Ha van valamilyen pozitív hozadéka ennek az elmúlt nyomorult, beteges évnek, akkor ez lehet az: hogy talán ráirányítja a figyelmünket a helyre, a vidékre, ahol élünk, a saját mindennapi mikrokozmoszunkra.
Szíven ütött a minap Szántai kolléga egyik mondata, ami egy irodalmi rendezvényen hangzott el: azt mondta, hogy némi megszakításokkal fél évszázada él ugyanabban az utcában (a kolozsvári Farkas utcában), de rá kellett jönnie, hogy még ezt a könnyen behatárolható területet, egyetlen utcát sem sikerült rendesen megismernie, a feléig sem jutott. Szintén nemrég egy hétvégén családostul meglátogattuk a vajdahunyadi várat: a gyerekek imádták, megmásztunk minden rozoga lépcsőt, felmentünk mindegyik toronyba, átfésültünk minden homályos helyiséget, kibámultunk minden lőrésen. És csodálkozva tettem fel magamnak a kérdést, miként lehetséges, hogy én, aki – némi túlzással – naponta elsétálok Mátyás királyunk szülőháza előtt, és oly büszke vagyok erdélyiségemre, még sosem jártam a Hunyadiak ősi fészkében, amely alig kétórányi gépkocsiútra van Kolozsvártól? Visszafele aztán megbeszéltük a családdal, mennyi helyre kell még ellátogatnunk a közvetlen vagy távolabbi – de mindenképpen hazai – környezetünkben, helyekre, ahol még sosem voltunk, vagy ha igen, csak kutyafuttában, átutazóban, alig-megállóval. Megdöbbentett, hogy én, aki dél-franciaországi középkori falvaktól a jordániai sivatagig megfordultam pár helyen,
Kicsit szégyellem, hogy egy világjárványnak kellett jönnie ehhez a felismeréshez. Mindezt azért írom, mert lassan csak kitavaszodik, és aztán elérkezik a nyár is, és bármit mondanak a huhogók, bármilyen átoltottsági számokkal dobálózik a miniszterelnök, a világ (óvatosan bár, de) kinyílik körülöttünk: a járvány ugyanis nemcsak egészségügyi, hanem mentális-pszichikai kérdés is, és a lezárásokat nem lehet irracionális mértékben fenntartani, ha az emberek személyes veszélyérzete nem találkozik a hatósági intézkedések szigorával. Magyarán, az emberek meg fognak indulni – valahová. Ha tetszik, ha nem, (milyen szörnyen indokolatlan kifejezés ez is!) „koslatni” fognak. A kérdés csak az, hogy hová. Most kéne okosnak lenni, a kormányzatnak is, de lehet, hogy ez Romániában túl nagy elvárás lenne bármely aktuális kormányzattal szemben, meg hát nem is akarnám megzavarni a krízishelyzet kellős közepén zajló kisded játszmáikat. A román ember már csak olyan, hogy szeret Görögbe' utazni nyaralni, meg a bolgár tengerpartra, ha pedig tehetősebb, akkor minél egzotikusabb távoli helyekre, amelyeknek a nevével a színes sztármagazinokban vagy napilapok offshore-híreiben találkozhatni.
Lehet, hogy hónapokig koplalunk, de a Maldív-szigetekre egyszer egy évben el kell menni. (A romániai magyar ember természetesen nem ilyen, meg amúgy is csak spekulálok, nézzék el a szarkazmust és az [ön]iróniát.) Csakhogy a külföldre utazgatás továbbra is olyan nehézségekbe ütközik, amelyek plusz adminisztratív és lélektani terheket rónak a polgárokra. Naponta változnak a feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy külföldre utazzunk, illetve onnan hazajöjjünk, és az oltás csak fokozza a nemzetközi helyzetet, amely fokozódna magától is: lesz-e védettségi igazolás, ha igen, mire jogosít fel, mely országokban fogadják el és melyekben nem, elegendő-e a negatív teszt, vagy kell oltási igazolvány is, hány negatív teszt elegendő és hova, amikor hazajövünk, karanténba kell-e vonulni, mi lesz a kiskorú gyermekeinkkel, akiket nem oltunk be, a világ átszíneződése során (három színt ismerek a világon, jut eszembe gyermekkorom román himnusza, csak ez a három szín most a vörös, a sárga és a zöld) milyen átjárások lehetségesek a különböző színkódokkal jelzett országok között, ezek mennyire működnek kölcsönösségi alapon –
mint Méhes György nagy sikerű ifjúsági regényeiben, pedig akkor nem is volt pandémia, „csak” kommunizmus. Nyilván így is lesznek vakmerő emberek, akik nekiindulnak a világnak – „Utánam!” felkiáltással, mint ama regénybeli Vilmos atya –, de talán mégiscsak kevesebben, mint eddig. Van ahová menni itthon is bőven. A helyzet ugyan belföldön is zavaros, de azért mégiscsak könnyebb tájékozódni, és legalább nem állja utunk egy – vagy több – államhatár. Nick Cave egyik újabb, a karanténhelyzetre reflektáló dalát idézve, „és nem megyünk Amszterdamba,/és ahhoz a tóhoz Afrikában, édes,/és nem megyünk sehova,/semmikor az idén, édes”, vagy valami ilyesmi.
És ha van valamilyen pozitív hozadéka ennek az elmúlt nyomorult, beteges évnek, akkor ez lehet az: hogy talán ráirányítja a figyelmet, a figyelmünket a helyre, a vidékre, ahol élünk, a saját mindennapi mikrokozmoszunkra. Számomra, aki szeretek magamra alapvetően konzervatív emberként tekinteni, ez a fajta lokalizmus, szűkebb-tágabb élőhelyünk, végső soron saját kulturális és természeti környezetünk iránti érdeklődés különösen rokonszenves idea. Ráadásul, hogy ne feledkezzünk meg a gyakorlati vonzatokról sem: jóval kevesebb pénzbe kerül. Ha a román kormány turisztikai illetékeseinek lenne egy csepp eszük, kampányt építenének a járványhelyzet farvizén, ösztönözve a belföldi idegenforgalmat, elhárítva a maradék adminisztratív akadályokat a vendéglátás és vendégfogadás elől, világosabb és megengedőbb szabályozással –
De ahogy elnézem, két államtitkár- és minisztercsere meg koalíciós majdnem-szakadás közt nem kell erre várnunk. Nézzük meg az összes szászföldi erődtemplomot, bánsági elhagyott monarchiás fürdőhelyet, máramarosi hegységet, gyimesi tanyát, szilágysági hepehupát, barangoljunk a Kárpátokban és azokon túl is, és persze tekintsünk szét alaposabban a nagyvárosok mindenkori Farkas utcáin, hátha feltűnik valami, ami korábban elkerülte a figyelmünket, olyannyira természetesnek vettük. Végülis ez a hazánk.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.
Egy harcművészetben nem az a lényeg, hogy az edzéseken szétverjük a partnerünket, hanem az, hogy egymást támogatva segítsük a kölcsönös fejlődést - mondja a Wing Tsun Transylvania kung-fu iskola vezetője.
A pantelimoni klánháború miatt pedig egy komplett hadsereget vezényeltek ki.
A nemrég szinte bezárt marosludasi cukorgyár a tulajdonosváltást követően immár napi 24 órában üzemel, hogy feldolgozza a félezer erdélyi gazdától érkező nyersanyagot. A cukorgyár 8800 hektár cukorrépaföldre kötött szerződést.
Nyugdíja nélkül maradt egy férfi, miután egy idegen megölelte az utcán. Ittas állapotban még egy rendőrnek sem sikerül mindig a két sánc között maradni az autójával.
Kedden távozott sepsiszentgyörgyi otthonából a 15 éves Keresztes Róbert-Szabolcs, aki azóta nem tért haza. kérik, hogy aki tud róla, hogy hol tartózkodhat jelezze a rendőrségen.
Az elkövetkező időszakban hat új mozdonyt szállít le romániai és magyarországi vasúttársaságoknak – jelentette be a Softronic Craiova gördülőállomány-gyártó a világ legnagyobb vasúti vásárán, az immár 14. alkalommal megszervezett Innotranson.
Hatalmas felháborodást váltott ki a zetelaki közösségben, miután kiderült, hogy a polgármesteri hivatal egyik alkalmazottja videókamerát szerelt fel a községháza egyik személyzeti vécéjében. A polgármester feljelentést tett az ügyben a rendőrségen.
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
Őszintén azt hittem, hogy a megszavazott óriási bizalmat, a gyalázatosan végigvitt tíz évet követően legalább a távozása méltóságteljes lesz ennek az embernek. Úgy tűnik, mégsem.
Őszintén azt hittem, hogy a megszavazott óriási bizalmat, a gyalázatosan végigvitt tíz évet követően legalább a távozása méltóságteljes lesz ennek az embernek. Úgy tűnik, mégsem.
Már a szélsőséges Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja Egyesület elnöke is a parlamentbe menne. Kell ez nekünk?
Már a szélsőséges Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja Egyesület elnöke is a parlamentbe menne. Kell ez nekünk?
Az okoseszközök túlhasználása a kihat fiatalok mentális egészségére, de minket sem kímél. Mennyire drasztikus lépés az EU-s országok okoseszköz-visszaszorítása az oktatási intézményekben?
Az okoseszközök túlhasználása a kihat fiatalok mentális egészségére, de minket sem kímél. Mennyire drasztikus lépés az EU-s országok okoseszköz-visszaszorítása az oktatási intézményekben?
Avagy milyen lyukból milyen szél fúj kampányban, és mennyire vagyunk szélvédett helyen?
Avagy milyen lyukból milyen szél fúj kampányban, és mennyire vagyunk szélvédett helyen?
Szenvedélyes viszony fűz a mobiltelefonunkhoz. Vele ébredünk, ismeri a titkainkat, és mindenhová elkísér minket. Az ideális készülék megtalálása egyre nagyobb kihívás, de ez a legkisebb probléma.
Szenvedélyes viszony fűz a mobiltelefonunkhoz. Vele ébredünk, ismeri a titkainkat, és mindenhová elkísér minket. Az ideális készülék megtalálása egyre nagyobb kihívás, de ez a legkisebb probléma.
Hamarosan véget ér a fesztiválszezon, a brandek viszont mindennél erőteljesen nyomulnak. Jó-e az nekünk, ha toljuk a multicégek szekerét anélkül, hogy észrevennénk? Lehet-e még élvezni valamit anélkül, hogy folyton reklámhelyszínre csöppennénk?
Hamarosan véget ér a fesztiválszezon, a brandek viszont mindennél erőteljesen nyomulnak. Jó-e az nekünk, ha toljuk a multicégek szekerét anélkül, hogy észrevennénk? Lehet-e még élvezni valamit anélkül, hogy folyton reklámhelyszínre csöppennénk?
Ez a képviselő alkotmánymódosítással kötelezné a romániai magyarokat is, hogy tudjanak románul. Nem AUR-os képviselőről van szó.
Ez a képviselő alkotmánymódosítással kötelezné a romániai magyarokat is, hogy tudjanak románul. Nem AUR-os képviselőről van szó.
„A valamikori Szent Anna-tó és a Csomád nem sokkal azután került a tudományos figyelem középpontjába, hogy két évvel ezelőtt, 2136-ban Indonéziában kitörni készült a Krakatau.”
„A valamikori Szent Anna-tó és a Csomád nem sokkal azután került a tudományos figyelem középpontjába, hogy két évvel ezelőtt, 2136-ban Indonéziában kitörni készült a Krakatau.”
Lassan, de biztosan jön az elsivatagosodás. Fel vagyunk mi erre készülve?
Lassan, de biztosan jön az elsivatagosodás. Fel vagyunk mi erre készülve?
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.
Egy harcművészetben nem az a lényeg, hogy az edzéseken szétverjük a partnerünket, hanem az, hogy egymást támogatva segítsük a kölcsönös fejlődést - mondja a Wing Tsun Transylvania kung-fu iskola vezetője.