természeti kincsünk van nekünk a hegyeinkben. Ott van például a grafit – amit régebben a kohászatban használtunk –,

Radu Miruță gazdasági miniszter feltette hát az adekvát kérdést: miért nem vág bele Románia a mikrocsipgyártásba?

– így a miniszter.

Megemlítette még a ritkaföldfém- és gáztartalékainkat is, amelyek szintén komoly fegyvertények az aktuális helyzetben.

Románia kitermeli az altalajkincseit, belevág a csipgyártásba, ezzel a globális piacon kulcsfontosságú ország lesz, dőlni fog a pénz, helyreáll a költségvetésünk, a gazdaságunk, az életszínvonal megugrik, aranyozott droidok fogják behordani a gyémánthűtőből a platinasört a smaragdtévé előtt heverésző polgároknak és még Emil Boc is magasabb lesz tíz centivel.

Csakhogy a miniszter úr egy olyan területen kívánja bevetni Románia – e gazdasági és katonai világhatalom :) – erőforrásait,

Kína például az utóbbi években éppen abban mesterkedett, hogy így vagy úgy saját fennhatósága alá terelje azokat a lelőhelyeket, amelyek a modern elektronika és számítástechnika – vagyis napjaink legfontosabb iparága – számára nélkülözhetetlenek.

Amerika csak most döbbent rá, hogy eléggé necces helyzetbe került azáltal, hogy gyakorlatilag minden gyártósorát kiszolgáltatta Kínának és más keleti országoknak, így most a Trump-féle nevetséges izmozással és megfélemlítéssel próbálja meg megőrizni pozícióját. Sokatmondó, hogy Trump például rögtön az ukrajnai ritkaföldfémek amerikai kitermelési jogához kötötte az ország további támogatását korábban, ami szépen jelzi, hogy igyekeznek ők is megkaparintani mindent, amire Kína még nem tette rá a kezét.

Csipeket gyártani különben nem lehet, ha valaki előtte nem tervezi meg azokat. Ha az ember saját tervezésű csipet szeretne létrehozni, ahhoz komoly befektetésre van szüksége, meg kell vásárolnia az adekvát tervező szoftvereket, amelyeket eleve nagyon kevés cég forgalmaz, a hozzáértő szakemberek tudását, aztán pedig létre kell hozni a gyártáshoz szükséges gyárat, ami további jelentős befektetést igényel.

Jelenleg a világ csipgyártásának háromnegyedét mindössze három cég – a Taiwan Semiconductor, a Samsung és a GlobalFoundries – végzi, ami önmagában jelzi, hogy mennyire „egyszerű” belecsöppenni ebbe a szektorba (nem az), ráadásul komoly hasznot bezsebelni onnan.

De Románia belevág, hiszen az erőforrásai megvannak,

Miért ne mernénk megpróbálni?

Ezeket a gondolatokat hallva az embernek az jut az eszébe, hogy sokkal több kellene ebből az optimizmusból a világra.

Meg az is az eszébe jut aztán az embernek, hogy ilyen naiv miniszterekkel tényleg nem lesz valami könnyű ez a válság…