// 2025. május 7., szerda // Gizella
Varga László Edgár Varga László Edgár

Ez lesz a Főtér történetének legolvasottabb cikke

// HIRDETÉS

Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…

Illusztráció: Deepai.org
(Külön)Vélemény

Szerző: Varga László Edgár
2025. május 06., 17:26

Illusztráció: Deepai.org

Először az irodalomról akartam írni, a kortárs trendekről. De aztán arra gondoltam, hogy jövök én ahhoz, hogy megmondjam a tutit? Úgyhogy megmondom inkább azt, hogy szerintem hogy van.

El lettünk ideologizálva, a történelem kicsellózott velünk.

Ez ma már az életünkre is igaz, nemhogy az irodalomra. Eszembe jut a Lövétei Laci könyvbemutatójáról írt könnyed kis beszámolóm (a t. Olvasó meg is erősített kommentben: valóban fasz vagyok!), melyben elhangzott valami olyasmi, hogy „nagyon sok pályakezdő versei inkább publicisztikák, amiben elsírják a maguk fájdalmát, temetik a természetet, mintha katasztrófaturisták számolnának be az úti élményükről”.

// HIRDETÉS

Önmagában nem is lenne baj, hogy ilyen is van, azzal már baj van viszont szerintem, hogy ez egy jól kitapintható trend, és nincs is egyedül a romboló trendek sorában. Vissza kellene keresni a vers lényegét, mert valahol, valahogyan elvesztettük a fonalat. Én is. Megesik, ha az ember huszonpár éve foglalkozik irodalommal. (Huszonpár – van ilyen szó vagy most találom ki? A lényeg, hogy kommunikálunk…)

Feloldozzuk traumáinkat verseinkben, novelláinkban, regényeinkben, mert az irodalom a közösségi terápia kétes mezejére lépett. Régen is feloldoztuk benne a traumáinkat, a fájdalmainkat,

csak akkor nem vezényszóra tettük.

Nem az volt az elvárás az íróval szemben, hogy na most akkor valami jó kis traumát dolgozzál fel már nekünk, de a súlyosabbik fajtából, hiszen ez neked a dolgod. Lehet, hogy ez is a dolga írónak és irodalomnak, de nem lehet ennyire didaktikus mégsem ez az egész.

Újra elhitettük magunkkal, hogy az irodalomnak nemes, társadalomformáló szerepe, illetve mérhetetlenül nagy felelőssége van.

Egy frászt, dehogy van! Talán sosem volt még ennyire jelentéktelen. Az irodalom csak a csendes megfigyelő, olyan mint a természetfilmes stáb: rögzíti a gazella haláltusáját, de megmenteni nem fogja az oroszlánfalkától.

Nem kell mindenkinek megírni a „fontos témákat”, mert mindenkinek mások a „fontos témái”.

Azt kell megírni, ami valóban foglalkoztat, nem azt, amivel éppen villogni lehet. Mert a menőség nagyon gyakran a minőség rovására megy.

A nem személyes indíttatásból, hanem puszta igazodási kényszerből, menőségi megfontolásokból írt traumatológiai dolgozatok (szerényke nézeteim szerint) szándékukat, kiszámítottságukat és minőségüket tekintve nem különböznek sokban a kommunista ízlésdiktatúra által csúcsra járatott, merőben ideológiai indíttatású, szándékú és megformáltságú ópuszoktól, melyekben a nép egyszerű fia kitartóan és gigászi elszántsággal építi a kommunizmust, mígnem végül győzedelmeskedik. Mármint a kommunizmus – a nép egyszerű fia aligha.

Azt hiszem, ez egy picit erős mondat volt, de a lényeget nagyjából összefoglaltam. Megint elhittük ideológiai alapon, hogy az irodalomnak komoly és felelősségteljes szerepe van a társadalomra nézve. Nem, dehogy van.

Az irodalomnak pusztán komoly és felelősségteljes megfigyelő szerepe van,

amit adott esetben olyan Mancikkal és Lacikkal végeztet el, akik ugyanúgy néznek ki, mint bárki más, ugyanazokat a kajákat eszik, mint bárki más, és ugyanazoktól a szarságoktól lesznek aztán rákosak, mint bárki más. Az egyetlen erkölcsi teher az íróra, költőre nézve maximum az, hogy mennyire ülnek fel a divatoknak, és mennyire tartják magukat az ösztönös belső iránytűikhez.

A vers nem egy monológ a pszichológusodnál, nem környezetvédelmi kiáltvány, nem klímaszorongás-fétises nyöglődés, nem traumafeldolgozásra célzatosan kitalált diplomadolgozat, és még csak nem is népnevelő intézmény.

Persze lehet a vers mindez és még sok más is, én megengedem.

Csak hangosan gondolkodom valamiről, amivel huszonpár éve foglalkozom, éppen ezért egyre kevésbé értem. Régen, még műkedvelő koromban tudtam pontosan, mi a dörgés, azóta egyre kevésbé tudom. Hála Istennek!

Amióta a karrieristák elvették tőlünk az irodalmat is, van elég, aki értsen hozzá. Ők tudják azt is, hogy mik a „fontos témák”, amiket „meg kell” írni minden magára valamit adó költőnek, különösen, ha az illető író. Irodalmár. Mondjuk prózaverses. Abban aztán (prózavers) oda lehet vágni a súlyos, nagy Témákat az Olvasó nyakába, hogy nyekken.

A Téma is, az Olvasó is.

Nagyon laza asszociáció: itt van például nekünk ez az elnökválasztás. A Georgescu nyakába felkapaszkodott Simion tarol, mert nincsenek elvei. Az elvtelenség, a gátlástalanság irányít mindent, mégis azt várják ma (ismét) sokan az irodalomtól, hogy fontos és felelősségteljes szerepet, munkát vállaljon. Ugyan már! Kinek bohóckodunk?

Amióta a karrieristák elvették tőlünk az irodalmat is, az ember jobb, ha óvakodik azoktól, akiknek a névjegykártyáján ez áll: író.

Persze ez csak személyes vélemény. Talán szeszélyes is…

Először az irodalomról akartam írni, a kortárs trendekről. De aztán arra gondoltam, hogy jövök én ahhoz? Milyen alapon?

És egyáltalán, minek?

// HIRDETÉS
Különvélemény

Történetek a kereszt alól

Szántai János

A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.

Érezhetünk-e nosztalgiát valami iránt, amit sosem éltünk át?

Sánta Miriám

„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ahol az évek során enyészetnek indult az ipar – a kolozsvári Sinterom (FOTÓRIPORT)

Sánta Miriám

Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.

Így házasodtak a kora újkori erdélyi nemesek

Sólyom István

Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Mi történt május 4-én Romániában? És mi jöhet?
Főtér

Mi történt május 4-én Romániában? És mi jöhet?

Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.

Nem sikerült mozgósítania a magyarokat az RMDSZ-nek, zúgolódnak a koalíciós partnerek
Krónika

Nem sikerült mozgósítania a magyarokat az RMDSZ-nek, zúgolódnak a koalíciós partnerek

A tavaly novemberi, érvénytelenített voksoláshoz hasonló arányban járultak az urnákhoz a romániai választópolgárok vasárnap a megismételt államfőválasztás első fordulójában.

Ismét megmártózott a Fekete-tengerben Diana Șoșoacă (VIDEÓ) – hírmix
Főtér

Ismét megmártózott a Fekete-tengerben Diana Șoșoacă (VIDEÓ) – hírmix

Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.

Meghalt egy húszéves fiatal, egy kiskorú pedig súlyosan megsérült, miután autójukkal felcsavarodtak egy fára
Székelyhon

Meghalt egy húszéves fiatal, egy kiskorú pedig súlyosan megsérült, miután autójukkal felcsavarodtak egy fára

Életét vesztette egy fiatal, húszéves sofőr, egy kiskorú utas pedig súlyosan megsérült, miután autójukkal gyakorlatilag felcsavarodtak egy fára hétfőn este Bákó és Vaslui megye határánál.

Véget ért a szavazás, a magyar megyékben alacsony volt a szavazási kedv
Krónika

Véget ért a szavazás, a magyar megyékben alacsony volt a szavazási kedv

Reggel hét órakor elkezdődött Romániában a megismételt elnökválasztás első fordulója, amelyben 11 jelölt közül választhat a több mint 18 millió választópolgár.

Simion és Nicușor Dan jutott be a második fordulóba
Székelyhon

Simion és Nicușor Dan jutott be a második fordulóba

George Simion és Nicușor Dan jutott be a romániai elnökválasztás második fordulójába a szavazatok hétfő reggel 7 órai, 99,99 százalékos feldolgozottsága szerint.

// még több főtér.ro
Szavazzrám! Szavazzrám! Szavazzrám!
2025. április 29., kedd

Szavazzrám! Szavazzrám! Szavazzrám!

„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”

Szavazzrám! Szavazzrám! Szavazzrám!
2025. április 29., kedd

Szavazzrám! Szavazzrám! Szavazzrám!

„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”

Történetek a kereszt alól
2025. április 23., szerda

Történetek a kereszt alól

A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.

Történetek a kereszt alól
2025. április 23., szerda

Történetek a kereszt alól

A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.

Kihal az erdő – tizennyolcadik erdélyi történet a jövőből
2025. április 17., csütörtök

Kihal az erdő – tizennyolcadik erdélyi történet a jövőből

„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”

Kihal az erdő – tizennyolcadik erdélyi történet a jövőből
2025. április 17., csütörtök

Kihal az erdő – tizennyolcadik erdélyi történet a jövőből

„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”

Különvélemény

Történetek a kereszt alól

Szántai János

A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.

Érezhetünk-e nosztalgiát valami iránt, amit sosem éltünk át?

Sánta Miriám

„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ahol az évek során enyészetnek indult az ipar – a kolozsvári Sinterom (FOTÓRIPORT)

Sánta Miriám

Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.

Így házasodtak a kora újkori erdélyi nemesek

Sólyom István

Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.

// HIRDETÉS