// 2026. május 2., szombat // Zsigmond
Sólyom István Sólyom István

Demokráciavédelem mindörökké

// HIRDETÉS

Meglepő, sokkoló volt az elnökválasztás érvénytelenítése? A román politikai mintázatok alapján nincs új látnivaló.

(Külön)Vélemény

Szerző: Sólyom István
2025. április 02., 17:50

Az időben távoli dolgokról, a történelmi hagyományokról kevesen feltételezik, hogy jelentős szerepet játszhatnak a jelen politikai folyamatainak alakításában. Jogos a kétely, hisz rögtön adja magát a kérdés, miként bizonyítható ennek az örökségnek a folytonossága.

Tovább fokozhatja a bizonytalanságot, hogy milyen szempontok alapján mutatunk rá egyik-másik történeti vonatkozásra, és mi az, amit mellőzünk. Az is kérdésként tehető fel, hogy az így azonosított párhuzamok milyen mértékben felszínesek, és egyáltalán összehasonlítható-e a mai közéletünk például a két világháború közötti időszak történéseivel.

// HIRDETÉS

A történelmi hagyományok befolyása nem mindig közvetlen vagy egyértelmű,

de bizonyos mentalitások, intézményi struktúrák és politikai reflexek még évtizedek, sőt évszázadok múltán is hatással lehetnek a jelen döntéseire és konfliktusaira. Éppen ezért az analógiák helyes használata inkább kritikai eszköz, ami a jelen tendenciáinak jobb megértését szolgálja, és nem megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy a múlt szükségszerűen ismétli önmagát.

Mint látható, rendkívül körültekintően kell eljárnunk, amikor ilyesfajta gondolatkísérletre szánjuk el magunkat, hisz könnyen beleeshetünk a részrehajlás, az anakronizmus, a determináció, az előzetes prekoncepcióink kényszeres igazolásának csapdájába.

A román politikatörténetnek is megvannak a maga trendjei, mintázatai, amelyek történelmi korszakokon átnyúlva hatnak, és segítséget nyújthatnak a mai romániai valóság jobb megértéséhez. Ez esetben a két világháború közötti Románia szolgáltatja az összehasonlítási alapot, szem előtt tartva államformák különbözőségét, a másféle ideológiai primátust, annak a korabeli és mostani demokráciához való viszonyát, valamint az eltérő nemzetközi környezet.

A mai valóságunk legégetőbb kérdése, hogy mi lesz a kifutása a regnáló politikai elit által elkövetett decemberi palotaforradalomnak,

amely minden eddiginél jobban kidomborította a történelmi korszakokon átívelő román politikai rendszer sajátos karakterjegyeit. Azokra a vonásokra gondolok, amelyek korszaktól, ideológiai és politikai környezettől függetlenül hasonlítanak vagy ismétlődnek, és főként a politikai intézményekhez, az elitek magatartásához köthetők.

Politikai intézményeken olyan formális és informális szabályok, szervezetek és eljárásrendszerek értendők, amelyek meghatározzák a hatalomgyakorlás módját egy adott társadalomban. Ide tartoznak például az alkotmányos keretek, a kormányzati struktúrák (parlament, kormány, bíróságok), a választási rendszer, a politikai pártok, valamint az érdekcsoportok és a civil társadalom intézményei. Ezek az intézmények a garanciái a politikai folyamatok stabilitásának, szabályozzák a döntéshozatalt, közvetítenek az állam és a társadalom között.

Mivel a decemberi események legfőbb mozgatórugói a politikai elitnek a régi rend megőrzésére irányuló pánikreakciójából fakadtak, ezért érdemes visszatekinteni arra, hogy a múltban miként alakították ki és őrizték a dominanciájukat az elitek.

România altfel?

A két világháború közötti román politikai élet mindennek volt nevezhető, csak unalmasnak nem. Adott egy erőtől és önbizalomtól duzzadó, kétszeresére növekedett ország, amely úgy tekintett egységes nemzetállamként magára, hogy a nemzeti kisebbségek a lakosság 28 százalékát tették ki.

Ez a sokszínűség már önmagában nagy kihívást jelentett a politika számára, amelynek a színpadáról az első világháború után köszönt le az előző korszak emblematikus alakulata, a Konzervatív Párt. A politikusainak egy hányada a világháborús hősnek számító Averescu marsall köré szerveződő pártban találta meg a számítását, ám korábbi befolyásukat végleg elvesztették. A korszak első felének vezető pártja a Nemzeti Liberális Párt volt, amely méltó ellenfelet kapott a Iuliu Maniu vezette Nemzeti Parasztpártban.

Minden gyermekbetegsége és kezdetlegessége ellenére 1927-ig biztató jeleket mutatott az újonnan megszülető román demokrácia, amely felett Ferdinánd király őrködött. 1927-ben ugyanis meghalt a király és a múlt század ikonikus román politikusa, a minden szálat kezében tartó Ionel Brătianu is, aki halála előtt meggyőzte a királyt, hogy tagadja ki a fiát, a trónörökös Károly herceget, mivel mindketten azon a vélekedésen voltak, hogy az kicsapongó, meggondolatlan életvitele miatt nem méltó a trónra. A trón így a Károly fiára, az alig hatéves Mihályra szállt, aki mellé egy háromtagú régenstanácsot neveztek ki.

Az egyre másra jelentkező politikai, gazdasági nehézségek hatására azonban a közvélemény és a politika alakítói is egyre inkább azon az állásponton voltak, hogy szükség van Károlyra, aki nem tétovázott. 1930 júniusában hazarepült, míg Iuliu Maniu miniszterelnök lemondott. A parlament elismerte Károlyt törvényes uralkodóként, aki immár II. Károlyként vonult be az ország történelmébe. Néhány nap múlva Iuliu Maniu ismét miniszterelnök lett.

A férfiak általános választójoga, az írástudók arányának növekedése és a középosztály bővülése fokozta a közéleti részvételi hajlandóságot. Egyre több politikai párt jelent meg, a szélsőjobbtól a szélsőbalig mindenki találhatott a maga számára megfelelőt.

A választói bázis rendkívül könnyen befolyásolható volt,

emiatt fordulhatott elő, hogy az egyik választáson önmagát túlnyerő párt a következő alkalommal alig szerzett szavazatot. A kormányzati nyomásgyakorlás és a mindent átható korrupció csak az egyik serpenyője a mérlegnek, a másikban az ösztönösen a hatalom oldalára álló szavazóbázis található.

A kormányválságokkal, gyakori kormányfőcserékkel tarkított, rendkívül színes és mozgalmas közélet 1937-ben bolydult fel addig példátlan módon, amikor nem a király által kijelölt miniszterelnök, Gheorghe Tătărescu nyerte meg a választásokat. Csupán a szavazatok 36 százalékát szerezte meg a törvényben előírt 40 százalék helyett, így bukta a parlamenti többséget.

Mai szemmel nézve működött a demokratikus váltógazdaság, azonban az ide vezető körülmények – a pártrendszer nagy fokú töredezettsége, a korrupciós botrányok sokasága, a hangsúlyos királyi önkény és korrupció, az erőszakos legionárius mozgalom – sokatmondók. Hiába volt papíron demokrácia, ha az országban nem volt gazdasági, társadalmi, politikai és jogrendszeri stabilitás.

Ezt az állapotot megrendítőnek találta az Osztrák-Magyar Monarchiában szocializálódott, nagy műveltségű Iuliu Maniu is, aki több alkalommal is nemet mondott a hatalomba való visszatérésre, mondván, hogy a román bizantinizmusban a politikai moralitás és a törvényesség minimumfeltételei is kérdésesek.

Mivel az első helyen végzett liberálisok nem tudtak szövetséget kötni riválisaikkal, a Nemzeti Parasztpárttal, sem a Vasgárda politikai szárnyával (Mindent a Hazáért Párt), ezért II. Károly király Octavian Goga költőt kérte fel kormányalakításra, annak ellenére, hogy pártja csak a negyedik helyen végzett, és nyíltan antiszemita programot képviselt.

A Goga-kormány alig másfél hónapot élt meg.

A miniszterelnök túlságosan is szoros kapcsolatot ápolt a szélsőjobbal, az országot erős nemzetközi bírálatok érték az antiszemita intézkedések miatti, amelyek pénzügyi válságot is okoztak, ezért a kormány 1938. február 10-én lemondott.

A kialakult válsághelyzetet kihasználva II. Károly a román ortodox pátriárkát, Miron Cristeát bízta meg egy nemzeti egységkormány megalakításával. Ezt követően királyi rendelettel ostromállapotot hirdetett ki, cenzúrát vezetett be (illetve megerősítette, ahol már működött), és felhatalmazta a hadsereget a közrend biztosítására. A február 27-én megszavaztatott új alkotmány a királyi diktatúra szentesítette, így az államhatalom az uralkodó kezében összpontosult.

A királynak jogában állt törvényeket kidolgozni, vétóval rendelkezett a parlamenttel szemben, a kormány pedig csak neki tartozott felelősséggel. Az új alkotmány bevezetését azzal indokolták, hogy a Goga-kormány lemondása utáni pártharcoktól megzavart közrendet csak így lehetett helyreállítani, holott a királyi diktatúrát kimondatlanul a Vasgárda felszámolása legitimálta.

Ezzel a lendülettel 1938. március 31-én betiltották a politikai pártokat, és egy koronatanácsot hoztak létre, amelynek tagjait a király nevezte ki. A közélet új alapokra helyezése céljából II. Károly létrehozta a Nemzeti Újjászületés Frontját, aminek a feladata a politikai élet erkölcsi megújítása lett volna. A kísérlet halva született, mivel az előző politikai osztályból származó tagjai továbbra sem tudtak úrrá lenni a sérelmeiken.

A politikusok többsége, néhány kivételtől eltekintve zokszó és különösebb erkölcsi aggály nélkül idomult a játszi könnyedséggel bevezetett egypártrendszerhez, és beszédes, hogy a jelentős befolyással, politikai súllyal rendelkező értelmiségi elit is önként, dalolva beállt a sorba dicsőíteni a rezsimet.

A tavaly december óta tartó eseménysort nézve, az elnökválasztás érvénytelenítése, majd az első forduló nyertesének, és az újonnan kiírt választás fő esélyesének, Călin Georgescunak a versenyből való kizárása körüli politikai és jogi manőverek kiötlői cinkosan kacsintanak vissza a két világháború közötti időszak döntéshozóira, akik elsősorban

a hatalmi érdekek mindenekfelettiségét, az intézményi szabályok rugalmas értelmezését tartják szem előtt.

A politikai elit nem riadt vissza a precedens nélküli lépésektől sem, ha a dominanciájának a megőrzése a tét, miközben a választók egyre nagyobb része szkeptikusan szemléli a demokratikus keretek közé erőszakolt hatalmi játszmákat, amelyekben az intézmények szerepe eszközként, semmint független garanciaként jelenik meg.

A múlt század húszas-harmincas éveinek politikacsinálási receptjei ihlette folyamat nemcsak a tömegdemokrácián alapuló politikai rendszer legitimitását ássa alá, hanem tovább erodálja a választói bizalmat. Sok egyéb mellett ennek az a veszélye, hogy a választók egyre nagyobb számban fogják feltenni a kérdést a politikai elitnek címezve:

„miért játsszunk a szabályok szerint, ha ti sem tartjátok be?”

A demokratikus választások korábban a rendszer stabilitását biztosították, és mint olyan, a tömegdemokráciát irányító politikai elitek fő legitimációs eszköze volt. Ha azonban a választási eredmények példátlan módon nem az elitek dominanciáját erősítik, akkor működésbe lép a védekező mechanizmus, ami a választási rendszer funkcióival ellentétes hatást vált ki: instabil politikai rendszert, a választási rendszer, mint intézmény kiüresedését. Végső soron azt eredményezi, hogy a tömegek magukat kezdik el képviselni a nyilvánosság minden fórumain, a közösségi médiától az utcáig.

Romániában, ahol a hagyománya van az instabil kormányzásnak, ahol a bukott kormányfők számának lassan csak a ChatGPT a megmondhatója, még inkább riasztó a helyzet, hisz már nem csak, vagy nem főleg a kormánypárt-ellenzék törésvonal létezik, hanem a mindenkori kormány-nép dimenzió is, hisz a választók már nem hisznek egy megfontolt, előrelátó és tervezni tudó kormányban.

Semmi jel nem mutat arra, hogy Călin Georgescunak a jelöltek listájáról való végleges törlése óta a régi rend képviselőit foglalkoztatná a december óta permanensen létező káosz, mint ahogy a politikai tekintély és az abból fakadó konszolidált kormányzás is mellékes, hisz tisztában vannak azzal, hogy minden a májusi megismételt elnökválasztáson múlik.

A II. Károly rendszerének logikáját idéző, a pártmentesítés jegyében fogant 2024-es Nemzeti Újjászületés Frontjának jelöltje Crin Antonescu, akinek a győzelme a politikai elit önvédelmi reflexeinek csalóka diadalát, a rendszer illuzórikus legitimációt jelentené, miközben a választói akarat egyre inkább csak díszletként szolgálna a politikai elit önreprodukciójához.

A két világháború közötti politikai rendszer hosszú árnyéka már a választások érvénytelenítésekor felsejlett,

és azóta is folyamatosan növekszik. Egyelőre puhább eszközök használatával, technokrata nyelvezettel és EU-s retorika mentén zajlik mindez, de a logika nem változott: a politikai pluralizmus leépítése, a választói akarat kiüresítése, és a teljhatalom megszilárdítása.

Egyre nyíltabban hivatkoznak a rendszerstabilitás szükségességére, a rendkívüli helyzetre, a külső fenyegetésekre. Elég, ha szintézis gyanánt elolvassuk az ideiglenes államfő, Ilie Bolojan múlt heti nyilatkozatát.

A közvélemény-kutatásokban Crin Antonescu stabilan a negyedik helyen áll. Ha ez a tendencia marad, az ismét működésben léptetheti az önvédelmi reflexeket és/vagy pánikot, aminek a jeleit már látjuk, hisz sorra kerülnek elő az esélyesebb jelöltekkel kapcsolatos bombasztikus leleplezések, míg Antonescu viselt dolgairól hallgatnak a múzsák.

A dolgok jelen állása szerint ismét lépni kell. Azt nem tudni, hogy mi zajlik a döntéshozói fejekben, de a legegyszerűbb megoldásból kiindulva érdemes lenne oroszdrón-veszélyre hivatkozva szükségállapotot bevezetni, úgy választásokat sem lehet tartani. Az országnak van elnöke, még ha ideiglenes is, előbb várjuk meg a drónzivataros időszak elmúltát, amit a kedvező közvélemény-kutatási adatok jelezhetnek.

A másik kipróbált opció a decemberi mesterterv, eltakarítani az útból a Crin Antonescu előtt álló három jelöltet, és akkor megnyílik az út a nyílt és szabad választások előtt. Míg a harmadik lehetőséget csak szentségtörésként említem: mi lenne, ha hagynák szavazni és választani az istenadta népet.

Bármi is történjen, remélem, hogy közben fellapozzák a 80-90 évvel ezelőtt sajtót is, ahol a sok megfontolásra érdemes mondat mellett az alábbiak is olvashatók:

„Diktatúrát nem lehet erkölcstelenségre és teljes népszerűtlenségre alapozni.”

Az új korszakalkotó elem

„nem a tömegek ellenében cselekvő ember (diktatúra), sem az ember elleni tömegek (a mai degenerált demokrácia), hanem: az ember, aki megtalálta a tömegeket.”

Az előbbit Constantin Argetoianu többszörös miniszter és miniszterelnök mondta, míg az utóbbit Nae Ionescu, a korszak jelentős filozófusa. Mindkettőjükben közös, hogy támogatták a királyi diktatúrát.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Szántai János

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Mi lesz veled, turkáló? Avagy mit okozna a túlszabályozás a second hand szektorban…

Sánta Miriám

A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Gyönyörű hely, csak nem rock and rollnak való!”

Sólyom István

Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.

Egeresi anzix: részeg sírkövek, betonnádas, legionárius mecénások

Szántai János

Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Amikor a magyarok pontosan azt kapták büntetésül, amit a románok jutalmul – semmit
Főtér

Amikor a magyarok pontosan azt kapták büntetésül, amit a románok jutalmul – semmit

Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.

Tragikus körülmények között elhunyt az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke
Krónika

Tragikus körülmények között elhunyt az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke

Tragikus hirtelenséggel meghalt Takács Csaba, az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke. A gyászhírt Kelemen Hunor szövetségi elnök tette közzé közösségi oldalán.

Mise közben verekedett össze két ortodox pap – hétfői hírek
Főtér

Mise közben verekedett össze két ortodox pap – hétfői hírek

Grindeanu egyértelművé tette, nincs semmilyen politikai együttműködés az AUR-ral a bizalmatlansági indítványuk után. Vadonatúj vonatok álldogálnak egy bukaresti állomáson, mert nem tudjuk őket üzembe helyezni.

RMDSZ-es javaslat: csökkenne a gyermekpénz, de iskolalátogatás esetén összességében többet kapnának a családok
Székelyhon

RMDSZ-es javaslat: csökkenne a gyermekpénz, de iskolalátogatás esetén összességében többet kapnának a családok

Törvényjavaslatot nyújtott be az RMDSZ, amely szerint a jelenlegi 292 lejes gyermekpénzt 100 lejre csökkentenék, a fennmaradó összeget pedig „jelenléti ösztöndíjként” csak a rendszeresen iskolába járók kapnák meg, további 50 lejjel kiegészítve.

Trump hosszan beszélt Putyinnal, és úgy véli, hamarosan lehet megoldás az ukrajnai háború lezárására
Krónika

Trump hosszan beszélt Putyinnal, és úgy véli, hamarosan lehet megoldás az ukrajnai háború lezárására

Donald Trump szerint akár hamarosan lehet megoldás az ukrajnai háború lezárására – az amerikai elnök erről egy fehér házi eseményen beszélt, miután bejelentette, hogy hosszan beszélt telefonon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szerdán.

Vizsgálja az ügyészség a sürgősségiről hazaküldött, majd otthon meghalt páciens ügyét
Székelyhon

Vizsgálja az ügyészség a sürgősségiről hazaküldött, majd otthon meghalt páciens ügyét

Egy beteg halálát vizsgálja az ügyészség, aki áprilisban került a brassói kórház sürgősségi osztályára, ahol kezelést írtak fel neki, majd hazaengedték. Röviddel ezután otthon meghalt.

// még több főtér.ro
A román állam esete a politikai pornóval
2026. április 29., szerda

A román állam esete a politikai pornóval

A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.

A román állam esete a politikai pornóval
2026. április 29., szerda

A román állam esete a politikai pornóval

A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.

Patkányság országa
2026. április 20., hétfő

Patkányság országa

Patkányozik a kormányfő, patkányozik a legutóbbi parlamenti választásokon győztes párt fője, patkányozik egy helyi főnököcske. És persze, patkányozós kommentektől nyüzsög a közösségi média kommentmocsara.

Patkányság országa
2026. április 20., hétfő

Patkányság országa

Patkányozik a kormányfő, patkányozik a legutóbbi parlamenti választásokon győztes párt fője, patkányozik egy helyi főnököcske. És persze, patkányozós kommentektől nyüzsög a közösségi média kommentmocsara.

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?
2026. április 02., csütörtök

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?
2026. április 02., csütörtök

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Különvélemény

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Szántai János

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Mi lesz veled, turkáló? Avagy mit okozna a túlszabályozás a second hand szektorban…

Sánta Miriám

A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Gyönyörű hely, csak nem rock and rollnak való!”

Sólyom István

Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.

Egeresi anzix: részeg sírkövek, betonnádas, legionárius mecénások

Szántai János

Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.

// HIRDETÉS