Gondolatok egy agrometeorológiai jelentés kapcsán. Avagy mit fogunk enni?

Tovább romlik az öntözetlen mezőgazdasági kultúrák vegetatív állapota, különösen az ország déli, délkeleti és keleti részén – adta hírül az Országos Meteorológiai Intézet (AMN) a következő egy hétre szóló agrometeorológiai jelentésében. Ezeken a területeken ugyanis nemcsak, hogy éppen szárazság van – hiszen időnként megtörtént ez mindig is –, hanem már évtizedek óta komoly problémát okoz a makacs vízhiány, annyira, hogy gyakorlatilag már el is kezdődött egyes romániai régiók elsivatagosodása. A felmelegedés, az elsivatagosodás, egy szóval az éghajlatváltozás pedig

egyre északabbra húzódik, már most komoly gazdasági problémákat okozva.

Mindezt tudjuk.

Mint ahogy azt is, hogy ilyen nagyszabású változásokra jó lenne időben felkészülni, nem lehet ölbe tett kézzel ülni, úgy csinálni, mintha mi sem történt volna, aztán meg csodálkozni, ha összeomlik az elavult rendszer.

A környezetvédelmi minisztériumnak már rég szét kellett volna néznie, mi történik a Közel-Keleten, Afrika hatalmas vízhiányos területein, rég gyűjtenie kéne azokat a működőképes stratégiákat, amelyeket az ilyen helyeken kieszeltek, és legfőképpen már réges-régen gondoskodnia kéne a rászoruló területeken a mezőgazdasági öntözés minél költséghatékonyabb megoldásairól.

Arról nem is beszélve, hogy mennyi haszna lenne már annak is, ha a megváltozott éghajlatú területeken egyszerűen más növénykultúrákkal próbálkoznának a gazdák,

ám ehhez hatástanulmányok, országos programok, mezőgazdasági támogatások garmadája szükségeltetne, szakértők érdembeli bevonása, akiknek ráadásul hosszú távú projektek lebonyolítását tennék lehetővé, és nem söpörnék le az asztalról az elkezdett munkájukat minden egyes választási ciklusban.

Magyarán ehhez rengeteg munka, és hosszú távú stratégia kellene.

Már csak azért is, mert attól, hogy az ország déli, délkeleti része van kiemelve a fenti előrejelzésben, még Erdélyben és az egész országban is komoly gondok vannak.

A gazdák tudják pontosan,

mennyi plusz erőfeszítésbe kerül a föld megművelése az utóbbi évtizedben.

A kiszámíthatatlan, hol aszállyal, hol özönvízszerű esőzésekkel sújtó időjárás, az egyre nagyobb energia- és egyéb árak már olyan kaotikussá, bizonytalanná tették az ágazat működését, hogy az, aki benne van, egyre jobban belefárad, az utánpótlást pedig nem nagyon kecsegtetik az abban rejlő lehetőségek.

Évekkel ezelőtt írtunk mi is arról, hogy egy traktorista manapság több pénzért tudna elhelyezkedni – 6–7000 lejt is megkereshet –, mint egy informatikus, mégsem találnak embert a gazdák a munkára.

Az unió kicsit sem átgondolt agrár- és környezetvédelmi politikája sem segít a helyzeten,

hiszen megoldások helyett gyakran csak plusz terheket ró többek között éppen a gazdákra, akik közül a legtöbben már nem is értik, hogy mit kéne tenniük, csak azt látják, hogy nem lehet már úgy földet művelni, ahogy a szüleik, nagyszüleik tették.

És akkor most mi lesz?

Nos, ide kellene az a fent már emlegetett, átgondolt, hosszú távú stratégia.

A román politika egyik kedves bohócának, a kormoránok derűs rémének, Petre Daea korábbi környezetvédelmi miniszternek például szívügye volt az öntözőberendezések kiépítése, 2022-ben még tett is egy olyan felelőtlen ígéretet, hogy 2027-re ezeket az egész ország területén készen állnak majd.

Ám azóta már nem ő a miniszter.

És azt nem tudni, hogy az utódja hallotta-e ezt a fenti nyilatkozatát, vagy hogy egyáltalán érdekli-e, milyen megkezdett projektjei voltak az elődeinek.

Pedig ideje lenne komolyan venni ezt a kérdést, amíg még van mit ennünk.