// 2025. július 11., péntek // Nóra, Lili
Varga László Edgár Varga László Edgár

Ez lesz a Főtér történetének legolvasottabb cikke

// HIRDETÉS

Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…

Illusztráció: Deepai.org
(Külön)Vélemény

Szerző: Varga László Edgár
2025. május 06., 17:26

Illusztráció: Deepai.org

Először az irodalomról akartam írni, a kortárs trendekről. De aztán arra gondoltam, hogy jövök én ahhoz, hogy megmondjam a tutit? Úgyhogy megmondom inkább azt, hogy szerintem hogy van.

El lettünk ideologizálva, a történelem kicsellózott velünk.

Ez ma már az életünkre is igaz, nemhogy az irodalomra. Eszembe jut a Lövétei Laci könyvbemutatójáról írt könnyed kis beszámolóm (a t. Olvasó meg is erősített kommentben: valóban fasz vagyok!), melyben elhangzott valami olyasmi, hogy „nagyon sok pályakezdő versei inkább publicisztikák, amiben elsírják a maguk fájdalmát, temetik a természetet, mintha katasztrófaturisták számolnának be az úti élményükről”.

// HIRDETÉS

Önmagában nem is lenne baj, hogy ilyen is van, azzal már baj van viszont szerintem, hogy ez egy jól kitapintható trend, és nincs is egyedül a romboló trendek sorában. Vissza kellene keresni a vers lényegét, mert valahol, valahogyan elvesztettük a fonalat. Én is. Megesik, ha az ember huszonpár éve foglalkozik irodalommal. (Huszonpár – van ilyen szó vagy most találom ki? A lényeg, hogy kommunikálunk…)

Feloldozzuk traumáinkat verseinkben, novelláinkban, regényeinkben, mert az irodalom a közösségi terápia kétes mezejére lépett. Régen is feloldoztuk benne a traumáinkat, a fájdalmainkat,

csak akkor nem vezényszóra tettük.

Nem az volt az elvárás az íróval szemben, hogy na most akkor valami jó kis traumát dolgozzál fel már nekünk, de a súlyosabbik fajtából, hiszen ez neked a dolgod. Lehet, hogy ez is a dolga írónak és irodalomnak, de nem lehet ennyire didaktikus mégsem ez az egész.

Újra elhitettük magunkkal, hogy az irodalomnak nemes, társadalomformáló szerepe, illetve mérhetetlenül nagy felelőssége van.

Egy frászt, dehogy van! Talán sosem volt még ennyire jelentéktelen. Az irodalom csak a csendes megfigyelő, olyan mint a természetfilmes stáb: rögzíti a gazella haláltusáját, de megmenteni nem fogja az oroszlánfalkától.

Nem kell mindenkinek megírni a „fontos témákat”, mert mindenkinek mások a „fontos témái”.

Azt kell megírni, ami valóban foglalkoztat, nem azt, amivel éppen villogni lehet. Mert a menőség nagyon gyakran a minőség rovására megy.

A nem személyes indíttatásból, hanem puszta igazodási kényszerből, menőségi megfontolásokból írt traumatológiai dolgozatok (szerényke nézeteim szerint) szándékukat, kiszámítottságukat és minőségüket tekintve nem különböznek sokban a kommunista ízlésdiktatúra által csúcsra járatott, merőben ideológiai indíttatású, szándékú és megformáltságú ópuszoktól, melyekben a nép egyszerű fia kitartóan és gigászi elszántsággal építi a kommunizmust, mígnem végül győzedelmeskedik. Mármint a kommunizmus – a nép egyszerű fia aligha.

Azt hiszem, ez egy picit erős mondat volt, de a lényeget nagyjából összefoglaltam. Megint elhittük ideológiai alapon, hogy az irodalomnak komoly és felelősségteljes szerepe van a társadalomra nézve. Nem, dehogy van.

Az irodalomnak pusztán komoly és felelősségteljes megfigyelő szerepe van,

amit adott esetben olyan Mancikkal és Lacikkal végeztet el, akik ugyanúgy néznek ki, mint bárki más, ugyanazokat a kajákat eszik, mint bárki más, és ugyanazoktól a szarságoktól lesznek aztán rákosak, mint bárki más. Az egyetlen erkölcsi teher az íróra, költőre nézve maximum az, hogy mennyire ülnek fel a divatoknak, és mennyire tartják magukat az ösztönös belső iránytűikhez.

A vers nem egy monológ a pszichológusodnál, nem környezetvédelmi kiáltvány, nem klímaszorongás-fétises nyöglődés, nem traumafeldolgozásra célzatosan kitalált diplomadolgozat, és még csak nem is népnevelő intézmény.

Persze lehet a vers mindez és még sok más is, én megengedem.

Csak hangosan gondolkodom valamiről, amivel huszonpár éve foglalkozom, éppen ezért egyre kevésbé értem. Régen, még műkedvelő koromban tudtam pontosan, mi a dörgés, azóta egyre kevésbé tudom. Hála Istennek!

Amióta a karrieristák elvették tőlünk az irodalmat is, van elég, aki értsen hozzá. Ők tudják azt is, hogy mik a „fontos témák”, amiket „meg kell” írni minden magára valamit adó költőnek, különösen, ha az illető író. Irodalmár. Mondjuk prózaverses. Abban aztán (prózavers) oda lehet vágni a súlyos, nagy Témákat az Olvasó nyakába, hogy nyekken.

A Téma is, az Olvasó is.

Nagyon laza asszociáció: itt van például nekünk ez az elnökválasztás. A Georgescu nyakába felkapaszkodott Simion tarol, mert nincsenek elvei. Az elvtelenség, a gátlástalanság irányít mindent, mégis azt várják ma (ismét) sokan az irodalomtól, hogy fontos és felelősségteljes szerepet, munkát vállaljon. Ugyan már! Kinek bohóckodunk?

Amióta a karrieristák elvették tőlünk az irodalmat is, az ember jobb, ha óvakodik azoktól, akiknek a névjegykártyáján ez áll: író.

Persze ez csak személyes vélemény. Talán szeszélyes is…

Először az irodalomról akartam írni, a kortárs trendekről. De aztán arra gondoltam, hogy jövök én ahhoz? Milyen alapon?

És egyáltalán, minek?

// HIRDETÉS
Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!
Főtér

Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!

Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.

Sokba fog fájni: jelentősen drágulnak augusztustól az üzemanyagok
Krónika

Sokba fog fájni: jelentősen drágulnak augusztustól az üzemanyagok

A benzin és a gázolaj jelentősen drágul augusztus 1-jétől, amikor mind az üzemanyagok jövedéki adója, mind az általános forgalmi adó (áfa/TVA) értéke emelkedik a Bolojan-kormány deficitcsökkentő intézkedéscsomagjának hatályba lépése nyomán.

Az életéért küzdött az atlétikaedző, akire nyolc kutya támadt rá Biharfüred közelében – hírmix
Főtér

Az életéért küzdött az atlétikaedző, akire nyolc kutya támadt rá Biharfüred közelében – hírmix

A Salrom igazgatójának lemondását és új bánya megnyitását követelték Parajdon. A környezetvédelmi miniszter szerint nem orvosolható pusztán vadászattal a medveprobléma.

Szinte tízmilliós sikkasztási ügy Kézdivásárhelyen
Székelyhon

Szinte tízmilliós sikkasztási ügy Kézdivásárhelyen

Jelentős gazdasági bűncselekmény gyanújával nyomoz a Kovászna megyei ügyészség. Hétfőn több házkutatást is végrehajtottak, amelyek során okiratokat és informatikai eszközöket foglaltak le.

Vázolták a parajdi sóbánya megmentésére tett többlépcsős javaslatukat a magyarországi szakértők a Krónikának 2.
Krónika

Vázolták a parajdi sóbánya megmentésére tett többlépcsős javaslatukat a magyarországi szakértők a Krónikának 2.

Megmenthetőnek látták a vízzel elárasztott parajdi sóbányát júniusi ottjártukkor az EU vészhelyzeti polgári védelmi mechanizmusa keretében terepszemlét tartott szakértői csoport tagjai.

Étkező turistákra, majd a vadászokra támadt a Zeteváralján kilőtt medve
Székelyhon

Étkező turistákra, majd a vadászokra támadt a Zeteváralján kilőtt medve

Előbb az étkező turistákat kergette el a tányérok mellől, majd a kiérkező hatóságokra is rárontott az a fiatal medve, amelyet szerdán délben kénytelenek voltak kilőni a vadászok egy zeteváraljai panzió udvarán.

// még több főtér.ro
Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből
2025. július 03., csütörtök

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből
2025. július 03., csütörtök

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS